2015. június 8., hétfő
Ha az ember kitalált magának egy szabályt, be kell tartania... Márpedig ebben az évben a blogon az az újdonság, hogy az általam frissen elolvasott könyvekről írottakat tematikus posztokba rendezem, mindig ötöt, s mindig Könyvek és vélemények címen. Ennek azonban az a hátulütője, hogy - tekintve, hogy válogatás nélkül elolvasok mindent, ami érdekel és megtetszik - mindig marad ki olyan kötet, amelyet sehova sem tudtam beilleszteni a témája alapján. Meséskönyv, életrajz, album, verseskötet, nem is beszélve arról a tudományos könyvről, amelyre az után tettem szert, hogy öt testvéréről már posztoltam egyet... Így született meg a könyvek és vélemények Első Számú Legvegyesebb Brigádja (Rejtő Jenő Vanek úr Párizsban című regénye után szabadon), hogy törlesszem minden régi adósságomat.
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Libri, 2015
A versolvasás nálam mindig korszakokat jelent. Néha képtelen vagyok versre figyelni, vagy kortárs, nem klasszikus és jól ismert műveket olvasni. Néha pedig rám jön a felfedezőkedv, s vágyom valami újra, megszerethetőre. Őrzök néhány ilyen emléket: Szakács Eszter Másik hely, másik idő, Karafiáth Orsolya Lotte Lenya titkos éneke, Mesterházi Mónika Hol nem volt vagy épp Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című kötete úgy került a kezembe, hogy első találkozásom volt az írónőkkel, így azóta sem egy a köteteik közül számomra, hanem az első, amellyel kapcsolatban külön emlékeket őrzök. Volt aztán, akinek társául szegődtem a verselésben: amint könyve jelent meg, máris lecsaptam rá. S volt, akinek kaleidoszkópszerűen változó versvilága aztán már nem kísért, s az egy kötet megmaradt egyetlennek. Hogy Kemény Zsófival hogy leszek majd, még nem tudom: tekintve, hogy a Nyílt láng használata az első verseskönyve. A könyvesboltban azonban rögtön megtalált: ott nyílt ki, hogy "Fel akartam kelni tíz évvel korábban, / csak hogy csináljak magamnak lelket." (Magyarázat) Egyvégtében olvastam ki előszörre, kedvem szerint lapozgatva másodszorra, s azóta is nehezen szabadulok egyes soraitól. "Ha trágyaszag van, mindegy, hogy egyébként levendulaföldön fekszem." (Mindegy) "Nem tudok az idővel mit kezdeni, / kiszedem az órából, és csak nézem..." (Szív és érv) "Egy szép őszi délutánon / neked tavasz délelőtt volt." (Ősz, tavasz) "Itt maradtam utánad a saját fejemben." (Fejben) "Bármit megtennék érted, de ezt ne hidd el." (Egy alternatív vég) Nagyon különös könyv: néha olyan fiatal, hogy még én is öregnek érzem magam mellette, néha viszont olyan bölcs, mintha egy vénséges vén öregapó szólna belőle. Ha a ciklusait nézegetem: van is lírai története, meg nincs is. De talán, bármennyire is divatos ez, nem is kell efféle láncra felfűzni a verseket. Megalkotják ők a maguk rendjét erőltetés nélkül is. Hatnak: nagyon erősek. Én pedig boldog vagyok, hogy amikor elolvastam őket, még nem tudtam, hogy Kemény Zsófi ismert slammer, Kemény István lánya és Kemény Lili húga. Most meg el akarom felejteni. Elég annyi, hogy Kemény Zsófi költő. És én szeretem a verseit.
