Mire éjfélt üt az óra

Eredeti cím: Wait Until Midnight
Eredeti megjelenés: 2005
Magyar megjelenések: 2005, 2016
Fordító: F. Nagy Piroska

Értékelés: 13 szívecske a 10-ből
Műfaj: történelmi detektívregény kalandokkal és romantikus szállal

A történet kezdete: Caroline Fordyce, a sikeres regényírónő részt vesz Mrs. Delmont spiritiszta szeánszán, hogy tapasztalatot gyűjtsön a regényéhez. Amikor Adam Hardesty másnap agyonverve találja a médiumot, arcán vérfoltos menyasszonyi fátyollal, keblén fekete zománcos gyászmelltűvel, élettelen ujjai mellett pontban éjfélkor megállt zsebórával, azonnal nyomozni kezd. Első útja a szeánsz vendégeihez vezet: kíváncsi rá, Caroline-t is zsarolta-e valamivel az elhunyt Mrs. Delmont.

Időpont vagy időtartam, amikor a regény játszódik: Viktória királynő uralkodásának vége felé. Valószínűleg az 1890-es években.
A datálás indoklása: A történet mottója szerint "Viktória királynő uralkodásának vége felé" játszódik. Mivel Viktória királynő 1901-ig uralkodott, a cselekmény valószínűleg az 1890-es évekbe helyezhető.
A cím magyarázata: A cím utal a szeánszok és szellemidézések legjobb időpontjára, s egyben a holttestek mellett fellelt bűnjelek egyikére is.

Gyanús halálesetek száma: 1+3
Gyilkosok száma: 2

Főhősnő: Mrs. Caroline Fordyce
Főhős: Mr. Adam Hardesty

A főhősnő érdekes tulajdonságai: Mrs. C. J. Fordyce néven detektívtörténetek szerzője, amelyek a The Flying Intelligencerben jelennek meg. Pl. A titokzatos úr. Nagynénje és annak barátnője nevelte fel anyja korai halála után, nagyon modern elvek szerint. Tud úszni, egy napernyővel is képes megvédeni magát. Csodálatos fantáziája van, remek regényíró. Mindig jegyezgeti azokat a fordulatokat és részleteket, amelyeket fel szeretne használni a könyveiben. A valódi neve Caroline Connor, s azért hord álnevet, és adja ki magát özvegynek, mert három évvel korábban egy elmebeteg nő meg akarta ölni őt vélt vetélytársaként, bár nem volt az: ez annak ellenére kompromittálta Caroline-t, hogy még meg is mentette a másik nő életét.

A főhős érdekes tulajdonságai: A haja fekete, a halántékán már őszül, a szeme smaragdzöld, az arcvonásai aszkétikusak. Sovány, de férfiasan jó felépítésű. Nyitott ingnyakkal és elegáns, de a legutolsó divatot nem követő öltözetben jár. Caroline szerint fő jellemvonása, hogy elszánt és hajthatatlan. Minden cselekvését önmagának diktált szabályok szerint hajtja végre. Nem szereti a regényeket. Olykor a Mr. Grove álnevet használja. Kiválóan bánik a késsel. Gyermekként elárvult, információk megszerzéséből és továbbadásából tartotta fenn magát, s így igyekezett támogatni három hozzá hasonló árva gyermeket. Végül egy gazdag úr fogadta magához, taníttatva és távoli rokonaiként bevezetve a társaságba, majd örököseivé téve mindannyiukat. Sosem feledte a múltját, ezért rendszeresen járja a szegénynegyedeket és sokakról gondoskodik, közben pedig egy árvaház létrehozásán dolgozik.

Szerelem: Nagyon kedvelem ennek a könyvnek a szerelemképét: olyan boldog, oldott és optimista. Caroline az egyik legidősebb Quick-hősnő a maga 27 évével. Mint sok elődét és követőjét, őt is - alap nélküli vádakkal - kompromittálták, így már nem is számít rá, hogy valaha férjhez megy. Mégis, még kíváncsiságból sem tervez viszonyt a főhőssel, ehelyett egyszerűen a szenvedély sodorja el kettejüket, amikor a férfi megosztja a nővel élete legbensőségesebb titkát.
Caroline azért is egyéniség, mert a szüzességét egyszerre lelkesen és gyakorlatiasan veszti el, ráadásul az íráshoz is rengeteg új ötlete támad az átélt érzelmek hatására. Vagyis - összehasonlítva a többi hasonló hősnővel - ő a legderűsebb és legtermészetesebb szűz az ágyban mind közül.
A könyv közel áll ahhoz, hogy más szerzői-kiadói pozicionálással teljes mértékben detektívregényként lehessen szemlélni, bár azért a két nyomozó érzelmi közeledésének is elég nagy szerepe van benne.
Az első szerelmi jelenet a 16. fejezetben olvasható a 41-ből. Adamet először bántja, hogy fogalma sem volt róla, hogy a nőnek még sosem volt viszonya: hiszen nemrég még özvegynek gondolta. Mint mindig szabályok szerint cselekvő ember, magát vádolja. Caroline viszont hamar megnyugtatja, olyan végtelenül jól érzi magát az új helyzetben.

