I

Megtelt fiókjaid ne merd kinyitni, védtelen vagy!
Megsemmisíthet egy radir,
sziven találhat egy félszáru körző,
torkon ragadhat egy csimpánz-marokszerű
fél kesztyü úgy, hogy fuldukolva tolnád
helyére a fiókot, s nem birod, hiába is
imádkozol, bár válna mindez egy
varázsütésre köddé!
Hiába! Soha Többé!

II

Ne nehezítsétek az indulást!
Nem akarok már emlékezni semmire.
Itt hagyom a széthajigált irásokat
a padlón és a szőnyegen -
tapossatok rá, söpörjétek el!

A széttépett fénykép se kell,
ugysem lehet
mégegyszer összerakni a
rojtos-szélű szeleteket.

Csak a szememet nem szabad behunynom,
mert akkor sajgón összeáll a kép,
s külön-külön fáj minden szelete...
Hiába, úgy őrizlek idebenn,
akár utolsó szál száraz gyufáját
hajótörött a puszta szigeten.

A szöveg forrása: Mészöly Dezső: Don Quijote nyomában, Magvető, 1999, 35-36.