Ekultúra - Nicci French: A kételynél is erősebb
Az angolul Teendők halál esetén című, izgalmas lélektani krimi azt mutatja be, mit is cselekszik Ellie, miután megtudja, férje autóbaleset áldozata lett egy nővel az oldalán. Teendői azonban nem mindennapiak: hisz meg van róla győződve, hogy a férjét meggyilkolták.

A kételynél is erősebb című könyvhöz kételyekkel telve fogtam hozzá. Nagyon tetszett a borító, de túl lágynak, édeskésnek éreztem egy jó lélektani krimihez. Soknak találtam a kétoldalnyi elképesztő dicséretsorozatot, amellyel a könyv ajánlotta magát és szerzőit a szennylapján. Ráadásul még sosem hallottam a Magnólia kiadóról. Három órával később minden kételyem elszállt – és hirtelen azon vettem észre magam, hogy sajnos befejeztem a regényt. Ez a Nicci French-rejtély azonnal egyik kedvenc krimimmé lépett elő, s bár még csak egy nap telt el azóta, hogy a végére értem, máris szívesen olvasnék valami mást a szerzőpárostól… (1)

Már a kezdés is izgalmas: Ellie Falkner körül fordul egyet a világ, amikor megtudja, hogy őszintén szeretett férje, Greg autóbaleset áldozata lett. Ráadásul mellette megtalálták egy nő, Milena Livingstone testét, így aztán mindenki – a rendőrség, a barátok, az ellenségek és a munkatársak, sőt a vadidegenek is – meg vannak róla győződve, hogy Greg egy autós találka közben rántotta félre a kormányt, s futott le az útról a halálba piros Citroënjével, azaz – rossz férj volt, hiszen megcsalta Ellie-t. Csak Ellie hisz benne, hogy az igazság nem lehet ilyen egyszerű: hiszen ha semmi jelét és semmi bizonyítékát nem találja annak, hogy Gregnek szerelmi kapcsolata lett volna valakivel, akkor az a kapcsolat talán soha nem is létezett… Persze ez esetben kérdés, mit keresett Milena az anyósülésen? És miért halt meg Greg?

A könyv erőssége, hogy elképesztő aprólékossággal és szuggesztivitással ismertet meg az Ellie-t körülvevő világgal, a nő gondolataival és érzelmeivel. Mégsem gondolnám, hogy „női regény” lenne, annál sokkal összetettebb és rafináltabb a cselekménye. A történet csak halad előre, látszólag lassan, kényelmesen, elterpeszkedve, azonban utólag sok-sok apró mozaikdarabkára, lényegtelen beszélgetésekre, egy-egy elolvasott apróságra már azzal emlékszik vissza az ember, hogy gyanakodnia kellett volna…

A történet érdekessége, hogy ha a fülszöveg nem állítaná bőszen, hogy ez egy krimi, talán az első tíz fejezet után mi is hajlamosak lennénk pusztán gyászában képzelgő, a férje halálát feldogozni nem tudó szegény özvegynek látni Ellie-t. Már itt is sok nyomot kapunk, de összességében minden arra mutat, hogy Ellie megszállottsága ostobaság, s Greg tényleg nem az volt, akinek látszott, az pedig már az ő pechje, hogy halálában lelepleződött a felesége előtt. Olyan erős érzelmi rejtvények maradnak azonban egyelőre megfejtetlenül, mint Greg utolsó SMS-e, vagy az, hogy a máskor mindig szabályszerű vezető miért nem volt bekötve halála pillanatában. Eddig azonban a könyv „rendes regényként” is működik, érdekesen és meghatóan számol be a gyász pillanatairól, feldolgozhatóságáról, a barátság hasznáról. A következő tíz fejezetben aztán két nagy fordulat következik, Ellie különös nyomozásba kezd, egyre feszültebb a hangulat, egyre sűrűsödnek az események. A szálakat azonban csak az utolsó tizenhárom fejezet rendezi el egy szép szőttesbe, ekkor már teljesen letehetetlenül és gyors tempóban, míg végül a gyilkos kilétére is fény derül: ám csak két fejezettel a kötet vége előtt. Tökéletesen és precízen szerkesztett tehát a krimi, ám ez mégsem tolakszik előtérbe olvasás közben: a történet egyszerűen csak visz előre.

Igazán kíváncsi vagyok, hogyan lehet úgy dolgozni, ahogy a szerző házaspár, a Nicci French néven publikáló Nicci Gerrard és Sean French teszi: „előre kitalálják a cselekményt, majd felosztják egymás között a fejezeteket, és miután suffolki házuk két végpontjába elvonulva megírták őket, leellenőrzik egymás munkáját”. Leginkább az érdekelne, ki írta a gyilkos leleplezéséről szóló fejezetet…

Akármilyen is azonban a szerzők munkamódszere, remek könyvet írtak. A kételynél is erősebb humorral átszőtt, izgalmas, szubjektív lélektani krimi, amit jó olvasni. Ebben nem kételkedhetünk.

(1) A szerzőktől mindössze egy regény érhető el még magyarul, a Légszomj, a Magyar Könyvklub 2003-as kiadásában. A Reader's Digest Válogatott Könyvek sorozatában, a 81. kötetben a fenti regény látott napvilágot Teendők halál esetén címmel, rövidítve.
A cikk az Ekultúrán: Nicci French: A kételynél is erősebb
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
0 Responses