IV. Eduárd (1461-1470, 1471-1483) volt az Angol Királyság első York-házból származó királya. Nagyon fiatalon került a trónra. Nagyon szép férfi volt. Tömören ennyiben lehetett volna összefoglalni azt, amit A. J. Pollard könyvének elolvasása előtt tudtam Eduárdról. Meg persze azt, amit III. Richárd mond róla Shakespeare-nél: "York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át. / Családunkról már elvonult a köd / S alámerült az óceán szívébe. / Most homlokunkon győztes koszorú, / Diadalemlék csorba fegyverünk, / Vad riadónkból víg vacsora lett / És édes dallam szörnyű indulónkból. / Szelíden mosolyog a háború, / Nem lovagol páncélos paripán, / Hogy félénk ellenség szívét ijessze, / Ehelyett fürge lábakkal szökell / A hölgy-szobákban léha lantzenére." Nem sokkal ezután határozza majd el Richárd, hogy színlelni fog, hogy gazemberré válik. Véleménye pedig - amelyet A. J. Pollard is idéz, sőt, ezért kapja a könyv a The Summer King alcímet -, mint kiderült, egyszerre tükrözi a kortársak és az utókor, a tisztelők és a bírálók véleményét. Eduárd ugyanis valóban elhozta a békét és a biztonságot Angliának. Ezt azonban véres polgárháborúval érte el, amelynek során ugyan egy évig úgy tűnhetett, mindent elveszít, talán az életét is (a vonatkozó fejezet épp ezért a Rosszkedvünk tele címet kapta a szerzőtől...), ám azután sikerült brutális győzelmet aratnia. VI. Henrik meghalt, éppúgy, mint fia, a trónörökös, s sorra hullottak a nemesi fejek: az életrajz bizonyos részeiben minden oldalra jut egy halál vagy kivégzés... S Eduárd utolsó évtizedében felvirágzik egy kifinomult, fényes, zenés, táncos, költészettel és lovagi játékokkal teli, késő-középkori udvar, amelyben a király lelkesen üldözi a nőket - gyakorlatilag bármelyiket és mindegyiket. Így nemcsak Gloucester hercegén múlik, hogy Eduárd halálakor a nyár véget ér: szenvedélyes erőszakkal elért békéje után tovább folytatódik a Rózsák Háborúja.

A. J. Pollard, a Teesside University professor emeritusa igazi nagy név a brit medievisztikában. Írt könyvet a Rózsák Háborújáról, Warwickról, a Királycsinálóról, John Talbotról, V. Henrikről és III. Richárdról meg a Tower hercegeiről. IV. Eduárdról készített életrajza egyszerre nagyon modern és igazi klasszikus. Nevek és helyek százai tobzódnak az oldalain, világos magyarázataival mégis segít tökéletesen megérteni a háborúk és politikai harcok részleteit. Nem átallja Eduárdot szexuális ragadozónak nevezni, vagy VI. Henrikre az incapacitated (uralkodásra képtelen) jelzőt használni (stílusa egyébként is briliáns), ugyanakkor elképesztően izgalmasan elemzi Shakespeare-t és az Eduárd-kori krónikás forrásokat. Őszintén szólva megkedvelni nem tudtam az életrajz alapján IV. Eduárdot - sőt, úgy érzem, az angol kemény fedelű kiadás borítórajza kifejezetten bájos, túl kedvező színben tünteti fel a királyt -, viszont nagyon izgalmas, új alakban látom (a leendő) III. Richárdot és korát. Így persze alig várom, hogy a sorozatban megjelenjen az ő életrajza is...