Ebben a posztban olyan olvasmányokat szeretnék ajánlani, amelyek nemcsak a régmúltba vezetnek, de a régmúltban is keletkeztek: a legkésőbbi 1811-ben, a legkorábbi pedig az 1100-as években. Néha csodálatos, amikor az ember nemcsak olvas a történelemről, de történelmi szövegek segítségével szinte is vissza is utazhat a múltba. Ez történik ezekben a könyvekben.

Véletlenül vettem észre, hogy ez a könyv létezik magyar nyelven is. De akkor még nem gondoltam, micsoda felfedezés lesz! Az Undine egy hamisítatlan, valódi romantikus tündérrege, melyet szerzője 1811-ben írt. Főhősnője, a csodatévő és hűséges hableány, egy igazi elcserélt gyermek, akit szegény halászok nevelnek fel, mígnem a délceg lovag találkozik vele és feleségül veszi.... Varázslatos tájak, nemes érzelmek, szomorkás és kirobbanóan boldog hangulatok, titkok, rejtélyek, ősi átkok, a szerénység és a kevélység harca, elvarázsolt erdő, bűbájos kastély és viharzó tenger - mindez ott van ebben a szépszavú regényben, amelyet 1920 óta először vehet kezébe a magyar olvasó. Ráadásul a történetet elmondhatatlanul finom, misztikusan romantikus színes pasztellillusztrációk és szecessziós könyvjelek díszítik: a brit Arthur Rackham 1909-ben készítette el a mű világát újra megelevenítő, pompásan mesés, gyönyörű képeit. Így azután ajánlom a könyvet ajándéknak és saját olvasmánynak, felnőttnek és gyereknek (igencsak elfogadható mesekönyvnek, haladóknak akár saját olvasásra is, felnőttnek is nagy élmény lehet azonban) - s boldog vagyok, hogy megjelenhetett ez a kiadás.

Geoffrey of Monmouth: Arthur király históriája
Attraktor, 2012
Az Attraktor szívesen jelentet meg forráskiadványokat, de persze ezek nem mindegyike olvasható úgy, mint egy jó regény. Ez a kötet azonban igen: Geoffrey of Monmouth krónikájának, a Britannia királyainak története című vaskos, latin műnek azt a részét tartalmazza ugyanis, amelyben először állt össze egységes, összefüggő, izgalmas és misztikus történetté Arthurnak, a britek királyának története. A brit bencés szerzetes és történetíró (latinos nevén Galfridus Monemutensis) 1100 és 1155 között élhetett és munkálkodhatott, a Historia Regum Britanniaeben pedig arra tett kísérletet, hogy az általa ismert történeti források, népmondák és kegyes legendák összefűzéséből létrehozza népének fiktív eredetmítoszát: amelynek mára természetesen Arthur király a legfontosabb szereplője. Mindenki itt van: a nemes király, az ármánykodó ellenfelek, Utherpendragon, Mordred és Merlin, a varázsló... A történet azonban telve van meglepő fordulatokkal: hiszen ez még nem Sir Thomas Mallory legismertebb, 15. századi változata a témára (amely Michael Foss feldolgozásában Arthur király és a kerekasztal lovagjai címen magyarul is elérhető), hanem egy sokkal ősibb, szabályosabb, történelmibb és szentebb ősforma - viszont nagyon jó. Az, akit a téma érdekel, feltétlenül el kell, hogy olvassa. De a jó fordítás (Kiss Sándoré) és az olvasmányosság miatt egyszerű érdeklődésből is érdemes kézbe venni. A szöveghez utószó és  jegyzetek is tartoznak, így azután egy kérdés sem marad megválaszolatlanul.

Robert de Boron: Merlin 
Az Arthur királyról szóló történeteknek se szeri, se száma. A Merlin - A varázsló regénye mégis az egyik legrégebbi közülük. Robert de Boron - aki valószínűleg nem a mű igazi írója, csak egy, szintén legendássá vált név - a 13. század elején írta meg ófrancia nyelvű történetét Merlinről, a hatalmas varázslóról, a kőbe zárt kardról, s a fiatal Arthurról. A terjedelmes és fordulatos mű már nem eposz, hanem igazi, prózában írott regény, amely sűrűn szedett százhúsz oldal magyar fordításban. Legnagyobb részét Merlin születésének, neveltetésének és varázslatainak elbeszélése teszi ki: ördögtől való, mégis szent születése, első csodái, s kalandos tettei, melyekkel egy igaz királyt juttatott a trónra, gondoskodott Arthurnak, a szabadítónak a megszületéséről és biztonságáról, majd pedig királlyá tette őt. A mű azért koncentrál főképp a történet "elejére", mert két korábbi mű, A Grál története és a Perceval cselekményét kívánja összekötni úgy, hogy összefoglalja a korábbi művek anyagát, immár prózában, s számos egyéni leleményt, ötletet épít a történetbe. Varázslatos kereszténység, hősies csaták, mágikus rejtelmek és szomorkás leírások váltják egymást a műben, amely Seláf Levente avatott fordításában először jelent meg magyarul. Ha eközött és a fenti Arthur király históriája közt kellene választani, a Merlint biztosan elsőként ajánlanám. Pedig a másik mű is nagyon tetszett.

Nem bíztam ebben a könyvben, míg kézbe nem vettem. Akkor azonban eldőlt, hogy nemcsak az olvasmányaim, de a könyveim közé is be kell vonulnia: annyira objektív, érdekes és olvasmányos ugyanis, hogy biztos vagyok benne, sokat használom, majd, s élvezettel olvasom újra a jövőben. A magyar, de 1972-től Franciaországban élő egyetemi professzorasszony, Bozóky Edina eredetileg a franciák számára írta összefoglalóját valamennyi olyan ó-, közép- és újkori műről (a későbbiekre pedig kitekint), amelyben szerepel vagy megjelenik Attila hun király alakja. Fontosnak tartom, hogy immár mi is olvashatjuk: hiszen nemzeti identitásunk egyik kulcsszereplője Attila. Aki ugyan nem volt magyar, még kevésbé a magyarok őse, s ma már azt is nehéz meghatározni, milyen nyelven is beszélt és honnan is jött pontosan a hunnak nevezett nép, amely felett uralkodott, s amely rövid ideig, az 5. században Kárpát-medencei kis birodalmat hozott létre. Ám a magyarság kulturális emlékezetében kiemelt helye van Attilának és hunjainak: nem árt tehát tudni, hogy mi is az, amit valóban tudunk róla, s melyek a legendái... A könyv okos, tévhiteket oszlató szövege egyúttal olyan művek megismerésével ajándékoz meg, amelyek nem, vagy csak szemelvényesen jelentek meg magyarul. Én például nem tudtam, hogy egyes tudós szerzők szerint Attilát egy kutya nemzette... Vagy épp maga az ördög...

Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok