Nagy Norbert 3. legszebb fedélképe

Már két posztot is szenteltem a blogon a Typotex Kiadó világirodalmi sorozatának: ezzel a harmadik bejegyzéssel pedig teljessé válik a sor (legalább is az újabb remek kötetek megjelenéséig). Igyekeztem valamennyi, a sorozatba beválogatott könyvről leírni, mit jelentett és miért tetszett nekem. (A korábbi írásokat lásd a linkeknél.)
Ami feltétlenül kiemelendő a Typotex Világirodalom darabjaival kapcsolatban, hogy - miután valamennyit szorgalmasan és nagy élvezettel kiolvastam - nem találtam közöttük olyat, ami ne tetszett volna igazán, s ne olvasnám újra akármikor. Sőt, a tizenháromból még abszolút kedvencet sem sikerült találnom. Ha helyezéseket kellene osztogatnom, akkor valamennyi dobogón óriási lenne a tolongás. Ugyanis valószínűleg mindjárt négy első (Erik Wahlström: Isten, Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik, Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről, Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz), négy második (David Szalay: Az ártatlanság, Leena Krohn: Hotel Sapiens, Polona Glavan: Éjszaka Európában, Eva Baronsky: Mozart felébred) és három harmadik (Jan Grue: Test és elme, Afonso Cruz: Kokoschka babája, Ermanno Cavazzoni: A holdkórosok eposza) díjat is ki kellene osztanom, de a maradék két regény (Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél, Imma Monsó: Sosem lehet tudni) sem állna hátrább a negyedik helynél... Így azután amikor azt írom ezekről az egyébként nehezen összevethető, egymástól olyannyira különböző könyvekről, hogy jók, akkor azt igazi szuperlatívusznak kell érteni...
Ez a poszt a legkorábbi öt regényről szól, köztük a Mozart felébredről, amely megkedveltette velem a sorozatot.

Jan Grue: Test és elme
Megjelenés éve: 2014
Fordító: Petrikovics Edit
Eredeti cím: Kropp og sinn
Eredeti megjelenés éve: 2012
A szerző nemzetisége: norvég író
A szerző születési éve: 1981
Egészen különös ez a könyv önmagában és a sorozatban is. Utóbbiban ez volt az első (és tulajdonképpen mindmáig egyetlen) novellaválogatás. Ráadásul a norvég szerző kerekesszékben ül, ami külön életrajzi érdekesség egy kortárs író esetében. Ám véleményem szerint az, aki megszereti ezt a könyvet, nem emiatt a két ok miatt teszi majd. Hanem azért a posztmodern sokféleségért, amely megjelenik benne. Olvashatunk itt kétperces novellát a repülő férfiról, megdöbbentő monológot egy embertől, aki rájött, valójában képregényfigura, paragrafusokba szedett egyensúlynovellát (mint az egyensúlysütemény...), történetet az emberről, aki épp úgy nézett ki, mint Hitler, s ennek megrázó következményei lettek, vagy épp dokumentumokból felépített sci-fi-novellát, amelyben a norvég nyelvművelés pártvillongásai valódi, vallási-eszmei alapú, diktatórikus alapú háborúba rántották az országot... Izgalmas kaleidoszkóp egy vékonyka kötetben: érdemes elolvasni.

Afonso Cruz: Kokoschka babája
Megjelenés éve: 2014
Fordító: Bense Mónika
Eredeti cím: A Boneca de Kokoschka
Eredeti megjelenés éve: 2010
A szerző nemzetisége: portugál író
A szerző születési éve: 1971
Sokak szerint ez a regény a sorozat leginkább formabontó tagja. Habár szépen tagolható három részre, s végül két lineáris történetszál is összeszőhető a sok-sok darabkából, amelyet megismerhettünk benne,  a portugál író különös, a második világháború traumáját, az írólét furcsaságait és az irodalom / fikció és a valóság viszonyát feldolgozó könyvét semmiképpen sem lehet normális regényként kézbe venni. És nemcsak azért nem, mert van benne egy másik regény, címlappal, fülszöveggel együtt (az egyik szereplő műve), amelynek azonban csak egyes fejezeteit ismerhetjük meg. S azért sem, mert a számtalan betűtípussal szedett ál-vendégszövegek, a szerző készítette mesésen abszurd, abszurdan költői illusztrációk, a fényképes belső címoldalak összevissza bolyongásra kényszerítik az olvasót három kor és négy eseménysor elemei között. Engem leginkább az fogott meg a regényben, mennyi akrobatikus játékkal és humoros furcsasággal tudott elmondani egy olyan sztorit, amely a velejéig sötét és keserű. (Ja, és semmi sem igazi: ennek a regénynek a magyar fülszövege nem a regénynek a fülszövege, hanem a belső regénynek - tessék elolvasni. Hát, ennyit Kokoschka babájáról.)

