A bajkeverő

Eredeti cím: Mischief
Eredeti megjelenés: 1996
Magyar megjelenések: 1997, 2004, 2015
Fordító: Varga Monika

Értékelés: 10 szívecske a 10-ből
Műfaj: romantikus történelmi krimi, szatirikus-ironikus stílusban

A történet kezdete: Imogen Waterstone komoly örökséghez jut elhunyt bácsikája után: nemcsak sok pénz, de egy háznyi zamarai régészeti leletet és ritkaság is rá száll. Ezért megkeresi Colchester earljét, Zamara felfedezőjét, hogy katalogizálja és juttassa megfelelő helyre a tárgyakat, s egyben - beváltva az elhunyt nagybácsinak adott szavát - segítsen Imogennek megbosszulni barátnője, Lucy halálát úgy, hogy tönkreteszi a vélelmezhető gyilkost, Lucy egykori férjét, Lord Vannecket.

Időpont vagy időtartam, amikor a regény játszódik: 1800-as évek első évtizede.
A datálás indoklása: Két úton két következtetéshez jutottam. Az első: a történet szereplői a (kitalált) ókori szigetkirályság, Zamara régészetének és kincseinek kutatói: a korabeli divatos társaság is azon dolgok iránt érdeklődik, amelyek zamaraiak. Ezzel kapcsolatban megemlítik, hogy "a nemrégiben fellelt rozetti kő egészen más megvilágításba helyezi Egyiptomot", s neki köszönhetően az általános érdeklődés nemsokára Egyiptom felé fog fordulni. Az 1799-ben megtalált kővel 1801-ben kezdett el foglalkozni a brit tudományosság és közvélemény, 1802-ben szállították a British Museumba, s bár Thomas Young első névmegoldása csak 1814-re készült el, Champollion megfejtése pedig csak 1822-re, közben azonban az "egyiptomi" stílus és divat már széles körben kedveltté vált (nyilván háttérbe szorítva a zamarait...). Így a történet az 1800-as évek első évtizedére keltezhető. A második út: Amanda Quick minden korábbi regénye, amely nem a középkorban játszódott, 1810-1816 közé keltezhető, kivéve a Becsületet, amely az 1800-as évek első évtizedében játszódik. Ha a Becsülettel vetem össze A bajkeverőt, akkor már két kivétel van. De az is meglehet, hogy a fenti érv mégis az 1810-es évek elejére datálja A bajkeverőt. Ami nem segít: a regényt sokszor egyszerűen a Régensség korába helyezik el, amely hivatalosan 1811-től, III. György elméjének második elborulásakor kezdődött. György herceg azonban már a konkrét régenssége előtti időben is uralta a korszakot és az udvart (lásd pl. A Vörös Pimpernelt). Mivel valójában nem hinném, hogy egy 12 éve előkerült leletre egy régészeti vonatkozásokat is tartalmazó regényben azt mondanák, hogy nemrég találták, megmaradok az 1800-as évek első évtizedére történő datálásnál.
A cím magyarázata: A címben szereplő bajkeverés sok dologra vonatkozhat a kötetben, a szerelemtől Imogen összetéveszthetetlenül ellenállhatatlan alakjáig.

Gyanús halálesetek száma: 3+4
Gyilkosok száma: 2

Főhősnő: Miss Imogen Waterstone
Főhős: Matthias Marshall, Colchester earlje

A főhősnő érdekes tulajdonságai: Nagyon okos, bátor, természetes és határozott egyéniség, alkatra kissé szegletes. Szívesen visel zamarai színeket (zöld) és motívumokat (delfin). Mindig bátran tör előre, akkor is, ha egy férfi kíséri, a keringőben sosem veszi észre, hogy vezet, néha káromkodik ("fészkes fene"), ha pedig hirtelen mozdulatokat tesz, a legváltozatosabb tárgyakat veri le maga körül. Tudományos cikkeket publikál a Zamarai Hírekben I. A. Stone élnéven, ahol Colchesterrel vannak szakmai vitái. Az apja filozófus volt, az édesanyja nőjogi harcos, ezért szabadon nevelték. A történet kezdete előtt három évvel kompromittálták, ezért a társaság Illetlen Imogennek gúnyolja, természetesen ártatlanul.