Margaret McAllister: Mesék a Biblia világából
Holnap, 2013
Ebben a káprázatos, okos, gyönyörű, szórakoztató mesekönyvben minden tetszik, csak a címe nem. Az ugyanis olyan egyszerű és magától értetődő volt az angolban: Women of the Bible. Vajon miért döntött úgy a Holnap Kiadó, hogy a kötetnek a Biblia nőalakjainál jobb címe lesz az általános és megtévesztő Mesék a Biblia világából? Hova lettek a nők? Egy olyan kötet címéből, amelyet hölgy írt, hölgy rajzolt, magyar részről pedig egy fordítónő, egy irodalmi szerkesztőnő, egy felelős szerkesztőnő, egy művészeti vezetőnő és egy kiadó-vezetőnő munkájának köszönhetően jelent meg - hogy maradhatott ki az, hogy ezúttal nem a Biblia megszokott, közismert (férfi)alakjainak a történeteit olvashatjuk majd el, hanem a kevéssé ismert, a másik nézőpontot képviselő nőkét? Mindenesetre az angol írónő, Margaret McAllister csodálatos munkát végzett. Könyve nem gyermekbiblia lett, hanem valódi, saját jogán is létező irodalmi mű. Tíz elbeszélést, tíz mesét, tíz monológot találhatunk benne, amelyek a Biblia egy-egy híres nőszereplőjével ismertetnek meg. Az Ószövetségből Noé anyó, Ráhel, Mirjam és Ruth, az Újszövetségből pedig Szűz Mária, Mária és Márta, a testvérek, a kánaáni asszony, Pilátus felesége, Mária Magdolna és Lídia lépnek elénk, hogy elmondják a történetüket. Már az első, a vízözönről szóló mese is mutatja, milyen személyes és egyedi nézőpontból láthatjuk a - feltételezhetően a hatévesek által már ismert - bibliai történeteket: ott fogott meg a könyv, amikor Noé anyó a partraszállás után "belenyúlt a zsebébe, és így szólt: - Itt az ideje, hogy bevessem a kertemet." Nagyon szépek, izgalmasak és sokértelműek a történetek, teljességgel ökumenikusak, már a hatévesek számára is emészthetőek és alkalmasak, s rejtetten olyan problémák merülnek fel bennük, mint az anyai és a testvéri szeretet, a féltékenység, a mindennapi gondok elviselése, vagy a nők önállósága. Ám a szöveg csak az egyik ok, amiért ajánlom a könyvet. Alida Massari rajzai ugyanis olyan finomak, bájosak, ötletesek és szeretni valóak, hogy büszke leszek tőlük arra, hogy nő vagyok: ezeket is látni kell. Pompás kötet: érdemes felfedezni.
Várkonyi Vilmos: Jávor Pál és a magyar film aranykora
Lupuj-Book, 2013
Vonatra várakozva vettem kézbe a kis könyvet, jobb híján, aztán viszont nagy élvezettel olvastam végig. A szerző eme életrajza persze sok szempontból ollózás és szerkesztés, hiszen Jávor Pálról Bános Tibor két vaskos életrajzában már megírta, amit csak meg lehetett. Ez a könyvecske azonban olvasmányos, változatos és érdekes minibiográfia, amely ráadásul nem titkolja a szerző személyes és szimpatikus véleményét sem. Annyira élveztem, hogy keresni kezdtem, írt-e más színészekről is Várkonyi Vilmos. (Sajnos nem.) Jávor Pál az én nagy kedvencem, s örök szomorúságom, hogy épp a két Bános-életrajz az, amelyik a kritikák tükrében sokkal rosszabb színésznek láttatja, mint amilyen volt. Tapasztalatom, hogy a valamirevaló kritikusok a két háború között színházról csak rosszat írtak, a filmet meg semmibe vették, vagy pusztán rendezői alkotásként néztek rá. Ezért aztán ha valaki szigorúan csak a korabeli szerzők értékeléseit végigfutva próbálná megfejteni, mitől válhatott Jávor Pál nemcsak mozisztárrá, de elismert színházi művésszé is, egyszerűen nem találna megoldást. A kritikusok szerint Jávor színészként legfeljebb "valamivel már jobb volt, mint korábban", "nem tudta megismételni a szerepformálásban korábbi sikerét" (amelyről persze annak idején még egyáltalán nem sikerként írtak), "filmes eszköztárára támaszkodott a színpadon" (vagy épp "színpadias eszközökkel élt a filmen"), esetleg "nem volt más, csak önmaga" (mintha minden színésznek az Actors Studió teljes átlényegülést hozó metódusával kellene játszania)... Ez a kis könyv azonban a kritikusokat kihagyja a játékból: csak az élet tényei és Jávor színészi munkájának részletei érdeklik: így egy viszonylag optimista, a csillogó felszín mögött az embert is megrajzoló, ám a sztárságot is bemutató elemzést olvashatunk a két világháború közötti időszak (talán) legnagyobb magyar filmszínészéről. Aki látta Jávort komédiázni A szerelem nem szégyenben, tragédiába futni a Halálos tavaszban, önpusztítani a Dankó Pistában, énekelni az Egy csók és más semmiben, karaktert formálni az Ida regényében, vagy épp drámát játszani az Ópiumkeringőben (hogy csak a kedvenceimet soroljam fel), biztosan sokoldalú művésznek tartja őt. És szívesen olvassa el róla ezt a jó kis könyvet.
