2014. június 3., kedd
Folytatva a néhány hete már közölt, hét könyvről író Most olvastam 5. című bejegyzést, újabb hét, a huszadik század (magyar) történelmét bemutató kötetet ajánlanék az olvasmányaim közül.
Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen 1933-1945
Múlt és Jövő, 2014
Az emlékezés évének, a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójának tiszteletére a Múlt és Jövő Kiadó újra megjelentette a korábban már 2000-ben kiadott híres könyvet, amely először 1975-ben került az olvasók kezébe külföldön, s hatása máig nagyon erős. A fantasztikus logikával megírt, a szinte átláthatatlan adattengerben megbízhatóan kalauzoló, már címével is legendássá vált összefoglalás kézbevétele kiváló alkalom arra, hogy elkezdjünk komolyabban foglalkozni a hitleri népirtás témájával. Aprólékos függeléke tartalmazza a szükséges adatokat, imponáló jegyzetanyaga erősen alátámasztja állításait. S aki az 1985-ben hozzáírt második bevezetést is elolvassa, képet kaphat arról is, hova "állt" a szerzőnő az izgalmas és máig lezáratlan strukturalista-intencionalista vitában (vagyis hogy a zsidók elpusztításának szándéka fokozatosan alakult-e ki a nemzetiszocialista állam működése és a háború folyamán, vagy kezdettől a rendszerbe kódolt, eltervezett, tudatos és tervszerű cél volt-e), illetve hogy hogyan válaszolt a David Irving nevéhez kapcsolható, holokauszttagadó elképzelésekre. Lucy S. Dawidowicz (1915-1990) vaskos kötete egyszerűen megkerülhetetlen, ha valaki a témáról akar olvasni. Bár szerzője majdnem huszonöt éve halott, a könyv még mindig olvasandó (az újabb számadatokat egyébként beleírták a függelékbe). Nehéz szöveg, lassan lehet vele haladni a megdöbbenés és egyéb érzelmek miatt: de kiváló olvasmány.
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege - Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon
Jelenkor, 2013
Azt hiszem, ez a könyv elég híressé vált az elmúlt évben ahhoz, hogy ne kelljen hosszasan bemutatni másoknak. Pazar szembenézés a Horthy-korszakkal, amely teljesen új és saját úton jár, képes kritikusan viszonyulni az elmúlt évtizedek összes történészi közhelyéhez a Horthy-fasizmustól a Horthy-demokráciáig, s imponálóan nagy forrásanyagra építve teljes és monumentális bemutatását nyújtja egy negyedszázados történelmi korszaknak. Újszerű szemlélete lehetővé teszi, hogy a magyar zsidóság fokozatos jogfosztását ne csak az emberi és állampolgári jogok elvétele, hanem a vagyontól való megfosztás szempontjából is szemlélni lehessen. A könyvben ugyanis nemcsak az kerül részletes tárgyalásra, hogyan és miért lehetett jellemző a huszadik századi Magyarországra az elkötelezett, politikai tőkévé kovácsolható és társadalmi alapvetéssé váló (eszmei) antiszemitizmus, hanem láthatjuk azt is, miért volt erre feltétlen szüksége a mindenkori államnak és társadalomnak gazdasági és szociálpolitikai szempontból. Egyrészt a zsidóság diszkriminációja tette lehetővé, hogy a parasztság földéhségére, a polgárság munkanélküliségére, a magyar mezőgazdaság végzetes lemaradására vagy épp a gazdaság egyéb anomáliáira megoldást ígérjenek. Eközben azonban nemigen vetődött fel semmiféle valódi változást hozó intézkedésnek még az ötlete sem, hisz a gondosan kialakított ellenségkép be tudta tölteni a feladatot, hogy a problémák valódi elismerése, megértése és tényleges megszüntetése helyett egy bűnbak feláldozásával látszatát keltsék