Nyugodtan le merem szögezni, szinte mindenkinek van legalább egy Gerald Durrell-regény a könyvtárában. Vagy képeskönyv. Vagy novellaválogatás.

A szép emlékezetű Vidám könyvek-sorozatban évtizedeken át folyamatosan, új és új kiadásokban jelentek meg a Durrell-könyvek, Réber László mulatságos borítóképeivel és vidám, fanyar hangulatú illusztrációival kísérve. Így látott napvilágot A bafuti kopók, A Bárka születésnapja, A hahagáj, A halak jelleme, A piknik és egyéb kalamajkák, A részeg erdő, az Állatkert a kastély körül, A susogó táj, a Családom és egyéb állatfajták, az Életem értelme, a Férjhez adjuk a mamát, a Fogjál nekem kolóbuszt!, az Istenek kertje, a Kalandorok az őserdőben, a Madarak, vadak, rokonok, a Vadászat felvevőgéppel… A fenti címeket azért kellett idemásolnom, mert ahogy ültem és töprengtem, egyre többről jutott eszembe, hogy igen, én ezt is olvastam valamikor. Gondolom, mások is így vannak ezzel, s sorra ugrik be nekik egy korfui, londoni vagy velencei kaland, vagy néhány történet egy rendhagyó állatkereskedésről, egy távoli, egzotikus ország császáráról (röviden Csaszi), egy világutazó, nem egészen normális család (Larry, Leslie, Margo, Gerry, Jacquie) mindennapjairól, egy bornmouthi panzióról vagy épp néhány renitens papagájról.

S bár a könyvek szerzője sajnos lassan húsz éve halott, s maga a Vidám könyvek-sorozat is a múlté már, az Európa Kiadó jóvoltából az új és új generációk sem maradnak Durrell nélkül. Erről tanúskodik a Rokonom, Rosy legfrissebb, ezúttal ötödik, vadonatúj, Bodonyi Panni tervezte borítóban pompázó kiadása. Amely kiválóan alkalmas arra, hogy például karácsonyi ajándékba adjuk azoknak az ismerőseinknek, akik szeretik az állatokat, az angol irodalmat, a humoros történeteket, vagy P. G. Wodehouse regényeit… Adrian Rookwhistle és elefántja kalandjainak krónikája ugyanis felséges példája az angol klasszikus irodalomnak, miközben igazi „vidám könyv”.

Gerald Durrell (1925-1995) brit zoológus az 1950-es években kezdett el humoros és különleges stílusú könyveket írni életéről és munkájáról, hogy így szerezzen támogatókat külföldi állatgyűjtő expedícióihoz, s létrehozhasson egy olyan állatparkot, amelyben az ő, forradalmian új elképzelései szerint tartják és mutatják be az állatokat. Miközben beutazta a világot Paraguaytól Mexikón, Madagaszkáron és Kamerunon át Argentínáig és Guyanáig, kötött két házasságot, megalapította a Jersey Állatparkot, s számos számos rádió- és tévéműsorban népszerűsítette az állatokat, több mint harminc humoros, önironikus, többnyire önéletrajzi munka született a keze alatt. 1968-ban írta az első olyan regényét, amely nem szorosan az életét mesélte el: a Rokonom, Rosyt, amely a Családom és egyéb állatfajták mellett ma is a legnépszerűbb könyve.

A fülszöveg ifjúsági regénynek nevezi a kötetet, s valóban el tudom képzelni, hogy egy kamasz kedvenc olvasmánya legyen. Én azonban már felnőtt fejjel találkoztam vele, mégis nagyon élveztem: köszönhetően sok más mellett Borbás Mária remek fordításának. Durrell ugyanis hihetetlenül könnyedén, színesen, érdekesen és persze kacagtatóan ír, ám ennek a regények a zűrzavaros kalandjai, tipikusan angol szereplői és groteszk fordulatai még akkor is nagyon jó olvasmánnyá tennénk, ha a legkevésbé sem érdekelnének bennünket az állatok. Rosynak ugyanis nem lehet ellenállni. Ő az a kedélyes, független és erős akaratú, alkoholizálásra hajlamos, s gazdájától lelkesen elszökdöső elefánt, akit a kötet főszereplője, Adrian Rookwhistle ajándékba kap haldokló rokonától. Miután élete részévé válik az elefánthölgy, az addig unalmas és rendszeres mindennapjait kaotikus és meglepetésekkel teli történéssorozat váltja fel, amelynek visszatérő eleme az elefántnak, illetve jobb híján, a gazdájának a le- és feltartóztatása. Frenetikus előadás és egy monstre per szemlélői lehetünk, s megjelenik a könyvben a nagymértékű gin- és sörfogyasztás (az elefánt részéről), valamint az igaz szerelem (Adrian részéről) is.

A csinos, finom és okos Rosy sosem viselkedik úgy, mint az elefánt a porcelánboltban: legfeljebb kicsit hozzádörzsöli magát egy lakókocsihoz, sétálgat egy cseppet, vagy épp óvatosan benyúl egy ablakon némi sörért. Hogy vajon hogy lesz ebből mégis a lakókocsi lakójának veszélyeztetése, parkettán szánkázás, és a házfal lebontása? Az már Rosy titka: és kiderül a könyvből.

A cikk az Ekultura.hu-n: Gerald Durrell: Rokonom, Rosy
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én