Hol van az Isten?
Mért van az Isten?
Kellene már, hogy
kézre kerítsem…

Nézem a földben,
nézem a fában,
itt a vakondok,
ott meg a szú van.

Nézem az égen,
nézem a tóban,
saslibegésben,
kajla kopóban.

Hol van az Isten?
Kis katicában?
Hajnali fényben?
Kerge cicában?

Hold kerekében?
Nap-zuhogásban?
Mindig az egyben?
Mindig a másban?

Hogyha keresnéd
benn a zsebedben,
épp kikukucskál
fenn az eszedben.

Szél fuvoláján
küldi a hangot,
küldi az epret,
küldi a mangót.

Küldi a márványt,
küldi a rozsdát,
méhek az Istent
mind beporozzák.

Itt is, amott is,
ott se, meg itt se,
isteni bukfenc,
épp ez a kincse.

Kergetem egyre
én is az Istent,
csörtet utánam,
bújik a nincsben.

Bújik a vanban,
fűsuhogásban,
engedi néha,
hogy kipecázzam.

Hogyha a markom
összeszorítom,
csobban a vízben,
elviszi titkom.

Ám ha lehunyom
két szemem, itt van,
csak maradásra
kell kitanítsam…

A szöveg forrása: ez.