Ian Fleming James Bond-könyvei és a folytatások
Összesen tizennégy könyv, tizenkét regény és kilenc novella készült James Bond, a 007-es ügynök kalandjairól. Az utolsó két könyvet már posztumusz, írójuk 1964-es halála után adták ki. A novellák közül az Octopussy jelent meg hátrahagyott műként, a többi magazinokban már napvilágot látott addigra.
Magyarul hét könyv olvasható, valamint A Hildebrand ritkaság című novella (rövidítve) az 1990. januári Playboyban (2. szám)
1. Casino Royale, 1953, Casino Royale, Beholder, 1998
2. Live And Let Die, 1954, Voodoo, Scolar, 1999
3. Moonraker, 1955
4. Diamonds Are Forever, 1956, A gyémánt örök, IPC, 1990
5. From Russia, with Love, 1957
6. Dr. No, 1958, Dr. No, Scolar, 1999
7. Goldfinger, 1959, Goldfinger, Fabula, 1989 (izraeli kalózfordítás a hatvanas években azonos címen)
8. For Your Eyes Only (benne öt novella: From a View to a Kill, For Your Eyes Only, Quantum of Solace, Risico, The Hildebrand Rarity), 1960
9. Thunderball, 1961, Gömbvillám-akció, Fabula, 1990 (izraeli kalózfordítás a hatvanas években Szigoruan bizalmas címen)
10. The Spy Who Loved Me, 1962
11. On Your Majesty's Secret Service, 1963
12. You Only Live Twice, 1964, Csak kétszer élsz, IPC, 1990
13. The Man With The Golden Gun, 1965
14. Octopussy (and The Living Daylights) (benne eredetileg kettő, majd végül négy hátrahagyott novella: Octopussy, The Living Daylights, The Property of a Lady, 007 in New York), 1966

Bond-folytatásokat a mai napig nyolcan írtak: Kingsley Amis egy könyvet (Robert Markham néven), Christopher Wood kettőt, John Gardner tizenhatot, köztük két film-megkönyvesítést, Charlie Higson hat és fél hivatalos művet az ifjú Bond kalandjairól, Raymond Benson tizenkét művet, köztük három filmkönyvet, Sebastian Faulks, Jeffery Deaver és William Boyd pedig egy-egy új regényt. Ezek közül hat jelent meg magyarul:

Raymond Benson: Zero Minus Ten, 1997, Visszaszámlálás, Szukits, 1999
Raymond Benson: Tomorrow Never Dies, 1997, A Holnap markában, Szukits, 1997
Raymond Benson: The World Is Not Enough, A világ nem elég, Scolar, 1999
Sebastian Faulks: Devil May Care, 2007, Az ördög táncba visz, Alexandra, 2008
Jeffery Deaver: Carte Blanche, 2011, Bármi áron, Alexandra, 2011

William Boyd: Solo, 2013, Solo, XXI. Század, 2014

Frissítve: 2014.04.21.
4 Responses
  1. Azazel Says:

    Hu, ez elég rég volt frissítve:
    Jeffery Deaver könyve megjelent már egy ideje: "Bármi áron", 2011(Carte Blanche, 2011)

    És van még egy regény:

    John Gardner - Fagy (Cold, 1996) is megtalálható magyarul (bár valóban nem jelent meg nyomtatásban)
    (http://en.wikipedia.org/wiki/COLD_%28novel%29)

    Ez nem egy "kalózfordítás", hanem a Szukits megrendelésére fordította Trethon Judit és Both Gábor. Benson "Visszaszámlálás"-a végén megtalálható a megjelenésre várók közt, de végül kéziratban maradt. Viszont a megjelenésre kész kéziratról azóta készült digitalizált változat (nekem ez pdf-ben van meg).


  2. Köszönöm a megjegyzést.
    A FAGY nekem is megvan. Az, hogy fel kellene-e venni ide, érdekes kérdés.

    Valójában ez nem könyv, hanem csak egy kiadásra előkészített kézirat. Kezdetben egyszerűen a Visszaszámlálásban beígért könyv volt, majd a kiadói kihátráláskor előfizetőket (pontosabban előjegyzőket) toboroztak a közelgő (magán?) megjelenéshez az egyik magyar oldalon, majd amikor végül sehogy sem sikerült a kiadás, akkor mindenki megkapta a kéziratot. (Legalább is a folyamatból ennyi látszott kifelé.) S azóta terjed másfelé is, hisz ha egyszer valamit elküldesz e-mailben bárkinek, onnantól ma már nincs megállás az interneten. Ám ennyi erővel te is bármit lefordíthatsz, PDF-ként elküldheted a barátaidnak, s az már szövegmegjelenés...

    Tandori Dezső, aki az Európa megrendelésére lefordította Omar Khajjam rubáíit, mégsem tekintette az összes szöveget kiadottnak attól, hogy ő csinált egy teljes kéziratot, ami - végül mégsem jelent meg. Amikor a Terebess kiadó nyomtatásban is kiadott 41-et, a többi (tulajdonképpen kiadáskész) művet kiadatlanként említették. Majd ugyane kiadó, a Terebess e-book formában adta ki az összeset. Úgy gondolom, hogy innentől van Tandorinak megjelent összes Rubáí kötete, nem pedig a fordítás befejezésének pillanatától.

    Kalózfordításon egyébként a fentiekben azt értettem, hogy az izraeli kiadásokat egy ottani magyar kiadó adta ki, de - valószínűleg - nem rendelkeztek jogi engedéllyel. (Bár ezt Magyarországról, ennyi év után nemigen lehet ellenőrizni.) Ilyen értelemben pl. ma a Fapadoskönyv kiadó is számos kalózfordítást ad ki könyvben és e-könyvként, hiszen az rendben van, hogy számos háború előtt nálunk megjelent (Dante, Palladis stb.) ponyvafordítást kiadnak újra, a magyar fordítás (többségében) az idő már rendben, ám kíváncsi vagyok rá, hogy a harmincas években lefordított külföldi szerzők jogutódaival, jogdíjaival mi van ebben az esetben?... Száz szónak is egy a vége: a kalózfordítás a jogdíjra utalt, nem arra, hogy a fordító hivatásos műfordító, vagy jól fordít-e, így nem Trethon Judit és Both Gábor személye ellen van kifogásom.


  3. Azazel Says:

    Igen, papírnyomtatásban nem jelent meg, de olyan sokat nem igen változtattak volna rajta. Számos könyvet írhatnék (mint ami S. King életéről szól), ami úgy ahogy van a "szemét" kategóriájába tartozik, attól még hogy eljutott a kinyomtatásig (azaz túljutott kiadásra előkészített stádiumon).
    Pár év múlva lehet nagyon hiányos lesz ezek a listák, ha csupán a papírkiadások szerepelnek. Pld. tavaly jelent meg az SF-mag c. scifi gyűjtemény a neten (ingyen), nagyon jó szerzők fordításai (nincs papírváltozata). David Morrell új könyvét, a "Protector" folytatását ("The Naked Edge") az Amazon kizárólag a saját Kindle-verziójában forgalmazta (és nem jelent meg -tudtommal- papírváltozatban). Szóval lesznek ilyenek itt is a jövőben...
    De, jó ötletet én sem tudok hirtelen mondani, hogy az ilyet bele-e kell venni, mindenesetre jobb hogy meg van, mintha nem lenne, mert a kiadók most nem gondolkodnak egy Fleming-könyv kiadásában sem, és hogy múlik az idők, már egyre inkább nem...

    A 90-es évek második felétől egyáltalán nem jelennek újságokban külföldi kriminovellák, se jók, se rosszak (addig meg számos újság, füzet és hasonló volt teli velük). Manapság annyi van, hogy évente megjelenik egy-két könyvválogatás ezekből (néha az is már olyan, ami korábban megjelent).

    Kár hogy "A Hildebrand ritkaság" csak 5 háromhasábos oldalon jelent meg, mert a teljes hossza kb. 12 oldal lett volna, amit éppen kibírt volna a 120 oldalas Playboy (bár az amerikai Playboy ennek a duplája és abban jelent meg eredetileg a novella 1960. márciusában). Viszont raktak hozzá egy nagy képes cikket több oldalon a James Bond-filmhősökről és kazettákról...


  4. Engem is érdekel ez a téma.
    Bármennyire is paradox, de amit az első bekezdésben írsz, teljesen így van: tehát ha sikerül kiadót találnom rossz verseimnek vagy magánkiadásban megjelentetni olvashatatlan fantasy-regényem, akkor az OSZK számára bibliográfiai tétel leszek. Ezzel szemben ha a világ legjobb fordítója klasszikust fordít, de nem adják ki, ez a fordítás a bibliográfiák számára nem létezik.
    De: ez mindig is így volt, csak ma egy új kérdés kapcsolódik hozzá: hogy mi az e-book és hogyan keletkezik.
    Mert az általad felhozott példák szabályos e-könyvek, s mint ilyen, bibliográfiai tételek, míg a vitatott kézirat nem.
    Ebben Magyarországon hatalmas zűrök várhatók a jövőben (talán), hiszen az általad is emlegetett Amazon is cég. Az, hogy nálunk mi mindenből lesz e-booknak nevezett izé, háttércég nélkül, jogdíjfizetés nélkül; amatőr módon (de néha profi módon!) hány megjelent könyvből "csinálnak" valamit, amit e-booknak hívnak (vagyis mondjuk inkább úgy, hogy "megy" az olvasón), s terjesztik aztán torrenten; és hány e-könyvként kiadónál árult dolog meg nem több, mint a könyv PDF-formájának ügyetlen átkonvertálgatása... az mutatja, hogy az átállás nyomtatott könyvről nyomtatott és e-kötetre még nem történt meg.
    Mindenesetre az e-könyvvel is úgy vagyok, mint a hangoskönyvvel: ha megjelenik egy hangos CD/DVD/akármi Fleming szövegével bármely kiadónál, itt a helye. De ha tíz évvel ezelőtt valaki szórakozásból kazettára olvasta magyarul az Octopussyt, annak nem.

    Nem tudom, mi az oka a novellátlanságnak, de tartok tőle, az, hogy a mai közönség egyszerűen nem szereti a több szerzős novellaválogatásokat. Sőt, egyszerűen a válogatásokat sem: a kiadók, ha krimit adnak ki, szerzők sorozataiba vágnak bele (hol jól, hol rosszul), tudtommal olyan sorozat, mint az Albatrosz vagy a Fekete Könyvek volt, nincsen (az ilyennek ígérkező Krimiklub is becsődölt): senkit sem érdekel a szerkesztő változó szerzőjű kötetválogatása, helyette még több X. Y.-t akarunk... Ugyanígy nem igazi divat ma már újságban vagy füzetben regényt, elbeszélést, folytatásost olvasni, pedig a nyolcvanas évektől a kilencvenes évek második feléig így jelentek meg az elbeszélések (a Rakétától a Kroki krimiig). Bár teljesen más műfaj, de érdemes a nyolcvanas évek és a ma Galaktikáját összehasonlítani. (Pedig talán az utolsó műfaja sci-fi, amiben a rövid jobban tartja magát.)