2019. október 4., péntek
A király Penguin-biográfiájának hátulján e szavak olvashatók ajánlóként: "III. Eduárd véres és vészterhes időkben élt. Ötven évig tartó uralkodása alatt híressé vált számos hatalmas hadi sikeréről és udvarának lovagi pompájáról. Ahogyan azonban Jonathan Sumption a király felemelkedéséről és bukásáról szóló, kifejezetten élvezetes életrajza bemutatja, túlságosan szomjazott a dicsőségre, így végül eposzba illő kudarccal fejezte be életét." (Erről nyerte a kötet az alcímét is: A Heroic Failure.) A hátsó fedél a szerző egy érdekes gondolatát is idézi: III. Eduárd (1327-1377) "túlélte saját szellemi és fizikai erejét, legközelebbi katonatársait, legnagyobb minisztereit és politikusait, sőt, túlélte még a trónörökösét is". Elkeserítő összegzés arról a királyról, aki az angol történelem egyik legtovább regnáló uralkodója: csak III. Henrik (56 év), III. György (59 év), Viktória királynő (63 év) és II. Erzsébet (e pillanatban 67 év) múlta felül Eduárd trónon töltött éveinek számát. Szintén elszomorító így gondolni arra a királyra, akit egyesek a legkiválóbb hadvezérnek tekintenek, aki valaha angol trónon ült.
Mégis tény, hogy - amiként ebből az életrajzból kiderül - Eduárd számos évvel túlélte nemcsak fénykorát, de azt a pillanatot is, amikor még képes volt érett és megfontolt döntéseket hozni Angliával kapcsolatban. Az, hogy élete utolsó évtizedében már nem egészen volt önmaga, súlyos következményekkel járt. Az aktuális angol-francia konfliktus elkezdett százéves háborúvá formálódni, a harmadszülött királyfi, John of Gaunt, Lancester hercege pedig egyre nagyobb hatalomra tett szert az udvarban: az ő fia lesz majd Bolingbroke, a későbbi IV. Henrik, aki megfosztja a hatalomtól unokatestvérét, III. Eduárd másik unokáját, II. Richárdot. Jonathan Sumption, az oxfordi Magdalen College történelemprofesszora azonban nemcsak a meggyengült testű és elméjű, idős királyt mutatja be, de a fiatalembert is, akinek van ereje megszabadulni őt hatalomra segítő anyjától és annak kegyencétől, Mortimertől. Meg a fiatal királyt, a Térdszalagrend megalapítóját, aki elegáns lovagi udvarban él, legyőzi a skótokat és a franciákat, s rajongva szereti feleségét, Hainault-i Filippát. Sőt, a könyvben jut idő a trónörökösre, a legendás Fekete Hercegre, Eduárdra is. Épp ezért nagy élvezettel lehet elolvasni az életrajzot, amely bevezet a százéves háború történetébe is, lévén szerzője a téma egyik legjobb angol szakértője.
Mégis tény, hogy - amiként ebből az életrajzból kiderül - Eduárd számos évvel túlélte nemcsak fénykorát, de azt a pillanatot is, amikor még képes volt érett és megfontolt döntéseket hozni Angliával kapcsolatban. Az, hogy élete utolsó évtizedében már nem egészen volt önmaga, súlyos következményekkel járt. Az aktuális angol-francia konfliktus elkezdett százéves háborúvá formálódni, a harmadszülött királyfi, John of Gaunt, Lancester hercege pedig egyre nagyobb hatalomra tett szert az udvarban: az ő fia lesz majd Bolingbroke, a későbbi IV. Henrik, aki megfosztja a hatalomtól unokatestvérét, III. Eduárd másik unokáját, II. Richárdot. Jonathan Sumption, az oxfordi Magdalen College történelemprofesszora azonban nemcsak a meggyengült testű és elméjű, idős királyt mutatja be, de a fiatalembert is, akinek van ereje megszabadulni őt hatalomra segítő anyjától és annak kegyencétől, Mortimertől. Meg a fiatal királyt, a Térdszalagrend megalapítóját, aki elegáns lovagi udvarban él, legyőzi a skótokat és a franciákat, s rajongva szereti feleségét, Hainault-i Filippát. Sőt, a könyvben jut idő a trónörökösre, a legendás Fekete Hercegre, Eduárdra is. Épp ezért nagy élvezettel lehet elolvasni az életrajzot, amely bevezet a százéves háború történetébe is, lévén szerzője a téma egyik legjobb angol szakértője.