Tobias Hohman: Bud Spencer & Terence Hill krónikák
Vintage Media, 2014
A kalandos sorsú könyvre már igen régóta vadásztam. Még 2013-ban hallottam róla, hogy lesz egy rendezvény filmvetítéssel, színész-közönségtalálkozókkkal, ahol bemutatják a könyvet és kedvezményesen megvásárolható - de persze nem tudtam elmenni. Maradt tehát a vágyakozás: a könyv ugyanis sehol sem volt elérhető a neten, sőt, könyvesboltban sem sikerült összefutnom vele egészen tavaly év végéig. Mivel az én kötetemben 2014-es a megjelenési évszám, egy második kiadással van dolgom (az első: Wiamfilm, 2013). Mindenesetre ebből már - úgy láttam - jutott a piacra: legtöbb kedvenc netes helyem mellett a boltokban is elérhetővé vált minden Bud Spencer és Terence Hill-rajongó álma, ez az eredetileg német enciklopédia. Igaz, az ára borsos, de a 280 nagyon színes oldal, melyeken a mesterek filmjeinek különféle országokból származó plakátjai, reklámjai és lobby cardjai pompáznak, már puszta posztergyűtjeményként is megéri az ár egy részét. S akkor még nem volt szó a szövegről. A könyvben minden Spencer és Hill által játszott szerepról és valamennyi filmjükről részletes ismertetőket olvashatunk, az 1967-es áttöréstől, az Isten megbocsát, én nem! elkészültétől fogva már külön fejezetekben, filmenként két-öt oldalon keresztül. A forgatási anekdoták, filmes részletek, cselekmény-összefoglalók és minielemzések segítenek eligazodni a sok-sok remek mozi között. Külön öröm, hogy ellentétben Ulf Lüdeke nemrég magyarul is megjelent Terence Hill-életrajzával, a krónikák szerzője legalább annyira rajong az amerikai nagyvárosi filmekért (a Bűnvadászoktól a Nincs kettő négy nélkülig), mint én. Mivel az én kedvencem (a bab, valamint) a következő hat Bud Spencer - Terence Hill-film, Nyomás utána, Bűnvadászok, Nincs kettő négy nélkül, És megint dühbe jövünk, Fordítsd oda a másik orcádat, Kincs, ami nincs; igencsak érzékenyen érintett az a fura fanyalgás, amellyel Lüdeke leértékelte ezeket, szemben a korai westernekkel vagy épp a környezetvédő Én a vízilovakkal vagyok...-kal. Ebben az enciklopédiában azonban minden film méltó helyet és elemzést kapott. Néhány kisebb szépséghibát leszámítva (itt-ott elírt nevek, filmcímek, néhány melléütés, ígért dőlt betűk hiánya a szinkrontáblázatban) pazar és alapos könyvet vehetünk a kezünkbe, amelynek ráadásul rajongók figyelő szeme előtt készült a fordítása és a kiadása, így minden magyar címváltozatot, a magyar szinkronok részleteit, a Spencer Hill Magic Band és a magyar rajongói klub történetét, valamint számos magyar vonatkozású apróságot is megtalálunk az albumban. Csak az a baj, hogy az ilyesmi telhetetlenné tesz: én szívesen olvasnék még efféle szakszerű és érdekes anyagokat a két mesterről...
