A könyvbeli zuhanás különleges bűnténysor kezdete, amely egy gazdag és méltóságteljes üzletember kétségbeesett és megalázó öngyilkosságával indul: Richard von Knecht kiugrik az ablakon a lakása előtti járdára. Vajon mi lehetett váratlan tettének indítéka? Vagy talán nem is önkezével vetett véget az életének? A Zuhanás Helene Tursten új krimisorozatának kezdő, de magyarul már a második darabja, amely a modern jóléti társadalom újabb problémáiról rántja le a leplet.

Nagy divatja van manapság a skandináv regényeknek. A dán, finn, izlandi, norvég, s főképpen a svéd írók lassan jó ismerősei lesznek a magyar könyvesboltjáróknak, hiszen úgy tűnik, valami olyat tudnak, amit más országok krimiszerzői nem. Új és új kritikusok írják le a sznob olvasókat is megnyugtató vélekedést újra meg újra: a skandináv krimi több mint krimi, mindig van valami a krimimeséje hátterében, amiért jelentős és fontos olvasmánynak tekinthetjük az épp végigizgult, újabb vaskos kötetet. Ami persze igaz is, meg nem is. Mert – azt gondolom – a jó krimi szorosan vett története mögött mindig is volt valami, és lesz is, míg a műfaj meg tud újulni.

A ma nagyon klasszikusnak érzett és sok szempontból a mai világunktól idegennek, puszta logikai rejtélyek zseniális kiötlőjének tartott Agatha Christie könyveiben is sokkal több van, mint a szokásos kérdés megválaszolása, hogy „ki ölte meg Roger Ackroydot”? Ha például valaki kézbe veszi a Cipruskoporsó című Christie-könyvet, a kiváló bűnügyi rejtély mellett igen sokat fog megtudni az emberekről is: gyászról, önsorsrontásról, gyávaságról, káros és ok nélküli bűntudatról. De már a nagy klasszikus, Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteiben is szó esett szerelemről, barátságról, vénkisasszonyságról, négerkérdésről, brit-indiai ellentétről, gyereküket elnyomó szülőkről, szadista férjekről, vagyis megjelentek a viktoriánus korszak „szőnyeg alá söpört” társadalmi „kellemetlenségei"”. A skandináv krimi annyiban tud más lenni, hogy abszolút az itt és mostról szól: ilyen értelemben valóban jelentős és fontos mind, legyen jobb vagy átlagosabb – hiszen egy olyan jóléti társadalom működésének anomáliáit elemzi, amelyet a magyar társadalom épp mostanában próbál leutánozni.

Helene Tursten, a Zuhanás szerzője a legskandinávabb ország írója, hiszen svéd. 1954-ben született Gothenburgban. Fogorvosként dolgozott, míg betegsége pályaváltoztatásra nem kényszerítette. 1998-ban kezdett el írni: ekkor jelent meg első detektívregénye Irene Huss felügyelőnő főszereplésével, melyet máig további tíz (és két egyéb) regény követett. A felügyelőnő kalandjaiból kilenc film is készült, s fordításban német és angol nyelvterületen is népszerűvé váltak a kötetek. Az írónő krimisorozatát a Kossuth Kiadó jelenteti meg magyarul: az Irene Huss felügyelő esetei tavaly kezdődött meg az izgalmas, a legkevésbé sem csak „kórházi nyomozás”-t adó Éjszakai ügyelettel, most pedig a második könyv jelent meg Zuhanás címmel, amely jóval vastagabb és sokrétűbb a kezdőkötetnél: hazájában ez nyitotta meg a sorozatot. Miközben a lefojthatatlan társadalmi ellentétek, a kábítószer és a terrorizmus világában nyomozunk, megnyugtató kontrasztot ad, hogy Irene Huss is épp olyan átlagember, mint mi vagyunk, lázadó kamaszgyerekekkel, akik hol szerelmesek, hol vegetáriánusok, hol pedig skinheadek akarnak lenni…

A Zuhanás kiváló szórakozás és igazi skandináv krimi, a szó összes értelmében. Bizalommal ajánlom mindenkinek.

A cikk az Ekultura.hu-n: Helene Tursten: Zuhanás
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Link:
Helene Tursten Irene Huss-krimijei