A Felix Austria volt az első regény, amit Szofija Andruhovicstól olvastam. És sokáig kellene gondolkodnom, ha említeni akarnék még egy olyan olvasmányélményt, amely ukrán szerzőtől származik. Amikor azonban befejeztem a könyvet, úgy éreztem, mindig is ismertem Szofija Andruhovics szövegeit: s hogy ez a kötet az én regényem. És arra is rájöttem, hogy mennyi közös érzés lehet egy ukrán kortárs író könyvében és egy magyar kortárs olvasó lelkében.

A Felix Austria ugyanis egy igazi európai, monarchiás történet. Egy olyan Osztrák-Magyar Monarchiában játszódik, ami mindörökre eltűnt a történelem süllyesztőjében, de amelyik mégis közös, közép-európai, kelet-európai emlékünk, sorsunk, börtönünk, múltunk, és persze nosztalgiánk. A regény helyszíne egy galíciai kisváros: egy valóban létező, sőt, még az írónő családjához is köthető hely, ugyanakkor egyfajta szimbolikus monarchiás olvasztótégely is. Egy biztonságot adó, hatalmas közép-európai birodalom keleti szegletének kisvárosa, ahol öröknek tűnő rendben élnek egymás mellett svábok és ruszinok, zsidók és lengyelek, ortodoxok és görögkatolikusok, evangélikusok és haszidok, s ahol magától értetődő a fejlődés és az európaiság. Bármennyire is idilli azonban ez a világ, 1900-ban már két évtizede sincs hátra, hogy azután háború, nyomor, országok, népek és kultúrák szétesése és felbomlása következzen.

Amikor a regény elkezdődik, azonnal megteremtődik egy nosztalgikus, otthonos milliő, amelyet azután majd a regény végére már fenyegetettnek és hazugnak fogunk érezni. A folytatásban pedig máris ott a regény másik fő konfliktusa: a szereplők háromszöge, amely később négyszöggé, sőt ötszöggé bővül, szeretet, gyűlölet, múlt, jelen, jövő, féltékenység és elragadtatás, megcsalás és imádat vonzásainak és taszításainak engedelmeskedve.

Az írónő

Az egyik főszereplő Adela, a néhai Anger doktor leánya: szőke, fehér bőrű, éterien finom jelenség, ifjú feleség, aki nem vezeti a háztartását, csak úrnője annak, s aki nem társa a férjének, sokkal inkább féltve őrzött, imádott játékbabája. Aki pedig mesél róla, akinek az elbeszélését, naplóját olvashatjuk a Felix Austriában, Sztefanyija vagyis Sztefa Csornenyko, a paraszti származású cselédlány, akinek különös utat tartogatott az élet. A két együtt játszó kislány, Adela és Sztefa együtt menekült meg egy pokoli tűzből, amely Sztefa édesanyjával végzett. Anger doktor pedig szeretetből vagy más okból, ki tudja, magához fogadta a kis árva lányt, saját gyermekével együtt nevelte, félig úri kisasszonynak, félig pedig cselédnek. Így tette azzá, ami: Adela őrangyalává, kiszolgálójává és zsarnokává. A háztartás vezetőjévé, a házaspár örök vendégévé, aki nélkülözhetetlen, de azzá is teszi magát. Aki rajong Adeláért, csak érte él, elkíséri még a házasságába is, mint óvó, védő, kiszolgáló cseléd-pótanya.

De vajon hová vezethet ennyi ragaszkodás, ennyi követelőző szeretet? És ki él nagyobb rabságban: a cseléd vagy az úrnő? Miközben ezeken a kérdéseken töprengünk, különös karneválként játszódnak le előttünk udvarias vizitek és áhítatos körmenetek, botrányos gyónások és elegáns köszöntések, a császár látogatása és néhány zsúr. És összecsap a szerelem az utálattal, az önállóság az önállótlansággal, a naiv egyszerűség a körmönfont manipulációval.

A 2014-es ukrán kiadás

Vajon milyen Adela és a férje kapcsolata? Miért nem hagyja, hogy Sztefa elköltözzön tőlük? S miért akar maradni Sztefa? Vajon milyen hatással jár a két nő régi ismerősének, az immár családos Joszif atyának a feltűnése? Miben sántikál a szemfényvesztő illuzionista, a különös vonzerővel rendelkező Thorn lovag? A tipikus kisvárosi figurák között jó néhány szimbolikus alak is megfordul, mint a különös, égből jött, angyalszerű kisgyerek, az autista Feliksz: a talált fiú, akit Sztefa a szívébe zár, ám aki a legkevésbé sem illik a békés és monarchiás kisvárosi világ díszletei közé.

A sok-sok felmerülő kérdésre csak a regény utolsó lapjain kaphatunk választ: ám mire végre eldönthetjük, ki is a regényben az igazi jó és az igazi gonosz, teljes panorámával bontakozik ki előttünk egy régmúlt világ, amelyen örökségképpen osztoznak a mai ukránok, magyarok, csehek, szlovákok, osztrákok és még sokan mások. Megismerünk több pompás lélektannal ábrázolt nőalakot, a szenvedély és a ragaszkodás számos sötét és veszélyes formáját. S elgondolkodhatunk azon is, mennyit tükrözhet egy – akár fiktív, akár reális – valóságból egy naplóregény, amelyben sohasem hallgattatik meg a másik fél.

A történet vége megjósolhatatlan. Csak annyit lehet róla elárulni: végül örökre megsemmisül mindenféle idill, s a boldog békeidőkből sem marad más, mint a nosztalgia.

A regény a Typotex Világirodalom sorozat részeként jelent meg.