John Gribbin: Számolás kvantummacskákkal
Akkord, 2015
Hű: nem hittem volna, hogy ezt a könyvet ennyire élvezni fogom! Persze, nagyon szeretem a Talentum Tudományos Könyvtár köteteit, John Gribbinnel pedig rendkívül elfogult vagyok, hiszen az első megismert TTK-kötetem az ő (a feleségével írt) A természettudományokról mindenkinek című könyve volt, amely nemcsak nagyon tetszett, de meghatározta a későbbi éveim érdeklődését is. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ez az új kötet a népszerűségi listámon mindjárt elfoglalja a harmadik helyet! A kedvenc könyvem ugyanis a Sussexi Egyetemen dolgozó szerzőtől A multiverzum nyomában, a második helyen pedig osztozik a két "kvantumkönyv": a Schrödinger macskája (ami egy picit száraz, és inkább csak a történet fele) és a Schrödinger kiscicái (ami felteszi az i-re a pontot). És persze nagy élmény volt az Egyedül vagyunk!, a Kozmikus körforgás és Az idő születése, a gyönyörű és okos Világűr című albumenciklopédia, vagy a felnőttnek-gyereknek egyaránt szóló, remekül illusztrált Nagy számok című kiskönyv is, utóbbit szívesen cipelem magammal újra és újra úti olvasmányul. Nos, a Számolás kvantummacskákkal egy egészen különleges Gribbin lett, ugyanis miközben azt vártam, hogy főleg egyfajta harmadik kötet lesz a két korábbi, cicáshoz, amely összefoglalja, mivel foglalkoztak 1996 és 2013 között a kvantumfizika tájain, valójában egy, a mindenféle számítógépek történetét is bemutató könyvet kaptam, vagyis olyasmit, ami immár két szempontból is érdekelhet. Mert bár nagyon izgalmas a kvantumszámítógép, vagyis a jövő, mostanában kifejezetten izgat a számítógépek "régi" története is, itt pedig az egész első egyharmada a szövegnek erről szól: Turingról, Neumann Jánosról, a Bombáról, a Colossusról, az EDVAC-ról és az ENIAC-ról, az IBM-ről, no meg Bletchley Parkról, a Tunny-gépekről, az atombomba fejlesztéséről... Természetesen a további kétharmad is szuper érdekes volt, de azt hiszem, ennek az első résznek talán még jobban is örültem. (Kivéve, hogy Neumann János képe kimaradt a könyvből, helyette Turingról volt benne kettő...)
Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Libri, 2015
A versolvasás nálam mindig korszakokat jelent. Néha képtelen vagyok versre figyelni, vagy kortárs, nem klasszikus és jól ismert műveket olvasni. Néha pedig rám jön a felfedezőkedv, s vágyom valami újra, megszerethetőre. Őrzök néhány ilyen emléket: Szakács Eszter Másik hely, másik idő, Karafiáth Orsolya Lotte Lenya titkos éneke, Mesterházi Mónika Hol nem volt vagy épp Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című kötete úgy került a kezembe, hogy első találkozásom volt az írónőkkel, így azóta sem egy a köteteik közül számomra, hanem az első, amellyel kapcsolatban külön emlékeket őrzök. Volt aztán, akinek társául szegődtem a verselésben: amint könyve jelent meg, máris lecsaptam rá. S volt, akinek kaleidoszkópszerűen változó versvilága aztán már nem kísért, s az egy kötet megmaradt egyetlennek. Hogy Kemény Zsófival hogy leszek majd, még nem tudom: tekintve, hogy a Nyílt láng használata az első verseskönyve. A könyvesboltban azonban rögtön megtalált: ott nyílt ki, hogy "Fel akartam kelni tíz évvel korábban, / csak hogy csináljak magamnak lelket." (Magyarázat) Egyvégtében olvastam ki előszörre, kedvem szerint lapozgatva másodszorra, s azóta is nehezen szabadulok egyes soraitól. "Ha trágyaszag van, mindegy, hogy egyébként levendulaföldön fekszem." (Mindegy) "Nem tudok az idővel mit kezdeni, / kiszedem az órából, és csak nézem..." (Szív és érv) "Egy szép őszi délutánon / neked tavasz délelőtt volt." (Ősz, tavasz) "Itt maradtam utánad a saját fejemben." (Fejben) "Bármit megtennék érted, de ezt ne hidd el." (Egy alternatív vég) Nagyon különös könyv: néha olyan fiatal, hogy még én is öregnek érzem magam mellette, néha viszont olyan bölcs, mintha egy vénséges vén öregapó szólna belőle. Ha a ciklusait nézegetem: van is lírai története, meg nincs is. De talán, bármennyire is divatos ez, nem is kell efféle láncra felfűzni a verseket. Megalkotják ők a maguk rendjét erőltetés nélkül is. Hatnak: nagyon erősek. Én pedig boldog vagyok, hogy amikor elolvastam őket, még nem tudtam, hogy Kemény Zsófi ismert slammer, Kemény István lánya és Kemény Lili húga. Most meg el akarom felejteni. Elég annyi, hogy Kemény Zsófi költő. És én szeretem a verseit.
Holnap, 2013
Ebben a káprázatos, okos, gyönyörű, szórakoztató mesekönyvben minden tetszik, csak a címe nem. Az ugyanis olyan egyszerű és magától értetődő volt az angolban: Women of the Bible. Vajon miért döntött úgy a Holnap Kiadó, hogy a kötetnek a Biblia nőalakjainál jobb címe lesz az általános és megtévesztő Mesék a Biblia világából? Hova lettek a nők? Egy olyan kötet címéből, amelyet hölgy írt, hölgy rajzolt, magyar részről pedig egy fordítónő, egy irodalmi szerkesztőnő, egy felelős szerkesztőnő, egy művészeti vezetőnő és egy kiadó-vezetőnő munkájának köszönhetően jelent meg - hogy maradhatott ki az, hogy ezúttal nem a Biblia megszokott, közismert (férfi)alakjainak a történeteit olvashatjuk majd el, hanem a kevéssé ismert, a másik nézőpontot képviselő nőkét? Mindenesetre az angol írónő, Margaret McAllister csodálatos munkát végzett. Könyve nem gyermekbiblia lett, hanem valódi, saját jogán is létező irodalmi mű. Tíz elbeszélést, tíz mesét, tíz monológot találhatunk benne, amelyek a Biblia egy-egy híres nőszereplőjével ismertetnek meg. Az Ószövetségből Noé anyó, Ráhel, Mirjam és Ruth, az Újszövetségből pedig Szűz Mária, Mária és Márta, a testvérek, a kánaáni asszony, Pilátus felesége, Mária Magdolna és Lídia lépnek elénk, hogy elmondják a történetüket. Már az első, a vízözönről szóló mese is mutatja, milyen személyes és egyedi nézőpontból láthatjuk a - feltételezhetően a hatévesek által már ismert - bibliai történeteket: ott fogott meg a könyv, amikor Noé anyó a partraszállás után "belenyúlt a zsebébe, és így szólt: - Itt az ideje, hogy bevessem a kertemet." Nagyon szépek, izgalmasak és sokértelműek a történetek, teljességgel ökumenikusak, már a hatévesek számára is emészthetőek és alkalmasak, s rejtetten olyan problémák merülnek fel bennük, mint az anyai és a testvéri szeretet, a féltékenység, a mindennapi gondok elviselése, vagy a nők önállósága. Ám a szöveg csak az egyik ok, amiért ajánlom a könyvet. Alida Massari rajzai ugyanis olyan finomak, bájosak, ötletesek és szeretni valóak, hogy büszke leszek tőlük arra, hogy nő vagyok: ezeket is látni kell. Pompás kötet: érdemes felfedezni.