valamiféle reformnak. Másrészt amikor már valóban elkerülhetetlenné váltak egyes szociálpolitikai intézkedések (állásteremtés, lakásteremtés, béremelés, tárgyi segélyezés), ezek többé-kevésbé mindig megoldhatók maradtak a zsidóság jogfosztása segítségével: ürült meg állás és lakás, szabadult fel bérkeret, akadt szétosztható vagyon - időlegesen. Amikorra pedig a tényekből észrevehető lett volna, hogy mindez nem elég, hogy mindez nem megoldás semmire, addigra már olyannyira beépült e nagyon kényelmes bűnbak-hit az adminisztráció és a közélet minden szintjébe, hogy a puszta tényeknek nem volt többé meggyőző erejük. Az állam - akár cinikusan felelőtlennek is nevezhető - viselkedése, ahogyan irányítani kívánták az ország szociálpolitikáját, akár a javak központi újraosztásával is, ám nem valódi reformokkal és változtatásokkal, hanem puszta jogfosztással-jogjuttatással tették ezt, végzetes következményekkel járt. Kiváló levezetését adja a könyv a Horthy-korszak e nagy hazugságának, s leszögezi: "Attól, hogy egy állam úgy dönt, hogy zsidók életkörülményeivel kevésbé törődik, mint a nemzsidókéval, még nem következik azonnal utóbbiak aktív megsemmisítése. Mégis sejthető, hogy vélt, mesterségesen előállított vagy valós válság esetén minden további megszorításnak azok lesznek áldozatai, akik élete a közösség szempontjából immár kevésbé értékesnek deklaráltatott. És innen erkölcsi szempontból nincs áthidalhatatlan távolságban az, ha valakinek az életét nemcsak passzív, hanem aktív módon is értéktelennek nyilvánítják. "Válságszituációkról" ugyanis a történelem mindig "gondoskodik". (612.)" Kemény és kiváló könyv Ungváry Krisztián kötete. Érdemes elolvasni.
Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Egy politikai életrajz vázlata)
Elektra Kiadóház, 2000
Milyen remek is volt ez az Élet-Képnek elkeresztelt életrajzi sorozat az ezredforduló táján... Számomra különösen a történelmi darabjai váltak fontossá, hiszen olyan személyekről jelent meg itt rövid biográfia, akikről modern monografikus feldolgozás nem volt elérhető a könyvtárakban. Ablonczy Balázs (aki azóta, 2005-ben megjelentette remek, több mint 500 oldalas nagymonográfiáját is Telekiről) röviden, nem egészen 150 oldalon is képes volt újat mondani a vitatott tevékenységű, különös öngyilkosságot elkövetett, sok elképzelésével tiszteletet kivívó, ám más cselekedeteivel erős, jogos kritikákat magára idéző miniszterelnökről. Remek, sokoldalú első ismerkedés lehet a könyv ezzel a nehéz témával.
Sipos Péter: Imrédy Béla (Politikai életrajz)
Elektra Kiadóház, 2001
Nagyon tetszik az a bátorság, amellyel a szerző nem vázlatnak, előképnek, összefoglalónak, hanem politikai életrajznak nevezi munkáját. Imrédy pártjaival, meggyőződéseivel, orientációival, sorsával kapcsolatban még olyan rengeteg a kutatnivaló, hogy lehetséges, egy Romsics Bethlenéhez hasonló áttekintésre évtizedekig kellene várni. Közben viszont nincs modern, új szemléletű összegzés a háborús bűnösként felakasztott miniszterelnökről. Így nagyon jó ez a kis összefoglalás, amely a tények mellett egy szubjetív elemre, Imrédy elhatalmasodó becsvágyára koncentrálva tekinti végig az eseményeket és az életpályát. Kár, hogy négyen kívül több miniszterelnök-életrajz nem született a sorozatban (Pritz Pál Bárdossyja itt nem szerepel, mert még nincs meg nekem): nagyon jók az ilyen lényegre törő, szakirodalmi alapon nyugvó összefoglalások.
Gergely Jenő: Gömbös Gyula (Vázlat egy politikai életrajzhoz)
Elektra Kiadóház,1999
A szerző sokszor és sokat publikált a Horthy-korszakról, politikatörténetéről, pártjairól. Az ezredfordulóig mégsem készítette el a bethleni politkán oly nagyot változtató miniszterelnök portréját. Csak 2001-ben jelent meg háromszázötven oldalas monográfiája Gömbös Gyuláról. Így ez a kis könyv ugyanúgy előmunkálatnak tekinthető, mint Ablonczy Balázs fenti Teleki-könyve. Leginkább három "vád"-ra koncentrál, amelyet Gömbösnek szokás szegezni: a fajvédelem, a náci orientáció és a diktatúrára törekvés kérdésére. A nagyon jó hangsúlyokat adó könyv méltó a 2009-ben elhunyt szerző emlékéhez. (Ugyanakkor érdekes volt Gergely Jenő véleményét Vonyó Józsefével is összehasonlítani, utóbbinak most jelent meg életrajza Gömbösről.)
Gergely Jenő: Gömbös Gyula - Politikai pályakép
Vince, 2001
Eljött ez a perc is. Vonyó József idei, vadonatúj összegzése és Gergely Jenő rövid, ezt a monográfiát előkészítő pályaképe (lásd fenn) után magát a kész művet is sikerült elolvasnom. Gergely Jenő hatalmas kutatást zárt le, amikor 350 oldalon át mutatta be Gömbös Gyula pályájának fény- és árnyoldalát. A mintegy negyvenoldalas függelékre támaszkodó, érdekes képekkel gazdagon illusztrált politikai életrajz első fejezetében rövid áttekintést ad Gömbös életéről, majd politikai útjának állomásait mutatja be jól elemzett kortárs és szakirodalmi idézetek hosszú sorával alátámasztva. Ez a kötet szerkezetének előnye és hátránya is. Egyrészt fantasztikusan nagy anyagot tár fel Gergely Jenő, másrészt néhol engedi, hogy anyaga adjon hangsúlyokat önmagának: idézet idézetet követ, s néha szívesen olvastam volna még további elemzést, kommentárt is hozzájuk. Talán fordított sorrendben kellett volna kézbe vennem a szerző munkáit, mivel a kis vázlatkötet egyfajta útmutatóul, tézisgyűjteményül szolgált a nagyhoz, de egyúttal úgy éreztem, néhol abban több volt, mint a nagymonográfiában. Ettől függetlenül lenyűgözően alapos és alapvető kötetre találtam, melyet örömmel illesztettem be a könyvtáramba.
Paksa Rudolf: Magyar nemzetiszocialisták
MTA BTK TTI - Osiris, 2013
Kemény könyv és nehéz olvasni: már a tudat is nehezen elviselhető, hogy ilyenek voltunk mi, magyarok... Paksa Rudolf a tőle megszokott kőkemény logikával és aprólékossággal veszi sorra az összes olyan politikust, pártot és csoportosulást, amely nemzetiszocialistának volt nevezhető a Horthy-korszak Magyarországán. Felsorolja újságjaikat, bemutatja programjaikat, elemzi vitáikat, értelmezi céljaikat, végigveszi sikereiket és kudarcaikat - és természetesen vázolja azokat a helyzeteket is, amikor politikusaik bekerültek az országgyűlésbe, a kormányba, vagy - mint Szálasi idején - kormányt alakítottak. Már a szerző A magyar szélsőjobboldal története (Jaffa, 2012) és a Szálasi Ferenc és a hungarizmus című (Jaffa, 2013), népszerűsítő kötetei is megmutatták, milyen hatalmas a témáról a fiatal történész tudása. Ez a dokumentumokkal, képekkel, térképekkel, táblázatokkal kísért, jegyzetelt, mintegy nyolcvanoldalas függelékkel ellátott, s szöveggyűjteményként is használható könyv azonban abszolút szakszerű, átfogó összefoglalása a témának. Amelyről rossz olvasni - a könyv azonban kiváló olvasmány.
