Ez a legszebb Nagy Norbert sorozatborítói közül

Bár sokszor és sok helyen hallani, hogy a mai ember nem olvas, szerte a világon írók milliói dolgoznak fáradhatatlanul. Tele a világ jó könyvekkel, amelyeket persze képtelenség mind megismerni. Főleg ha olyan, kevesek által beszélt nyelven írják őket, mint a szlovén, a román vagy a lengyel. Főleg, ha olyan, kevesek által beszélt nyelven akarunk olvasni, mint a magyar. (Mert ilyenkor még a nagyon sok is kevés...)
Szerencsére néhány kiadó - és furcsamód nem feltétlenül azok, amelyek tíz, húsz vagy harminc éve - hajlandó rá, hogy megjelentessen magyarul olyan, a saját országukban sikeres, sőt, akár több nyelvre lefordított könyveket, amelyek frissek, különlegesek és igazi szépirodalomnak lehet őket nevezni. A Typotex egy ezek közül, ám a(z egyik) legjobb. Két sorozatában, a Typotex Világirodalomban és a Science in Fictionben (szinte csak) kortárs szerzők legjobb művei kapnak helyet korra, nemre és nyelvre való tekintet nélkül, remek változatossággal. Olvashatunk a keretükben angol, cseh, dán, finn, katalán, lengyel, német, norvég, olasz, orosz, portugál, román, svéd, szlovén vagy akár török könyvet is, s a hírek szerint a közeljövőben észt, francia és litván szerzők munkáival is bővül a két sorozat.
Ebben a posztban a Typotex Világirodalom újabb köteteit soroltam fel: mindeddig tizenhárom látott napvilágot magyarul, itt négy szerepel az ideiek közül. (A többiről lásd a linkeket.) Mindet bátran ajánlom a jó, rendhagyó, újraolvasásra érdemes, beszerzendő könyvet kereső szépirodalom-kedvelőknek.

Erik Wahlström: Isten
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Szöllősi Adrienne
Eredeti cím: Gud
Eredeti megjelenés éve: 2006
A szerző nemzetisége: finnországi születésű finn-svéd író
A szerző születési éve: 1945
A 2015-ös könyvhét újdonsága a Helsinkiben született svéd szerző apokrifje, a vaskos Isten pontosan olyan könyv volt, amilyet vártam és reméltem, mégis képes volt meglepni. Az ajánlószöveg szerint ez az az Ó- és Újszövetség történéseit feldolgozó regény, amelyen még Ábrahám, Izsák és Jákob istene is jól szórakozik. Remélem. Nekem ugyanis nagyon-nagyon tetszett ez a maga módján tabukat döntögető, helyenként abszurd, helyenként költői, egyszerre valláskritikus, filozofikus, példázatos és anekdotikus parafrázis, amelyből megismerhetünk egy problémás Istent. Aki úgy istenigazából nem tudja megmagyarázni, miért is törölt el minden életet a Földön Noé idején. Aki kissé hisztérikusan viszonyul a fia alkotó ötleteihez (mint például a második eljövetel). Aki szeretettel gondozza előbőr-gyűjteményét, mindig kész új tilalmakat megalkotni és sajnos nem mindenben ért egyet Lutherrel. Ám miközben a mennyeiek problémás életét szemlélve bekalandozzuk a történelmet a teremtéstől napjainkig, és elolvashatjuk, hogyan vitáztak az arkangyalok Aquinói Szent Tamással és Jeremy Benthammel, miután mindketten megérkeztek a mennybe, valami több is történik. Egy egész civilizáció elé tart görbe tükröt az író, ráadásul minden erőlködés nélkül. A kérdést, vajon mi értelme a létnek és hová is vezet az európai műveltség és tudomány útja, sokan feltették már: ám ha a teremtő Isten kérdezi, mindjárt új megközelítésbe kerül... Ha néhol felületes is a mennybéli körséta, hihetetlenül szórakoztató és elgondolkodtató. Rengeteg ötlettel lep meg, egyszerre történelmi lecke és abszurd jelenetek sora: olvasmányos és élvezetes. Egyedül csak azt sajnáltam, hogy a bibliai és történelmi nevek magyarra fordításánál nem sikerült eldönteni, katolikusok, protestánsok, zsidók, görögök vagy latinok vagyunk-e: hol így, hol úgy sikerült ugyanis (Korach, de Sém, Manasszé, de Shekem, Árius, de Athanasius, ráadásul Konstantinopolisz). Pedig kínos, ha egy állandóan a Bibliára hivatkozó könyvben Ézsauból Ézsaiás lesz.

Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Koszta Gabriella
Eredeti cím: Viața începe vineri
Eredeti megjelenés éve: 2009
A szerző nemzetisége: román írónő
A szerző születési éve: 1960
Ez volt a második regény, amelyet elolvastam a sorozatból: a remekbe szabott borító és az időutazást ígérő fülszöveg fogott meg benne először. Maga a regény azonban sokkal-sokkal jobb annál, mint hogy a sci-fi-krimi alapötleteivel kelljen eladni. Igen, valóban van egy különös és titokzatos szereplőnk, aki - úgy tűnik - valami csoda folytán 2007-ből hirtelen visszakerült 1897 decemberébe. De hogy pontosan mi is történt vele, talán sosem tudjuk meg. Van viszont a történetben, 1897-ben év vége (az események december 19. és 31. között, tizenhárom babonás nap alatt játszódnak le), közelgő századforduló és egy nagyon modern főváros, az igazán, legalább is milleniumi Budapest-módra európai Bukarest, amely a regény igazi főhőse. Itt él a szerelmes leányzó, akinek titkos naplószövegei is bekerülnek a könyvbe, s csélcsap és aranyifjú hódolója, aki furcsa összeesküvésbe keveredik. Itt kerül elő egy párbajban megölt, rejtélyes arisztokrata holtteste, s itt üldöz a komoly és öntörvényű rendőrnyomozó egy titokzatos kulcsot és egy titokzatos kincset. Itt téblábol egy koldusszegény, de többre hivatott kiskölyök, aki tudtán kívül az események egyik legfontosabb bonyolítója lesz. És itt járnak színházba, írnak és olvasnak újságot, isszák le magukat és járnak gyógyfürdőbe, báloznak, tolvajkodnak, szerelmeskednek, hisznek és ábrándulnak ki a könyv szereplői. Az írónő valami egészen különlegeset művelt. Írt egy viszonylag hagyományos cselekményű történetet, amelyben felvonulnak 1897 román városi kultúrájának legizgalmasabb típusai és eseményei: megismerhetjük a korabeli öltözködést, az időszámítás és a társadalom anomáliáit, a divatos társalgási stílust és a kor bulvárbotrányait. Aztán az egészet zsánerré formálta egy krimicselekmény és egy sci-fi alapötlet beépítésével. Kevert hozzá egy kis posztmodern narrációt: nézőpontokkal, naplóval, magánbeszédekkel, szövegmozaikokkal. S végül olyan könyv jött létre, ami több mindannál, ami a szövege: egy város és korszak magánmitológiája. Igazi, nagy olvasmány.

Leena Krohn: Hotel Sapiens
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Molnár Csilla
Eredeti cím: Hotel Sapiens ja muita iirationaalisia kertomuksia
Eredeti megjelenés éve: 2013
A szerző nemzetisége: finn írónő
A szerző születési éve: 1947
A finn írónő nem ismeretlen hazánkban, regénye, gyerekkönyve is megjelent már. Ez a műve azonban különleges és egyedi. Egyrészt hosszabb hallgatás után született, friss írás. Másrészt első közelítésben novellafüzér: ugyanabban a titokzatos világban játszódó, ám változó nézőpontú és elbeszélésű huszonhét novella. A makacs mozaikussággal ismétlődő elemek, a folytonos előre- és visszautalások azonban végül regénnyé kapcsolják össze a könyv darabjait: a Hotel Sapiens és más irracionális elbeszélések gyűjteményének első irracionalitása, hogy kiderül, valójában mégiscsak regénnyel van dolgunk. A könyv világa csak lassanként bontakozik ki: valóban a jövőben vagyunk, amelyben minden megsemmisült és összeomlott, s ahol a Hotel Sapiensnek nevezett, zárt világ őrzi a látszólag ötletszerűen összegyűjtött, különös túlélőket, akiknek robotapácák vigyáznak a jólétére és életére. Ám igazából az sem biztos, hogy az apokalipszis valóban megtörtént: hisz a Hotel tényleg zárt. A szereplőkben egyre-másra merül fel, vajon valóban igaz-e, hogy ők túlélők? Vajon minek a túlélői? A gazdasági és a társadalmi katasztrófának? Vagy egy utolsó háborúnak? Tényleg semmi más nyoma nem maradt a civilizációnak az ő közösségükön kívül? S vajon mi célból kerültek itt egy helyre? Mi a feladatuk? Mi a létezésük értelme? Kik a titokzatos Őrzők, akik vigyáznak rájuk? A kibernetikus apácák működtetői? Maguk is gépek? Istenek? Másrészt a szereplők önmagukban is különös alakok. Ott van az ember, aki helyet cserélt a saját árnyékával, a cigány jósnő, aki furamód mindenkinek ugyanazt jósolja, a pszichiáter, aki megőrült a saját kezelésétől, a Hétköznapi Ember, aki nem férfi, hanem nő, a tudós, akit a tudomány tett félhalottá, a kisfiú, aki megtervezte a Föld zászlaját, a virágárus,  aki szerint a növények talán élnek és mozognak, a vak, aki a legjobban látja a dolgokat... Vajon mitől ember az ember? Milyen vonásoktól, tulajdonságoktól, gondolatoktól válik emberré, vagy marad meg embernek? A filozofikus, példázatos, abszurd történetfüzér válaszokat ad és kérdez. Ebben a sorrendben.

Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről
Megjelenés éve: 2015
Fordító: Csoma Borbála
Eredeti cím: O rodičích a dětech
Eredeti megjelenés éve: 2002
A szerző nemzetisége: cseh író
A szerző születési éve: 1958
Még nem köteleződtem el teljesen a sorozat mellett, amikor a kezembe került a prágai író kötete: a fülszöveg szerint sörrel, kocsmákkal és két férfi, apa és fia nemzedéki ellentéteivel és vonzódásaival telve. Mivel nő vagyok, a sörnek a szagát is utálom, s a regény párhuzamaiként emlegetett Hrabal és Hašek regényvilága is meglehetősen idegen tőlem, sokáig nem tudtam eldönteni, kell-e nekem ez a regény. Azután azonban elkezdtem olvasni, és azonnal tudtam, hogy nem egyszer, de sokszor ki fogom még nyitni újra. Már a felütés is tetszett, ahogy a hetvenkét éves apa és a negyvenkét éves fiú végre találkoznak (hogy ez rendszeres-e, vagy különleges, ritka alkalom, csak később derül majd ki), ráadásul az állatkertben, a pingvinek mellett, mert itt dolgozik nyugdíjasként az öreg. "Na, mi újság?" - kérdi a fiú. "Már legalább kétmilliárd éve semmi, variációk egy témára." - feleli az apa. Végigsétálnak két hídon, az egyiken a fiú, a másikon az apja köp bele a Moldvába... És megkezdődik a vándorlás, amely olvasható egyetlen éjszaka végtelenített történetének, de akár azt is képzelhetjük, hogy minden fejezet egy kicsit máskor van: mert az apa és fiú maradnak ugyanolyanok - mégis, minden részben egy kicsit másnak mutatkoznak. Lépegetnek. Beszélgetnek. Be-betérnek egy-egy újabb helyre. És jön az Ördög a Stromovkán, a Tengeralattjáró, a Flamingó és a Vörös kalapács (az itallapot lásd a kötet végén). Meg szóba kerül Tito, egy ljubljanai nő, a csúnya repülőgépek, az értágulat, az etológia, a kálmosgyökér, az usztasák, az ámbráscetek, a kínaiak, a Kozel sör, a tyubetyejka (ami egy sapka) és a Bubo bubo (ami a nagy fülesbagoly). Hallhatunk SMS-szerelemről és kommunizmusról, hisztis nőkről és német megszállásról. S a pergő beszélgetésekből (meg a fiúból kikívánkozó, de végül kimondatlanul maradt kommentárokból) két nagyon hasonló ember két teljesen különböző életútja bontakozik ki. Meg a cseh történelem 1940-től. A rövid, szórakoztató, számomra letehetetlen regény igazi, nagy számvetés, életről, halálról, generációkról, mégis könnyű és finom olvasmány. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Link
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 2.
Röptében a világ körül - A Typotex világirodalmi regényei 3.
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei