Ez egy határozottan rövid bejegyzés. Olyasvalaki helyett, aki úgy tud írni, mint Clark Ashton Smith, nem lehet beszélni. És nem is érdemes.
Ezért mindössze csak arról mesélnék, hogyan vett rá a szerző averoigne-i rémtörténeteinek bőséges válogatását tartalmazó Gonosz mesék kötet, hogy hosszas tervezgetés után végre szerezzek egy saját példányt ebből a balra látható, apró, vékony, fekete könyvecskéből (terjedelme mindössze kilencvenhat oldal, címlapján két egymást ölelő csontvázalak valami ódon szarkofágról, s még fülszövege sincs, hogy kedvet csináljon a beltartalomhoz), amely a szerző hat novellájának, s egy átokkal teli, ódon hangulatú versének gyűjteménye.
Meg arról szólnék, miként éreztem magam azonnal egy másik világban, amikor a kötet kézhezvétele után néhány perccel - már a buszon rázódva, félkézzel kapaszkodva, s közben valószínűleg félig üveges álomtekintettel bámulva - olvasni kezdtem Malygris, a sötét és boldogtalan varázsló sötét és boldogtalan történeteit.
Végül még azt mondanám el, hogy a könyvet ugyan gyorsan befejeztem, de azóta is velem maradt. Mindenkinek ajánlom: annak is, aki ismeri a Gonosz meséket (hiszen számos új történetet található benne, amelyeket addig is örömmel olvashatunk, míg a MesterMűvek sorozatba beválogatják őket, sőt, szerintem így, együtt kiadva még akkor is lesz varázsuk...), és annak is, aki nem. Annak, aki csak egy kicsit szomorú, egy kicsit elvarázsolt, és egy kicsit vágyik valami költőien különlegesre és gyönyörűszépen borzongatóra.

 Ettől:
"Az arany, amelyből készítették, vörhenyesebb árnyalatban játszott, mint amilyet mostanság a kései ciklusokban ád a föld méhe; a foglalatba hatalmas, bíborszín drágakövet illesztettek, zordat és zavaros fényűt, aminőnek manapság már sehol sem találni párját."
Ezen át:
"Nem tűnt sem kéknek, sem lilának, sem feketének; egyáltalán nem tudtam azonosítani a színét, mégis mélységes undor fogott el tőle, akárha gennyes fekélybe nyúltam volna a tekintetemmel."
Eddig:
"Felrajzolta a padlóra az idézőköröket, a legbelsőben elhelyezkedve meggyújtotta a megfelelő tömjénrudakat, kigöngyölt egy hosszú, keskeny szűzpergament, mely cinóbervörös rúnákkal volt teleróva, majd fennhangon kántálni kezdte a holtakat szólító igéket."

Jó varázslatot!

A fordítás Kornya Zsolt kiváló munkája. A könyv beszerezhető itt.