Linkek:
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen 1933-1945Múlt és Jövő, 2014
Az emlékezés évének, a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójának tiszteletére a Múlt és Jövő Kiadó újra megjelentette a korábban már 2000-ben kiadott híres könyvet, amely először 1975-ben került az olvasók kezébe külföldön, s hatása máig nagyon erős. A fantasztikus logikával megírt, a szinte átláthatatlan adattengerben megbízhatóan kalauzoló, már címével is legendássá vált összefoglalás kézbevétele kiváló alkalom arra, hogy elkezdjünk komolyabban foglalkozni a hitleri népirtás témájával. Aprólékos függeléke tartalmazza a szükséges adatokat, imponáló jegyzetanyaga erősen alátámasztja állításait. S aki az 1985-ben hozzáírt második bevezetést is elolvassa, képet kaphat arról is, hova "állt" a szerzőnő az izgalmas és máig lezáratlan strukturalista-intencionalista vitában (vagyis hogy a zsidók elpusztításának szándéka fokozatosan alakult-e ki a nemzetiszocialista állam működése és a háború folyamán, vagy kezdettől a rendszerbe kódolt, eltervezett, tudatos és tervszerű cél volt-e), illetve hogy hogyan válaszolt a David Irving nevéhez kapcsolható, holokauszttagadó elképzelésekre. Lucy S. Dawidowicz (1915-1990) vaskos kötete egyszerűen megkerülhetetlen, ha valaki a témáról akar olvasni. Bár szerzője majdnem huszonöt éve halott, a könyv még mindig olvasandó (az újabb számadatokat egyébként beleírták a függelékbe). Nehéz szöveg, lassan lehet vele haladni a megdöbbenés és egyéb érzelmek miatt: de kiváló olvasmány.
Jelenkor, 2013
Azt hiszem, ez a könyv elég híressé vált az elmúlt évben ahhoz, hogy ne kelljen hosszasan bemutatni másoknak. Pazar szembenézés a Horthy-korszakkal, amely teljesen új és saját úton jár, képes kritikusan viszonyulni az elmúlt évtizedek összes történészi közhelyéhez a Horthy-fasizmustól a Horthy-demokráciáig, s imponálóan nagy forrásanyagra építve teljes és monumentális bemutatását nyújtja egy negyedszázados történelmi korszaknak. Újszerű szemlélete lehetővé teszi, hogy a magyar zsidóság fokozatos jogfosztását ne csak az emberi és állampolgári jogok elvétele, hanem a vagyontól való megfosztás szempontjából is szemlélni lehessen. A könyvben ugyanis nemcsak az kerül részletes tárgyalásra, hogyan és miért lehetett jellemző a huszadik századi Magyarországra az elkötelezett, politikai tőkévé kovácsolható és társadalmi alapvetéssé váló (eszmei) antiszemitizmus, hanem láthatjuk azt is, miért volt erre feltétlen szüksége a mindenkori államnak és társadalomnak gazdasági és szociálpolitikai szempontból. Egyrészt a zsidóság diszkriminációja tette lehetővé, hogy a parasztság földéhségére, a polgárság munkanélküliségére, a magyar mezőgazdaság végzetes lemaradására vagy épp a gazdaság egyéb anomáliáira megoldást ígérjenek. Eközben azonban nemigen vetődött fel semmiféle valódi változást hozó intézkedésnek még az ötlete sem, hisz a gondosan kialakított ellenségkép be tudta tölteni a feladatot, hogy a problémák valódi elismerése, megértése és tényleges megszüntetése helyett egy bűnbak feláldozásával látszatát keltsék valamiféle reformnak. Másrészt amikor már valóban elkerülhetetlenné váltak egyes szociálpolitikai