Ermanno Cavazzoni: A holdkórosok eposza
Megjelenés éve: 2014
Fordító: Horváth Csaba
Eredeti cím: Il poema dei lunatici
Eredeti megjelenés éve: 1987
A szerző nemzetisége: olasz író
A szerző születési éve: 1947
Sosem hittem volna, hogy egy ennyire abszurdan mesés alapon álló regényt (mégpedig egészen vaskosat, több mint háromszázhetven oldalasat) ekkora figyelemmel és érdeklődéssel fogok majd elolvasni. A holdkórosok eposza (az eredetiben poémája) ugyanis a legkevésbé sem költői, s még csak igazán epikusnak sem lehet nevezni. És mégis lebilincsel, gyönyörködtet és mesél. Kezdődik minden Savinival, akinek meggyőződése, hogy a víz üzen. A rejtélyes üzeneteket kutakban lehet fellelni, s minden kútnak, egyáltalán, a vizeknek megvan a saját történetük ezen a realistán anekdotikus, mégis teljességgel holdbéli, olasz tájon. A hős elindul, nyomoz, keres, ám kalauzai vagy azt nem értik, mit akar, vagy tévutakra küldik. Valaki követi. Mások figyelik. Akikhez küldték, továbbküldik. Van itt minden: pokoljárás, holdbeli utazás, példázat és parafrázis, de leginkább elbeszélés - mese. Mindenki mesél, emlékezik, megfogalmaz, összekever és azonosít, van egy sztorija, őriz egy látomást, és most elmondja... A hős pedig eredményre jut: végül már azt sem tudja ki ő, és minek indult útnak (egy hónapja? vagy egy örökkévalósággal ezelőtt?). Az olvasó viszont több lesz egy gondolati utazással: amely ráadásul a maga abszurd módján nagyon szórakoztató is.

Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél
Megjelenés éve: 2013
Fordító: Csoma Borbála
Eredeti cím: Milostný dopis klínovým písmem
Eredeti megjelenés éve: 2008
A szerző nemzetisége: cseh író
A szerző születési éve: 1966
Talán ez a könyv volt számomra a legtitokzatosabb az egész sorozatban. Először is ott volt szinte giccsesen békebeli, mégis vérrel csepegtetett, szögesdróttal díszített borítója - mondhatni remek. (Bár a hófehér borító nem túl jó ötlet, még ebben a sorozatban sem.) Azután az a különösség, hogy a könyvnek egy - elnézést a megfogalmazásért - igazi cseh néger a szerzője: Tomáš Zmeškal ugyanis kongói apától és cseh anyától származik, bár természetesen egész élete Csehországhoz, a cseh irodalomhoz köti. Mégis, mifelénk, Közép-Európában egyelőre ritka az ilyesmi. Pedig maga a könyv is nagyon közép-európai. Családregény a maga furcsa, kissé eszelős módján, melynek a kulcsfigurája az egyik főhős, Josef. Az ő családjának generációival együtt rohanunk végig a cseh(szlovák) történelem viharos időszakain, csendes humorral, sok iróniával, úgy, hogy ezekben a csehekben egy kicsit még magunkra is ismerhetünk, mi, magyarok. Talán csak egy picit hosszabb volt ez a könyv, mint amennyit a téma megért. A különös cukrász alakját azonban - összes értelmezési lehetőségével együtt - jól eltároltam magamnak: már ezért megérte elolvasni a könyvet.

Eva Baronsky: Mozart felébred
Megjelenés éve: 2013
Fordító: Nádori Lídia
Eredeti cím: Herr Mozart Wacht Auf
Eredeti megjelenés éve: 2009
A szerző nemzetisége: német írónő
A szerző születési éve: 1968
Mi történne, ha Mozart valami csodának köszönhetően megjelenne a mi világunkban? Igen, persze, zseniális zenész lenne. Meg, persze, általában az ilyen sci-fi szituációkban a főhőst bolondnak nézik. De ezenkívül? A német írónő egészen kalandos választ ad a kérdésre a regényben, amelynek sajnos nemigen szabad a történetéből sokat elárulni. Talán csak annyit, Mozart elragadó, önsorsontó, könnyelmű, zseniális, szerelmes, modern, mégis ízig-vérig 18. századi személyiség benne: amilyen (talán) valóban lehetett. Mások azt várták a könyvtől (olvastam kritikákat), hogy afféle kis életrajzi kiigazítóként szembeszegezi majd a "valódi" Mozartot az életrajzokban megalkotottal. Csakhogy Baronsky ennél jóval okosabb: tudja, hogy az ő igazi Mozartja csak ugyanúgy fiktív alak lehetne, mint az összes többi eddigi. Ezért néhány bájos epizód után (Mozart nem érti, miért írja mindenki Amadeusnak a nevét, rácsodálkozik a Mozart-golyóra, s kiborul néhány rosszul CD-re vett darabjától) a cselekmény tökéletesen logikus, mégis meglepő fordulatok közepette egy új Mozart-szorit mesél el, s lassanként odáig vezet, hogy már magunk is kételkedni kezdünk az ép eszünkben. Csak Mozart nem. Ő igyekszik befejezni a Requiemjét. Pedig tudja, ha bevégzi, meghal... De meghal-e valóban? És mikor? Pazar kalandozás, remek játék, sok-sok ironikus kikacsintással a mi korunkra és Mozartéra: egy derűsen szomorú regény. Vagy szomorkásan vidám. Nagyon jó.

Link
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 1.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 2.
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei