Nagyon szeretem a festményeket. Szeretem nézegetni őket, szeretek töprengeni fölöttük. Szeretem őket összehasonlítgatni. Így találtam rá a Szépművészeti Múzeumban őrzött két Madonna-képre, amely 15. századi velencei festők munkája.

A jobbra látható festményt, a Trónoló Madonnát Carlo Crivelli olasz reneszánsz művész festette 1476-ban vagy 1477-ben. Meglehetősen nagy méretű (106,5x55,3 cm-es), temperával és aranyfüsttel fatáblára készített oltárkép, amely a híres Esterházy Gyűjteményből került a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárába. Rajta a trónon ülő Madonna látható, ölében almával játszó kis Jézussal. A trón lépcsőjén olvasható a díszes, latin állóbetűs felirat, miszerint Opus Caroli Crivelli Veneti, vagyis a festmény Carlo Crivelli velencei festő műve. Crivelli 1430 körül született Velencében, egyesek szerint Jacopo Crivelli festő fiaként. Velencében és Padovában tanult festeni, többek közt Jacobello del Fiore, Antonio Vivarini és Francesco Squarcione műhelyeiben. 1457-ben, miután néhány hónapra börtönbe is zárták egy férjes asszonnyal folytatott kapcsolatáért, örökre elhagyta Velencét. Rövid időt Zárában töltött, majd Anconába költözött és a környéken dolgozott. Évszámmal először 1468-ban, egy Massa Fermana-i templomba készült oltárképét látta el, de eddigre már népszerű és megbízásokban bővelkedő műhelye lehetett. 1478-ban áttelepült Ascoli Picenoba, s itt is halt meg, valószínűleg 1495-ben.

Crivelli nem dolgozott mindig egyedül. Öccse, az 1440 körül született Vittorio több képet vele közösen festett meg, s önálló munkáin is átvette és utánozta tehetségesebb bátyja stílusát - az elemzők szerint sikertelenül, gyenge alkotásokat létrehozva. (Nekem azonban többnyire ezek is nagyon tetszenek.) Vittorio Crivelli, aki hosszabb ideig Fermoban élt, bátyja halála után visszaköltözött Velencébe, s 1501/2-ben ott is halt meg. Rajta kívül azonban Anconában egy Pietro Alemannonak nevezett, a Német-Római Császárságból Itáliába érkezett művész is Carlo tanítványa volt, s vannak, akik egy bizonyos Domenico Crivelliről is feltételezik, hogy Carlo és Vittorio öccse volt, s a műhelyében dolgozott. A Szépművészetinek van egy képe Vittorio Crivellitől is, a balra látható Trónoló Madonna. A félalakos kép egyértelműen a Carlo Crivelli megalkotta hagyományok hű utánzatát adja, körülbelül azonos méretben (68x51,5 cm), azonos anyagokkal készítve, hasonlóan jelezve (a mellvéden olvasható az Opus Victoris Crivelli Veneti felirat). Gróf Pálffy János hagyatékából került a Szépművészetibe, s biztosan későbbi néhány évvel, mint a másik kép.

Tátrai Vilmos Festmények párbeszéde című, képeket hasonlítgató albumkönyvében így ír a két képről: "(Carlo Crivelli), a quattrocentonak ez a ritka humorérzékkel megáldott, furcsaságokhoz vonzódó mestere sok mindent elkövetett nézői figyelmének felkeltésére és tartós lekötésére. (...) képesnek bizonyult valamire, amit úgyszólván lehetetlennek vélnénk: a bizáncias pompát és a gótikus eleganciát bele tudta foglalni a reneszánsz téralkotás és kompozíciós fegyelem keretébe." Vittorio azonban legfeljebb "bátyja nyomdokaiban járt, amennyire a tehetségéből tellett. Annyira tellett belőle, hogy képei önmagukban nézve sok örömöt nyújtanak a szemnek, de (...) ecsetje nyomán az árnyalás elbizonytalanodik, a rajz megereszkedik és a kifejezés ellangyosodik." (Szépművészeti Múzeum, Bp., é. n.,109-112. oldal) Amiben valószínűleg sok igazság van, mégis, én képtelen vagyok ilyen kegyetlen objektivitással leszámolni a második képpel: hiszen sok szempontból ugyanaz a báj és finomság hatja át, mint Carlo Crivelli zseniális munkáit.

Ezért ebben a bejegyzésben és egy későbbiben összegyűjtöttem néhányat a két Crivelli (bár természetesen alapvetően Carlo) munkáiból, hogy fényükkel, ragyogásukkal és szépségükkel elkápráztathassák a szemlélőt. A legtöbb gazdag aranyozásával, szinte tapintható anyagábrázolásával, dús színeivel, méltóságteljes pompájával és finom tájrészleteivel bűvöl el, s valamilyen módon igyekszik összeköttetést találni a kép varázslatos, szakrális és misztikus világa, valamint a kép szemlélőjének éppen most-ja között - nem egyszer a tromp d'oeil, vagyis a szemet majdnem tökéletesen megtévesztő festészeti elemek segítségével. Számos képnél úgy érezni, hogy az aranyozott, cirkalmas keret, az aranylemezből készült, háromdimenziós dicsfények vagy ruharészletek, vagy egyszerűen csak a fény-árnyék váltakozásának hatására a kétdimenziós festmény megelevenedik, a Madonna mindjárt lelép a trón alsó lépcsőjére, vagy épp a kis Jézus átnyúlik a korláton és a szemlélő kezébe ejti az almáját. Nem is beszélve a szimbolikus virágokról és gyümölcsökről, amelyek mind keresztény jelképek is. A körte, az alma, a gránátalma, a barack és a narancs mind a bűnbeesésre és az attól való megváltásra utalnak. Romlatlanságuk Szűz Mária ártatlanságát, foltjuk, hibájuk az élet mulandóságát jelentheti. A tök, melyet Crivelli meglepő módon a legfinomabb csemegékkel aggat egy helyre, Jónás története miatt a mulandóság és a feltámadás szimbóluma. Az eper, a cseresznye és a meggy Krisztus kiontott vérére emlékeztet, a szőlő Jézus ígéretére, miszerint ő az, aki életet ad, a jó szőlőtő. A rózsa, a liliom, az ibolya, a nárcisz Mária virága, a vörös szekfű pedig Jézus sebeit idézi fel. A madarak az engesztelő áldozat, vagyis Krisztus halálnak jelképei, közülök is kiemelkedik a fiókáit tápláló, hűséges fecske, a megváltott embert szimbolizáló, énekével gyönyörködtető pacsirta, a galamb és a gerle, valamint a Jézust jelképező tengelice. Végül valamennyi virág, gyümölcs és madár a természet megújulásával a feltámadásra utal.

Következzenek tehát a két Crivelli Madonnái: a mai napon a trónuson ülők és a fiukat imádók!





Folytatása a félalakos Madonnákkal itt található.

A képek fele, mégpedig a 2., 6., 7., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 19., 28. Vittorio munkája. Ugye, hogy néha nem is olyan könnyű megkülönböztetni a zsenialitást és a bájos utánzást? 

Más bejegyzések Madonna-képekről:
Bájos flamand Madonnák - avagy a Szűz és a Gyermek huszonnyolcszor
A két Crivelli varázslatos birodalma - Velencei Madonna-festmények 2.