Banana Yoshimoto még mindig az új hangot hozó középnemzedékbe tartozó japán írónő (1964-ben született), pályáját azonban egyenesen csodagyerekként kezdte. Huszonkét éves volt, amikor első novellájával berobbant az irodalmi köztudatba (ez volt a Kitchen  / Konyha című kötetben olvasható Holdudvar), s huszonnégy, amikor kiadta a három elbeszélést tartalmazó Konyhát, amely meghozta számára a világsikert. A könyv Japánban hatvan utánnyomást ért meg, mozi- és tévifilm lett belőle, s meghozta írójának az Izumi Kjóka-díjat. Hat évvel később elnyerte a Muraszaki Sikibu-díjat is, továbbá elhalmozták olasz irodalmi díjakkal is.

Mára, majdnem harmincéves írói pálya után még mindig nem dőlt el a kritikusok és csodálók harca: van, aki kommersznek, könnyűnek tartja Banana Yoshimoto munkáit, s arról ír, hogy sosem tudta meghaladni a nyolcvanas évek nagy sikereit, más viszont nagyra tartja és világszínvonalú szerzőnek nevezi.

Én nem akarom eldönteni a vitát: egyszerűen csak nagyon szeretem olvasni az írónő munkáit. Minden története (ami eljutott hozzám) egyszerű, mindennapi, sohasem hangsúlyozottan, egzotikusan japán, hanem csak épp annyira, amennyire eltér egy amerikai vagy európai ember életének díszleteitől  egy japáné - ám mégis valamennyi írása költői, távlatos, példázatos és sokértelmű. Teljesen általános, mindenkihez szóló, a "japánsága" ellenére. Ahogy azt az ember egy nagy írónál remélheti. Igaz, a történetek elég könnyen adják magukat, szövegük nem tartalmaz nagy kihívást (legalábbis magyar változatban), ám úgy gondolom, a mindennapi stílus is kifejez valamiféle költői egyszerűséget - továbbá az is leszögezendő, hogy alig találni olyan szépírót a magyar könyvkiadásban, akinek ennyire szégyenletesen hanyagul adták volna ki a műveit.

Erről azonban alább: előbb felsorolnám az írónő magyarul elérhető köteteit és tartalmukat. Ezek főleg novellák, ám Banana Yoshimoto nem ötletszerűen helyezi őket egymás mellé, egy könyvbe, hanem egy téma változataiként eleve így írja meg a műveit.

Kitchen (Konyha), Trivium, 2003, 2012  (benne: Konyha, 1988, Telihold (Konyha 2.), 1988, Holdudvar, 1986)
Viszlát, Cugumi, Trivium, 2004 (regény, 1989)
Csipkerózsika-álom, Trivium, 2005 (benne: Csipkerózsika-álom, 1988, Az éjszaka vándora, 1988, Titokzatos kapcsolat, 1988)
Félelmeink, Trivium, 2006 (benne: Baljós véletlenek, 1999, Balszerencse, 1999)

Banana Yoshimoto magyar kiadója a Trivium, ám védelmükre ezúttal legfeljebb annyit tudok felhozni: hálás vagyok nekik, hogy megismertettek ezzel a különleges, varázslatos írói világgal. Más mentség egyszerűen nincs erre a szörnyű kiadási módra, amely ott kezdődik, hogy az írónőt Josimoto Bananának hívnák, ha a fordító rendesen elvégzi a munkáját a magyarul először megjelent könyv, a Kitchen esetében. Persze az angolos írásmódtól később már akkor sem lehetett eltérni, ha bárki akarta volna. De nem hinném, hogy lett volna ilyen személy. Az írónő könyveinek ugyanis már a borítóján sikerült szégyenletes igénytelenséggel hibák garmadáját elkövetni. A Kitchen esetében még azt sem sikerült eldönteni, mi is a cím: a könyvé a fedélen és a gerincen Kitchen, a belső címoldalon és a hátlap fülszövegén Konyha, a címadó novelláé belül Konyha, a fülszövegben (amely mellesleg regénynek nevezi) Kitchen... A Csipkerózsika-álom címe a borítón kötőjel nélkül szerepel, a Viszlát, Cugumit pedig sikerült Viszlát Coguminak írni, és persze vessző nélkül. Az ajánlószövegek szerzői egyáltalán nem olvasták a könyveket, így nevezhetik a Kitchent regénynek (három novella), a Viszlát, Cugumit novellának (regény), vagy állíthatják azt a Csipkerózsika-álom hátán, hogy annak három története egy kitartottról szól (nem az!), meg egy alkoholista középiskolásról, aki bátyja amerikai kapcsolatát nem tudja feldolgozni (a történetben nem középiskolás szerepel, hanem egy már felnőtt lány, az alkoholista meg a harmadik írás szereplője). A japán nevek és szavak átírása mind a négy könyvben valóságos rémálom, főleg, mivel a köteteket nem japán, hanem angol vagy német kiadásokból fordították, s így elképesztő szó-torzszülötteket sikerült létrehozni a többszörös átformálással. De a szedőknek a magyar helyesírással is komoly problémájuk van (toldalékolás, bekezdések, vesszők), a fordítóknak pedig a magyar nyelvvel (engemet). Ezen már nem lehet segíteni, ez ilyen rettenetes. De szerencsére ettől - vagy épp ennek ellenére - Banana Yoshimoto kiváló írónő, jó olvasni a műveit.