Lupuj-Book, 2013
Vonatra várakozva vettem kézbe a kis könyvet, jobb híján, aztán viszont nagy élvezettel olvastam végig. A szerző eme életrajza persze sok szempontból ollózás és szerkesztés, hiszen Jávor Pálról Bános Tibor két vaskos életrajzában már megírta, amit csak meg lehetett. Ez a könyvecske azonban olvasmányos, változatos és érdekes minibiográfia, amely ráadásul nem titkolja a szerző személyes és szimpatikus véleményét sem. Annyira élveztem, hogy keresni kezdtem, írt-e más színészekről is Várkonyi Vilmos. (Sajnos nem.) Jávor Pál az én nagy kedvencem, s örök szomorúságom, hogy épp a két Bános-életrajz az, amelyik a kritikák tükrében sokkal rosszabb színésznek láttatja, mint amilyen volt. Tapasztalatom, hogy a valamirevaló kritikusok a két háború között színházról csak rosszat írtak, a filmet meg semmibe vették, vagy pusztán rendezői alkotásként néztek rá. Ezért aztán ha valaki szigorúan csak a korabeli szerzők értékeléseit végigfutva próbálná megfejteni, mitől válhatott Jávor Pál nemcsak mozisztárrá, de elismert színházi művésszé is, egyszerűen nem találna megoldást. A kritikusok szerint Jávor színészként legfeljebb "valamivel már jobb volt, mint korábban", "nem tudta megismételni a szerepformálásban korábbi sikerét" (amelyről persze annak idején még egyáltalán nem sikerként írtak), "filmes eszköztárára támaszkodott a színpadon" (vagy épp "színpadias eszközökkel élt a filmen"), esetleg "nem volt más, csak önmaga" (mintha minden színésznek az Actors Studió teljes átlényegülést hozó metódusával kellene játszania)... Ez a kis könyv azonban a kritikusokat kihagyja a játékból: csak az élet tényei és Jávor színészi munkájának részletei érdeklik: így egy viszonylag optimista, a csillogó felszín mögött az embert is megrajzoló, ám a sztárságot is bemutató elemzést olvashatunk a két világháború közötti időszak (talán) legnagyobb magyar filmszínészéről. Aki látta Jávort komédiázni A szerelem nem szégyenben, tragédiába futni a Halálos tavaszban, önpusztítani a Dankó Pistában, énekelni az Egy csók és más semmiben, karaktert formálni az Ida regényében, vagy épp drámát játszani az Ópiumkeringőben (hogy csak a kedvenceimet soroljam fel), biztosan sokoldalú művésznek tartja őt. És szívesen olvassa el róla ezt a jó kis könyvet.
Vintage Media, 2014
A kalandos sorsú könyvre már igen régóta vadásztam. Még 2013-ban hallottam róla, hogy lesz egy rendezvény filmvetítéssel, színész-közönségtalálkozókkkal, ahol bemutatják a könyvet és kedvezményesen megvásárolható - de persze nem tudtam elmenni. Maradt tehát a vágyakozás: a könyv ugyanis sehol sem volt elérhető a neten, sőt, könyvesboltban sem sikerült összefutnom vele egészen tavaly év végéig. Mivel az én kötetemben 2014-es a megjelenési évszám, egy második kiadással van dolgom (az első: Wiamfilm, 2013). Mindenesetre ebből már - úgy láttam - jutott a piacra: legtöbb kedvenc netes helyem mellett a boltokban is elérhetővé vált minden Bud Spencer és Terence Hill-rajongó álma, ez az eredetileg német enciklopédia. Igaz, az ára borsos, de a 280 nagyon színes oldal, melyeken a mesterek filmjeinek különféle országokból származó plakátjai, reklámjai és lobby cardjai pompáznak, már puszta posztergyűtjeményként is megéri az ár egy részét. S akkor még nem volt szó a szövegről. A könyvben minden Spencer és Hill által játszott szerepról és valamennyi filmjükről részletes ismertetőket olvashatunk, az 1967-es áttöréstől, az Isten megbocsát, én nem! elkészültétől fogva már külön fejezetekben, filmenként két-öt oldalon keresztül. A forgatási anekdoták, filmes részletek, cselekmény-összefoglalók és minielemzések segítenek eligazodni a sok-sok remek mozi között. Külön öröm, hogy ellentétben Ulf Lüdeke nemrég magyarul is megjelent Terence Hill-életrajzával, a krónikák szerzője legalább annyira rajong az amerikai nagyvárosi filmekért (a Bűnvadászoktól a Nincs kettő négy nélkülig), mint én. Mivel az én kedvencem (a bab, valamint) a következő hat Bud Spencer - Terence Hill-film, Nyomás utána, Bűnvadászok, Nincs kettő négy nélkül, És megint dühbe jövünk, Fordítsd oda a másik orcádat, Kincs, ami nincs; igencsak érzékenyen érintett az a fura fanyalgás, amellyel Lüdeke leértékelte ezeket, szemben a korai westernekkel vagy épp a környezetvédő Én a vízilovakkal vagyok...-kal. Ebben az enciklopédiában azonban minden film méltó helyet és elemzést kapott. Néhány kisebb szépséghibát leszámítva (itt-ott elírt nevek, filmcímek, néhány melléütés, ígért dőlt betűk hiánya a szinkrontáblázatban) pazar és alapos könyvet vehetünk a kezünkbe, amelynek ráadásul rajongók figyelő szeme előtt készült a fordítása és a kiadása, így minden magyar címváltozatot, a magyar szinkronok részleteit, a Spencer Hill Magic Band és a magyar rajongói klub történetét, valamint számos magyar vonatkozású apróságot is megtalálunk az albumban. Csak az a baj, hogy az ilyesmi telhetetlenné tesz: én szívesen olvasnék még efféle szakszerű és érdekes anyagokat a két mesterről...
Akkord, 2015
Hű: nem hittem volna, hogy ezt a könyvet ennyire élvezni fogom! Persze, nagyon szeretem a Talentum Tudományos Könyvtár köteteit, John Gribbinnel pedig rendkívül elfogult vagyok, hiszen az első megismert TTK-kötetem az ő (a feleségével írt) A természettudományokról mindenkinek című könyve volt, amely nemcsak nagyon tetszett, de meghatározta a későbbi éveim érdeklődését is. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ez az új kötet a népszerűségi listámon mindjárt elfoglalja a harmadik helyet! A kedvenc könyvem ugyanis a Sussexi Egyetemen dolgozó szerzőtől A multiverzum nyomában, a második helyen pedig osztozik a két "kvantumkönyv": a Schrödinger macskája (ami egy picit száraz, és inkább csak a történet fele) és a Schrödinger kiscicái (ami felteszi az i-re a pontot). És persze nagy élmény volt az Egyedül vagyunk!, a Kozmikus körforgás és Az idő születése, a gyönyörű és okos Világűr című albumenciklopédia, vagy a felnőttnek-gyereknek egyaránt szóló, remekül illusztrált Nagy számok című kiskönyv is, utóbbit szívesen cipelem magammal újra és újra úti olvasmányul. Nos, a Számolás kvantummacskákkal egy egészen különleges Gribbin lett, ugyanis miközben azt vártam, hogy főleg egyfajta harmadik kötet lesz a két korábbi, cicáshoz, amely összefoglalja, mivel foglalkoztak 1996 és 2013 között a kvantumfizika tájain, valójában egy, a mindenféle számítógépek történetét is bemutató könyvet kaptam, vagyis olyasmit, ami immár két szempontból is érdekelhet. Mert bár nagyon izgalmas a kvantumszámítógép, vagyis a jövő, mostanában kifejezetten izgat a számítógépek "régi" története is, itt pedig az egész első egyharmada a szövegnek erről szól: Turingról, Neumann Jánosról, a Bombáról, a Colossusról, az EDVAC-ról és az ENIAC-ról, az IBM-ről, no meg Bletchley Parkról, a Tunny-gépekről, az atombomba fejlesztéséről... Természetesen a további kétharmad is szuper érdekes volt, de azt hiszem, ennek az első résznek talán még jobban is örültem. (Kivéve, hogy Neumann János képe kimaradt a könyvből, helyette Turingról volt benne kettő...)
Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
