Csak nemrég szántam el magam a megvételére, pedig már régen szemeztem vele a könyvesboltban. Rájöttem ugyanis, hogy már csak ez a darab hiányzik a "sorozatomból", a Jaffa Kiadó kemény kötéses, merész és magyar témájú történelmi szériájának tagjai közül. (A sorozatról nemsokára a blogon is írok majd.) Következzen tehát egy szubjektív, de számomra fontos értékelés egy szerintem igen fontos kötetről. 

Papp István: A magyar népi mozgalom története 1920-1990
Jaffa Kiadó, Bp., 2012

A kötet választott témája teljesen ismeretlen terepre vitt engem: de azt hiszem, sok más olvasót is. Az összefoglalóan népi mozgalomnak nevezett filozófiai, irodalmi, művészeti és politikai irányzat olyan sokrétű, sokszínű és annyit változott a könyv időhatárai, hetven év alatt, hogy eddig még senki sem kísérelte meg valamilyen egységes szemlélettel megírt szintézisét adni. (A bibliográfia két kötetet sorol fel, ám az egyik almanach, a másik, még kissé koncepciózus darab pedig idén harmincegy éves.)

A szerző, Papp István már több tanulmányában foglakozott a témával, A népi kollégium mozgalom története 1944-ig című könyve pedig a főtéma egyik perifériáját, a leginkább a koalíciós NÉKOSZ-időkből ismert népi kollégiumok korai fejlődéstörténetét elemezte. Ám most először foglalta össze a népi mozgalom történetét úgy, hogy abból egy ív váljék láthatóvá, melyből megismerhetünk egy alapjaiban elvben változatlan, valójában azonban korával és a történelmi eseményekkel állandó kölcsönhatásban lévő, változó, alakuló eszmekört és szellemi kört.

Szabó Dezső Az elsodort falujától Illyés Gyula ötágú sípjáig, Németh László szárszói beszédétől Veres Péter parasztimázsáig, a kifejezetten fasisztává váló Erdélyi József útvesztésétől a hamvába holt Új Szellemi Frontig, Szabó Zoltán Cifra nyomorúságától Bibó István européer igazibb / igazabb magyar-megkülönböztetéségéig, a "fekete bojtár" Sinka István mellőzött életművétől Csoóri Sándor költészetééig kalandozhatunk a témák, történetek, összefüggések és elméletek között. A könyv számos új kérdést tesz fel és válaszol meg. Hogyan értelmezte (át) a Monarchia idejét és Trianont a népi mozgalom korról korra? Mennyire volt egységes a szociográfiaíró irányzata? Miképpen érdemes több mint fél évszázad után a Nyugat-Napkelet vagy a népi-urbánus vitára tekinteni? Hogyan, miért kapcsolódott a mozgalom időről időre a szélsőjobboldalhoz, a Nemzeti Parasztpárthoz, a Petőfi Körhöz, 1956-hoz? Mi köze volt a népeiknek a Magyar Közösséghez és peréhez, az MDP-hez, a Kádár-kor nomenklatúrájához? Mi volt a Kodolányi-Márai-, a Németh-Szekfű-és mi a Veres-Erdei-vita lényege? Miért volt nagyon fontos lap az Illyés szerkesztette, Nyugat-utód Magyar Csillag? Melyek voltak a népiek sajtóorgánumai? Milyen népi törekvések kapcsolhatók a történelmi regény műfajához?

Még hosszan lehetne sorolni az érdekfeszítő témákat, melyek a Kovács Imrét és Féja Gézát, Püski Sándort és Erdei Ferencet, Szabó Pált és Sarkadi Imrét, Zilahy Lajost és Kodolányi Jánost egyként megidéző kötetben sorakoznak. Ráadásul, miközben a szerző mintegy hetven oldalon adja Szabó Dezső és Németh László át- és újragondolt, minden érdemét elismerő, helyenként kifejezetten csodáló hangú, friss logikájú pályarajzát, nem fél leírni olyan mondatokat, mint hogy: "Szabó Dezső kétségkívül revízió alá vette gondolkodását, de későn: annak eldöntése, hogy hány magyart vitt tévútra a zsidóságról írott korábbi mondataival, és hányat fordított később szembe a nácizmussal, eldönthetetlen." És: "Németh László intellektuális értelemben éppen akkor nyújtotta a leggyengébb teljesítményt, amikor a legnagyobb tisztánlátásra lett volna szükség".

Okos, letisztult, átfogó összefoglalás. Jó volt olvasni.