Mata Hari. Ezt a nevet hallva két érintkező legenda képei merülnek fel mindenkiben. Ő a titokzatos, buja, keleti táncosnő, aki műsorai végén egyetlen díszes melltartóban tárta szépségét nézői elé… S ő az erkölcstelen, rafinált, német kémnő is, akivel behunyt szemű francia katonák sortüze végzett: kivégzői ugyanis képtelenek voltak elviselni ragyogó, sebezhető szépségét…

Marijke Huisman szellemes, szórakoztató és szakszerű könyvecskéje azért született, hogy e két, természetesen csak félig igaz legenda mögé lásson. A Mata Hari – A legenda él elfogadja, hogy a magát a Hajnal Szeméről elnevező holland táncosnő, az első világháborút megelőző évtized szalonjainak és táncestjeinek szupersztárja önmagát vonta legendák ködébe, így aztán igaz története mindörökre összefonódott élete mítoszaival. Mégis, megpróbálja arra inspirálni a korszak és a művésznő (az egyetlen világhírű holland asszony) iránt érdeklődőket, hogy új nézőpontból tekintsenek Mata Harira és korára.

1905-ben, első nagy fellépésén Síva-táncot ad elő

Margaretha Geertruida Zelle (1876-1917) nemcsak leplekbe öltözött bajadér és testét fegyverként bevető ügynöknő volt – sőt, talán minden volt, csak az nem. A könyvben új szituációkban találkozhatunk vele: láthatjuk kamaszlányként, akinek el kell viselnie, hogy üzletember apja csődje után vagyonuk elvész, családjuk széthullik. Elénk áll 19 éves, kalandvágyó, ám csalódott feleségként, aki unatkozik és szenved nála húsz évvel idősebb, reumás és részeges férje mellett, aki a holland gyarmatokra költözteti a családját. Kiderül, hogyan vesztette el kisfiát, akit egy bennszülött dajka mérgezett meg, s hogy miért hagyta el a férjét, aki Mata Hari után még két fiatal hölgyet tett házastársává, majd hagyott el. E kalandregénybe illő kezdetek egyúttal talán azt is megmagyarázzák, miért lett Margarethából Mata Hari: hogy miért nem elégítette ki a „normális” anyai, háziasszonyi, társasági hölgyi lét (hisz sosem ismerte…), s hogy honnan vette az ötletet és a bátorságot, hogy Párizsba visszatérve mint indiai táncosnő újítsa meg életét és karrierjét. Találkozhatunk vele híres táncestjein, romantikus kastélyokban, vadászatokon és bálokon. Elénk libben saját tervezésű lepleiben, büszkén pózolva, kecsesen hajlongva, és fűzőbe szorítva, nagy kalapban, társasági szépasszonyként, lóversenyen és promenádon. Végül a Saint-Lazare börtön huzatos cellájában búcsúzhatunk el tőle, ahol kétségbeesetten reménykedik a kegyelemben.

Szépasszony a háború előtt

Marijke Huisman könyve azonban nemcsak Mata Hari életrajzát tartalmazza, de bevezet bennünket a századforduló művészi divatjaiba, megismertet a párizsi társaság ízlésének vadhajtásaival, s megmutatja, hogy Mata Hari nem az egyetlen buja, keleti és titokzatos táncosnő volt a korszakban – hanem az első. Hiába írják róla rosszmájúan, hogy nem is volt igazán szép, vagy, hogy táncművészetét messze felülmúlták kissé fiatalabb, balettiskolákban nevelt vetélytársai, Mata Hari sikerének lényege, hogy már 1904-től szerepelt „kígyótáncával”, s az egzotikumra vágyó, a Kelet titkaira kiéhezett mondén társaság az ő műsorának köszönhetően láthatott először erotikus, mágikus keleti táncrevüt.

Ez lett sikerének és bukásának okozója is. Az első világháború kitörése után ugyanis mindaz, amiért addig lelkesedett a párizsi művelt közönség, bizonytalan, erkölcstelen és hazafiatlan zülléssé változott a közvélemény és a média szemében. Talán ez vezethetett az addigra már visszavonult, negyvenegy éves Mata Hari letartóztatásához és elítéléséhez is. Az egykori táncosnő, több katonatiszt kitartottja és barátnője (aki a legnagyobb valószínűség szerint egyáltalán nem volt kém) talán maga sem értette, hogy luxus utáni vágyával, dologtalan pillangóságával, minden honleányi gesztust nélkülöző nagyvilágiságával már azelőtt halálra ítéltetett, hogy megkezdték volna a perét.

Letartóztatásakor, 1917-ben

Marijke Huisman könyve az első olyan magyar nyelvű könyv Mata Hariról, amely nem a legendákat gyűjti össze, hanem a valóságot írja meg főhőséről. Így – bár nélkülöznünk kell a romantikus szerelmi történeteket, s a főhősnő is inkább tűnik felszínesnek vagy naivnak, mint mély érzésűnek és körmönfontnak – saját kora eseményeinek, művészetének és divatainak tükrében ismerhetjük meg jobban ezt a különleges és nevezetes történelmi személyt.

Ám, hogy a bemutatás egy cseppet se legyen unalmas, vagy hagyományos, a könyv nemcsak érdekes, de káprázatosan szép is. Kis terjedelme ellenére ugyanis több mint kétszázötven apróbb és nagyobb kép díszíti, amelyek többsége magát Mata Harit ábrázolja káprázatos ruhákban és jelmezekben. De segítségükkel betekintést nyerhetünk a festőművészetben dívó Kelet-kultusz változataiba, az orosz balett nagy korszakának történetébe, a századfordulós Párizs és a háborúra készülő Németország propagandájának és médiájának világába, sőt, a Mata Hari-sztorira építő filmekbe és könyvekbe is. Nem tudok tehát más tanácsolni, mint hogy minél többen vegyék a kezükbe az életrajzot. Ha ugyanis, csak néhány percig eltöprengenek a Mata Hari-jelenségen, máris biztos a kötet állítása: a legenda valóban, újra, még mindig él…

Lentebb kedvenc Mata Hari-képeimet láthatod.



A cikk az Ekultura.hu-n: Marijke Huisman: Mata Hari - A legenda él
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én