Jön a Könyvhét. Folytatódik az Athenaeum Kiadó Friss magyar krimik sorozata. Kovács Noémi a Lélekölő után megírta a következő Page Péter-nyomozást, a Gyilkos vágyat, Nemere István pedig megírta a következő, ha jól számolom, hatszázharminckettedik kötetét, a Nincs idő meghalnit.
Amit sajnálok, hogy reménykedtem egy új Salgó Anita-regényben is, vagyis abban, hogy a jól sikerült indítás, a Hamlet halott után a Pataki Éva-Vajda Anikó szerzőpáros is megír egy folytatást tavalyi könyvéhez. De talán, ami késik, nem múlik.
Addig is íme egy apró részlet a Hamlet halottból, aminek a benne szereplő rejtélyhez semmi köze, de mutatja, hogy miért tetszett nekem nagyon a tavalyi könyvhétnek ez az újdonsága.

"Végül is egy diszkrét fekete ruha mellett döntött, egy színes selyemsállal fűszerezve.
- Mama! Ez atom! Ez zsír! - visított a kislány.
- Hol szedsz te össze ilyen szavakat?
- A Benjámin mondja rám az oviban - felelte büszkén Brigitta, és nőiesen kihúzta magát.
- Miféle Benjámin? Fiúd van? - kérdezte Anita, a körülményekhez képest szigorúan.
- A Benjámin szerelmes belém.
- És te?
- Én a Botondba...
- Pech - mondta Anita." (133.)