Egyéb: Ez a kedvenc Amanda Quick-regényem, három okból.
Ez volt az első regény, amelyet valaha is olvastam az írónőtől.
Ennek az egyik újraolvasásakor jutott először eszembe, hogy Amanda Quick, "a romantikus regény királynője" valójában szinte mindig krimit ír romantikával dúsítva, nem pedig krimielemekkel dúsított szerelmes regényt, s hogy milyen aszimmetrikus a hasonló arányokat "kikeverő" férfiregényeket automatikusan kriminek nevezni, míg a szerzőnők könyvét elsősorban romantikus irodalomnak. (S ezen az sem változtat, hogy az írónő más álnevein írt könyveinek jóval kisebb hányada krimi.)
Végül nagyon megragadott a főhős figurája, az, hogy egyszerre tartozik két világhoz, továbbá a kor ábrázolása és a szemfényvesztő spiritizmussal kombinált bűnténysorozat: mintha egy Sherlock Holmes-regényben lennénk Holmes nélkül.
A könyvet más szerzői-kiadói pozicionálással detektívregényként is lehetne szemlélni, bár a két nyomozó érzelmi közeledésének nagy szerepe van benne.
Kifejezetten izgalmas, ahogyan Caroline regényhősei alakulnak az általa átéltek hatására. Eredetileg intrikusnak szánt figurája, Edmund Drake végül bátor főhős lesz. Továbbá jelentősen átformál egy általa már megírt jelenetet, ahol Drake megkísérelné ráerőszakolni magát a regény főhősnőjére. Adam ugyanis, miután megismeri a szituációt, felhívja rá Caroline figyelmét, hogy ilyet csak "egy brutális vadember vagy egy őrült" követne el "kínjában és haragjában", senki más nem találhatna tettére pusztán annyival mentséget, hogy dühös volt és nem gondolkodott. Így a végső szövegváltozatban Drake csak azért viselkedik félreérthetően, mert valaki megmérgezte. Ez a Míg éjfélt üt az óra szövetében fontos részlet, mivel később Caroline az ezzel kapcsolatos kutatásai miatt jön rá időben, hogy valaki meg akarja mérgezni.
A Quick-regények olvasói számára viszont üzenet lehet. A romantikus történeteknek még az ezredfordulón is divatosak az olyan férfi főhősei, akik "jogos" haragjukban, mintegy büntetésül megerőszakolják a főhősnőket, majd a félreértés tisztázása után haragjukra hivatkozva kérnek tőle bocsánatot. Adam és Caroline szerint viszont az ilyen jellemek valójában nem hősök, hanem brutális vademberek, és nem helyes, ha romanticizáljuk, amit "kínjukban és haragjukban" tesznek: mert még akkor sincs joguk az erőszakhoz nyúlni, ha így éreznek.
A regény keretét Gilbert Otford két, a The Flying Intelligencerben megjelenő cikke adja, s Otford röviden szerepel is: az újságíró a Hazugságok kertjében fontos mellékszereplő lesz. A könyvből érdekes részleteket lehet megtudni a viktoriánus gyászkellékekről, illetve a spiritizmus és a szeánszok divatjáról, az okkult jelenségek iránti társadalmi érdeklődésről, továbbá arról, milyen trükkökkel és csalásokkal dolgoztak a korszak médiumai és szemfényvesztői. A történetben fontos szerepet játszik az Okkult Jelenségek Kutatóinak Társasága.

Rokon regények: A folyó titka, Alibi jegyesség, Hazugságok kertje, Míg a halál el nem választ (korszak), Bukott Angyal (spiritizmus és szellemtan mint áltudomány), Fegyverletétel, Botrány, Légyott, Becsület, A vakmerő, Legenda, Emésztő tűz, A szerető, A bajkeverő, Különös kérő, Menyasszonyt bérelnék!, A folyó titka, Alibi jegyesség, Míg a halál el nem választ (író, könyvet kiadó, publikáló szereplő), A vakmerő, Menyasszonyt bérelnék!, Míg a halál el nem választ (regényíró szereplő)

Ajánlott link
Amanda Quick Összes - Szóló regények
Amanda Quick regényei