intézkedések (állásteremtés, lakásteremtés, béremelés, tárgyi segélyezés), ezek többé-kevésbé mindig megoldhatók maradtak a zsidóság jogfosztása segítségével: ürült meg állás és lakás, szabadult fel bérkeret, akadt szétosztható vagyon - időlegesen. Amikorra pedig a tényekből észrevehető lett volna, hogy mindez nem elég, hogy mindez nem megoldás semmire, addigra már olyannyira beépült e nagyon kényelmes bűnbak-hit az adminisztráció és a közélet minden szintjébe, hogy a puszta tényeknek nem volt többé meggyőző erejük. Az állam - akár cinikusan felelőtlennek is nevezhető - viselkedése, ahogyan irányítani kívánták az ország szociálpolitikáját, akár a javak központi újraosztásával is, ám nem valódi reformokkal és változtatásokkal, hanem puszta jogfosztással-jogjuttatással tették ezt, végzetes következményekkel járt. Kiváló levezetését adja a könyv a Horthy-korszak e nagy hazugságának, s leszögezi: "Attól, hogy egy állam úgy dönt, hogy zsidók életkörülményeivel kevésbé törődik, mint a nemzsidókéval, még nem következik azonnal utóbbiak aktív megsemmisítése. Mégis sejthető, hogy vélt, mesterségesen előállított vagy valós válság esetén minden további megszorításnak azok lesznek áldozatai, akik élete a közösség szempontjából immár kevésbé értékesnek deklaráltatott. És innen erkölcsi szempontból nincs áthidalhatatlan távolságban az, ha valakinek az életét nemcsak passzív, hanem aktív módon is értéktelennek nyilvánítják. "Válságszituációkról" ugyanis a történelem mindig "gondoskodik". (612.)" Kemény és kiváló könyv Ungváry Krisztián kötete. Érdemes elolvasni.
Elektra Kiadóház, 2000
Milyen remek is volt ez az Élet-Képnek elkeresztelt életrajzi sorozat az ezredforduló táján... Számomra különösen a történelmi darabjai váltak fontossá, hiszen olyan személyekről jelent meg itt rövid biográfia, akikről modern monografikus feldolgozás nem volt elérhető a könyvtárakban. Ablonczy Balázs (aki azóta, 2005-ben megjelentette remek, több mint 500 oldalas nagymonográfiáját is Telekiről) röviden, nem egészen 150 oldalon is képes volt újat mondani a vitatott tevékenységű, különös öngyilkosságot elkövetett, sok elképzelésével tiszteletet kivívó, ám más cselekedeteivel erős, jogos kritikákat magára idéző miniszterelnökről. Remek, sokoldalú első ismerkedés lehet a könyv ezzel a nehéz témával.
Elektra Kiadóház, 2001
Nagyon tetszik az a bátorság, amellyel a szerző nem vázlatnak, előképnek, összefoglalónak, hanem politikai életrajznak nevezi munkáját. Imrédy pártjaival, meggyőződéseivel, orientációival, sorsával kapcsolatban még olyan rengeteg a kutatnivaló, hogy lehetséges, egy Romsics Bethlenéhez hasonló áttekintésre évtizedekig kellene várni. Közben viszont nincs modern, új szemléletű összegzés a háborús bűnösként felakasztott miniszterelnökről. Így nagyon jó ez a kis összefoglalás, amely a tények mellett egy szubjetív elemre, Imrédy elhatalmasodó becsvágyára koncentrálva tekinti végig az eseményeket és az életpályát. Kár, hogy négyen kívül több miniszterelnök-életrajz nem született a sorozatban (Pritz Pál Bárdossyja itt nem szerepel, mert még nincs meg nekem): nagyon jók az ilyen lényegre törő, szakirodalmi alapon nyugvó összefoglalások.
Elektra Kiadóház,1999
A szerző sokszor és sokat publikált a Horthy-korszakról, politikatörténetéről, pártjairól. Az ezredfordulóig mégsem készítette el a bethleni politkán oly nagyot változtató miniszterelnök portréját. Csak 2001-ben jelent meg háromszázötven oldalas monográfiája Gömbös Gyuláról. Így ez a kis könyv ugyanúgy előmunkálatnak tekinthető, mint Ablonczy Balázs fenti Teleki-könyve. Leginkább három "vád"-ra koncentrál, amelyet Gömbösnek szokás szegezni: a fajvédelem, a náci orientáció és a diktatúrára törekvés kérdésére. A nagyon jó hangsúlyokat adó könyv méltó a 2009-ben elhunyt szerző emlékéhez. (Ugyanakkor érdekes volt Gergely Jenő véleményét Vonyó Józsefével is összehasonlítani, utóbbinak most jelent meg életrajza Gömbösről.)
Vince, 2001
Eljött ez a perc is. Vonyó József idei, vadonatúj összegzése és Gergely Jenő rövid, ezt a monográfiát előkészítő pályaképe (lásd fenn) után magát a kész művet is sikerült elolvasnom. Gergely Jenő hatalmas kutatást zárt le, amikor 350 oldalon át mutatta be Gömbös Gyula pályájának fény- és árnyoldalát. A mintegy negyvenoldalas függelékre támaszkodó, érdekes képekkel gazdagon illusztrált politikai életrajz első fejezetében rövid áttekintést ad Gömbös életéről, majd politikai útjának állomásait mutatja be jól elemzett kortárs és szakirodalmi idézetek hosszú sorával alátámasztva. Ez a kötet szerkezetének előnye és hátránya is. Egyrészt fantasztikusan nagy anyagot tár fel Gergely Jenő, másrészt néhol engedi, hogy anyaga adjon hangsúlyokat önmagának: idézet idézetet követ, s néha szívesen olvastam volna még további elemzést, kommentárt is hozzájuk. Talán fordított sorrendben kellett volna kézbe vennem a szerző munkáit, mivel a kis vázlatkötet egyfajta útmutatóul, tézisgyűjteményül szolgált a nagyhoz, de egyúttal úgy éreztem, néhol abban több volt, mint a nagymonográfiában. Ettől függetlenül lenyűgözően alapos és alapvető kötetre találtam, melyet örömmel illesztettem be a könyvtáramba.
MTA BTK TTI - Osiris, 2013
Kemény könyv és nehéz olvasni: már a tudat is nehezen elviselhető, hogy ilyenek voltunk mi, magyarok... Paksa Rudolf a tőle megszokott kőkemény logikával és aprólékossággal veszi sorra az összes olyan politikust, pártot és csoportosulást, amely nemzetiszocialistának volt nevezhető a Horthy-korszak Magyarországán. Felsorolja újságjaikat, bemutatja programjaikat, elemzi vitáikat, értelmezi céljaikat, végigveszi sikereiket és kudarcaikat - és természetesen vázolja azokat a helyzeteket is, amikor politikusaik bekerültek az országgyűlésbe, a kormányba, vagy - mint Szálasi idején - kormányt alakítottak. Már a szerző A magyar szélsőjobboldal története (Jaffa, 2012) és a Szálasi Ferenc és a hungarizmus című (Jaffa, 2013), népszerűsítő kötetei is megmutatták, milyen hatalmas a témáról a fiatal történész tudása. Ez a dokumentumokkal, képekkel, térképekkel, táblázatokkal kísért, jegyzetelt, mintegy nyolcvanoldalas függelékkel ellátott, s szöveggyűjteményként is használható könyv azonban abszolút szakszerű, átfogó összefoglalása a témának. Amelyről rossz olvasni - a könyv azonban kiváló olvasmány.
Linkek:
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
