A méltóságos Daisy Dalrymple visszatér! Carola Dunn bohókás és bájos, klasszikus receptet követő történelmi krimije, a Daisy és a megmérgezett díva ismét a bolondos húszas évekbe vezeti el az olvasóit.

Egészen pontosan 1923. március 18-án, délután történik az újabb bűntény. Daisy és barátja, Alec Fletcher főfelügyelő épp az Albert Hall nézőterén ülnek, és hallgatják, hogyan aratja eddigi legnagyobb sikerét Verdi Requiemjét énekelve Daisy szomszédja, a tehetséges énekesnő és kiállhatatlan díva. A műélvezet azonban nem tart sokáig: Bettina Westlea ugyanis pihenője közben belekortyol a színpadon tartott likőrős poharába – majd szörnyű görcsök között, több száz megdöbbent néző szeme láttára elhalálozik. Miközben az igazgatót csak az érdekli, hogy vissza kell adnia a jegyek árát, megkezdődik a nyomozás. A gyanúsítottak tömege azonban szinte agyonnyomja Fletcher felügyelőt. Vajon ki lehetett a tettes? Bettina áldozatos, szürke egér testvére, Muriel? A temperamentumos spanyol szoprán, vagy pályakezdő riválisa, az angol énekesnő? Az orosz zsidó hegedűs vagy az ukrán nacionalista basszus? A walesi tenor, a szívbeteg hangképzés-tanár, vagy az ideges orvos? Netán valamelyik angol úrhölgy, akinek a férje Bettina hálójába került?

Fletcher főfelügyelő és emberei előtt vallomásról vallomásra haladva egyre kuszábbá válik a kép. Úgy tűnik, Bettinának annyi ellensége volt, hogy csoda, hogy nem ölték meg már korábban. De vajon ki és miért választotta épp a koncertet tette helyszínéül? Miközben Alec egyre tanácstalanabb, boncoltat, majd újra boncoltat, kikérdez, majd újra kikérdez, Daisy megkezdi szokásos magánnyomozását. Mivel az úri társaságban is épp olyan okosan és bájosan tud csevegni, mint amilyen logikusan és kedvesen a következtetéseit tárja Fletcher főfelügyelő elé, hamar izgalmas nyomokra bukkan. Ám amikor már úgy tűnik, tisztul a kép, s megismertünk minden sötét titkot, rosszmájú pletykát és szándékos gyanúsítást, ismét gyilkossági kísérlet történik. A kiszemelt áldozat azonban nem az, akit várnánk…

Daisy Dalrymple harmadik nyomozása ismét olyan életteli, csavaros és kedélyes, amilyen az előző, a Daisy és a télikert rejtélye volt. Ráadásul ezúttal még fordítási hiba sem torzítja a regényt, s leszámítva néhány rosszul megválasztott, a korszakba kevéssé illő szót (amilyen a kedveskedőnek szánt szarházi vagy a bosszankodást kifejező ez szívás), igazán élvezetes, humoros szöveget olvashatunk, nyomon követve Daisy kutatását a meglepő végig. Ráadásul Alec és a lány kapcsolata is új fázisába jut: bár együtt vacsorázniuk csak a nyomozás kellős közepén sikerül, Daisyt végül vendégül láthatja a Fletcher-család, Alec édesanyja és tündéri kislánya, Belinda. Így aztán, remélem, már arra sem kell sokat várni, hogy Daisy Mrs. Fletcherként folytassa a fényképezést és a nyomozást.

A cikk az Ekultura.hu-n: Carola Dunn: Daisy és a megmérgezett díva
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én