A főhős érdekes tulajdonságai: Fekete hajában van egy ezüstös-ősz tincs, amely bizonyítja, hogy Colchester-leszármazott. Mindenki Könyörtelen Colchesternek nevezi, ám Imogennek meggyőződése, hogy gyengék az idegei, nem is túl bátor, és ezért kíméletre szorul. A társaság egyes tagjai többszörös gyilkosnak tartják, bár természetesen nem az. A zamarai expedíciójához úgy szerzett pénzt, hogy megalapította a Tévelygő Lelkek nevű kaszinót, de ott senkinek sem engedte meg, hogy eljátssza az utolsó fillérjeit. Kiváló régész, de a tudomány érdekli, nem a kincsek. Tudományos cikkeket publikál a Zamarai Hírekben, ahol I. A. Stone-nal vannak szakmai vitái.

Szerelem: A regény azok közé a Quick-kötetek közé tartozik, amelyekben a történet elején-közepén megköttetik a házasság is a főhősök között: az utolsó e könyvek sorában.
Külön eltér a szokásostól, hogy a csókok és egyéb játékok utáni első igazi szerelmi jelenet, amely a 9. fejezetben olvasható a 21-ből, mindössze 13 sor, teljesen homályos virágnyelven íródott és kizárólag a férfi szemszögére koncentrál (örül, hogy szűzre talált), a nővel kapcsolatban pedig pusztán egy sikolyt és folytatásért esdeklést emleget. Úgy vélem, ennek az az oka, hogy a könyv ott éppen paródiába fordul át. A korábbi regények sokkal komplexebb hasonló jeleneteihez viszonyítva ez komolyan olvasva kínos visszalépést jelentene egy, már a Csábításban sem alkalmazott mintához: ezért gondolom, hogy a stílus és műfaj ironikus parafrázisa.
A pár a 11. fejezetben házasodik össze, innentől házaspárként nyomoznak együtt, s több alapos és inspiráló szerelmi jelenetük is van később. Azt nagyon szeretem, ahogyan mintegy álomszerűen ráébredve, mit is csinálnak, ölelkeznek a parkban...

Egyéb: Úgy vélem, ez a regény egy kísérlet: átfordulás a krimielemekkel megtűzdelt romantikus kapcsolattörténetből a szerelmes nyomozópárost szerepeltető krimi műfajába. Amanda Quick legszatirikusabb hangon megírt, legironikusabb regénye: néha már-már egészen rejtői megfogalmazásokkal és túlzásokkal, másfelől legalább annyi vadromantikus érzelemmel, mint amennyi egy P. Howard-regényben is található. Egészen kicsit akár a Jane Austen-féle, ifjúkori ironikus hangot is idézheti. A kísérlet eredménye nem tökéletes, de a kötet olyan eredeti az életműben, hogy egyik kedvencem így is.
Nagyon szeretem Hugo Bagshaw történetét, azt, ahogyan képes változni. Madame Maud sztorija is figyelemre méltó.
Zamara hasonlóan kitalált, titokzatos felfedeznivaló, mint a Lázrózsa-sziget a Hazugságok kertjében. Ám amíg Colchester tudásra tesz szert a szigetkirályságban, Roxton szigete erkölcsi-filozófiai tanítást ad, s lehetővé teszi a hősnek, hogy tudatosabban és jobban élje le az életét. Colchestert a társa meg akarta ölni Zamarán, Roxtont viszont azért hagyta ott az övé a Lázrózsa-szigeten, mert azt hitte, már halott.

Rokon regények: Csábítás, Fegyverletétel, Botrány, Légyott, Becsület, A vakmerő, Legenda, Bukott Angyal, A szerető, Különös kérő, Menyasszonyt bérelnék! (korszak), Csábítás, Fegyverletétel, Botrány, Légyott, Becsület, A vakmerő, Legenda, Bukott Angyal, Emésztő tűz, A zöld kristály (házasság a főhősök között a történet folyamán), Botrány, Becsület, Legenda, Bukott Angyal, Hazugságok kertje (kincskeresés, felfedezés, régészet), Fegyverletétel, Botrány, Légyott, Becsület, A vakmerő, Legenda, Emésztő tűz, A szerető, Különös kérő, Menyasszonyt bérelnék!, Mire éjfélt üt az óra, A folyó titka, Alibi jegyesség, Míg a halál el nem választ (író, könyvet kiadó, publikáló szereplő)

Ajánlott link
Amanda Quick Összes - Szóló regények
Amanda Quick regényei