2015. április 1., szerda
Tudom, ez a cím már volt tavaly: csak épp ki emlékszik rá... Könyvek azonban ismét vannak, sőt, Könyvfesztivál is lesz április 23. és 26. között. Így azután elkészítettem a következő ajánló és kívánságposztomat.
Jacek Dukaj: Más dalok
Typotex, 2015, megjelenés: május 1.
Már vártam. Régóta. A Science in Fiction-sorozat újabb kötetét még tavaly tüntette fel a kiadó a megjelenési listáján, de végül csak idén májusra készül el. Nem csodálom: a sorozat története - 2012-ben 3 kötet, 2013-ban 4 kötet és az egyik szerző meghívása a könyvhétre, 2014-ben 2 kötet - tökéletesen tükrözi a magyar könyvkiadás helyzetét. Ennek ellenére boldoggá tesz, hogy látom, a kiadó igenis tartja magát a szépirodalmi vonalon, sőt, terjeszkedik, hiszen van egy másik, még rendhagyóbb szépirodalmi sorozata is (ld. például a Kokoschka babáját). Én azonban megmaradtam ennél a szériánál: amelyről fontos hangsúlyozni, hogy nem sci-fi sorozat, vagy legfeljebb érintőlegesen. Viszont igazi irodalmi örömöket tartogat minden olvasónak. Dukajnak ez lesz a harmadik regénye a sorozatban, ezúttal tényleg sci-fis felütéssel, egy alternatív valóságot felrajzolva. Amúgy Lem módjára. Várom: kell.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Európa, 2015, megjelenés: április 6.
Nagy szenzáció lesz. Egész biztosan az egyik fő attrakció a Könyvfesztiválon. Történelmi pillanat: megszületik egy új fordítás a The Catcher In The Rye-ból, Salinger leghíresebb művéből. Barna Imre szövege (elvileg) felváltja Gyepes Juditét (gyakorlatilag persze csak akkor, ha az iskoláknak lesz pénze lecserélni a régi Európa Diákkönyvtáras példányokat...). Nos, mielőtt még elragadna az öröm, leszögezem, hogy nekem ez egyelőre nem tetszik. Nem tetszik a körítés miatt: hogy Gyepes Judit fordítása egy elmúlt rendszer múló termékévé változik az internetes cikkekben, s hogy hangsúlyozzák, "kezdő angoltanárként" fordította le a könyvet. Hogy sok szó esik arról, hogy a könyvnek nyelvet kellett teremteni a Kádár-korszak nem éppen a laza ifjúságot támogató hatvanas éveiben, de az már elsikkad, hogy ez mindenképpen egy idén hatvannégy éves, 1951-es klasszikus, szóval nem a legmodernebb amerikai szleng gyűjteménye. Aztán nem tetszik a cím: nem filozófiai, hanem hangtani értelemben, a régi Holdennel szólva tetű egy hangzása van. Plusz: az eddig nyilvánosságra hozott mintaoldalak alapján nem érzek semmilyen egetverő merészség-különbséget a két szöveg közt: nem csoda, hogy maga Barna Imre nyilatkozza - miközben az internet leginkább a címváltás miatt zúgolódik -, hogy akkor kelt igazi feltűnést egy új fordítás, ha kap egy új címet... Egyet viszont tudok. Hogy amióta megkaptam az 1964-es kiadás egy elnyűtt példányát, és beleszerettem, tulajdonképpen kívülről tudom a szöveget. És nem értem, miért veszik el tőlem. Nekem ugyanis ez tetszik: "Jól van, izékém, minden jót. Mondd meg a bátyádnak, ha találkoztok, hogy gyűlölöm." És egyelőre nem érzem úgy, hogy át szeretnék szokni erre: "Te kis huncut. Na jó. Ha találkozol a bátyáddal, mondd meg neki, hogy utálom." Tényleg annyival jobb? Mindenesetre örülök, hogy a gyönyörűen rendbe hozott, alázattal felfrissített Európás Tolsztoj-kiadás maradt Háború és béke, s nem változott mondjuk Háború és világgá... Egyébként meg, ígérem, nem ítélkezem előre: előbb elolvasom a Rozsban a fogót...
Frissítés: elolvastam. Nagy csalódás volt. Nekem ez egyszerűen nem jó szöveg. Illetve: véleményem szerint egyáltalán nem lett jobb, mint az előde, viszont tévedéseivel és hibáival együtt még klasszikussá sem nemesedett. (A művi töredezettség állandóan megakasztott olvasás közben, de nem pozitív értelemben. Azt sem tudom elképzelni, hogy egy amerikai, középosztálybeli, magán-középiskolába járó fiút boldog és boldogtalan letegezzen. Ami a narrációt illeti, diákot még soha nem hallottam így beszélni, sem napjainkban, sem gyerekkoromban. A szleng és diáknyelv használata elképesztően mesterkélt, teljesen eltérő generációk és csoportok (inkább csak egykor létező) nyelvéből próbál kikeverődni: épp annyira hiteltelen, mint a régi fordításban, ám nevetségesen összevissza és a legkevésbé sem egységes. Kár érte. De számomra az lesz a legnagyobb kár, ha az új fordítás miatt nem adják ki többet a régit...) Itt is megemlítettem.
Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai
Ad Astra, 2015, megjelent
Egy antológia, amely nemcsak méreteiben nagy. Ha lehet hinni a netes könyvadatoknak, a kiadó egy 684 oldalas novellaválogatást bocsátott útjára, melyben napjaink legjobb írói adják közre a Sir Arthur Conan Doyle hősét szerepeltető, vagy az ő kalandjai által megihletett elbeszéléseiket. A borító szerint például Stephen Baxter, Anthony Burgess, Neil Gaiman, Stephen King, Tanith Lee, Michael Moorcock, Robert J. Sawyer... A káprázatos névsor (huszonnyolc írás van a könyvben) nyilván még tovább bővíthető, de én máris megtaláltam nagy kedvenceimet. Mivel pedig eleve mindent imádok, ami irodalom és köze van Sherlock Holmeshoz, ezzel a tekintélyes méretű és ellenértékű könyvnél máris biztos vagyok benne, hogy valamilyen jeles alkalomra landolnia kell a polcomon, egyszer, majd...
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Michael Connelly: Perújrafelvétel
Harry Bosch-sorozat 16.
Alexandra, 2015, megjelent
Fura. A Pécsi Direkt Kft. felszámolás alá került... Ehhez képest az Alexandránál két és fél év reménytelen szünet után épp most újraindult a Michael Connelly-sorozat. A Perújrafelvétel a tizenhatodik olyan regény, amelyben a különös festőről elnevezett rendőr, Harry Bosch nyomoz - ezúttal az író másik hősével, Mickey Haller védőügyvéddel együtt. Egyúttal ez a huszonkettedik magyarul megjelent Connelly-regény: bár arra semmi remény, hogy a szerző (a zavaros kiadóváltások miatt valahogy lefordítatlanul maradt) negyedik és ötödik kötetét is el lehessen olvasni magyarul, ezektől eltekintve jelenleg az író teljes életműve elérhető 2010-zel bezárólag. Connelly az a szerző, akit Heller Ágnes és Pável is nagyra értékel: tényleg jó!
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Stephanie Barron: A hely szelleme
Jane Austen nyomoz 4.
IPC, 2015, megjelent
Amikor az év elején ismét kitört rajtam a Jane Austen-láz, s minden könyvem újraolvastam, amit ő írt, amit róla írtak, vagy amit a művei folytatásaként írtak, igazi, értékálló csemegeként került elő a hátsó sorból a korábbi három, Jane Austent nyomozóként felléptető Barron-krimi. Így, a valódi Austen után olvasva is lenyűgözött a három regény hatásos, klasszikus, mégis, krimis stílusa, csavaros története, az, ahogyan Barron megtalálta a lyukakat Austen életrajzában, ahová titkokat és rejtélyeket telepíthetett, s legfőképpen az, ahogy újrateremtett egy félig-meddig hiteles Jane Austent - detektívként. Azt hittem, sosem érem meg a negyedik kötet megjelenését, de azért sikerült... (Csak az jegyzendő meg, hogy az eddigi szépségek után ez a borító giccsesen csúf és még kortévesztő is...)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Philip Kerr: Halálos március
Berlin Noir sorozat 1.
Jaffa, 2015, megjelent
Krimiből, úgy tűnik, sohasem elég. A Berlin Noirban az a furcsa, hogy témaválasztásában nagyon hasonló a német Volker Kutscher tavaly magyarul is megindult sorozatához, amelynek első, Tisztázatlan bűnügy című kötete egy noiros, az 1929-es év Berlinjében játszódó történelmi krimi volt. Kerr nem német, hanem skót származású angolszász szerző, s az ő szériája nem lassacskán közelít a nemzetiszocializmushoz, hanem látványos háttérként használja: ez az első kötet 1936-ban, a berlini olimpia idején játszódik. Azt viszont nagyon remélem, hogy a hangulata lesz legalább olyan erős, mint a német szerző művéé. Egyébként is, a könyvtől sokat várok, hiszen az ugyanerre az idősíkra (az olimpia idejére) helyezett nácis Jeffery Deaver-könyv, a Vadak birodalma hatalmas kedvencem.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Olivier Truc: Sámándob
Skandináv Krimik
Animus, 2015, megjelenés: április 20.
Fura egy könyv. Kezdődik azzal, hogy nem is skandináv: a szerzője francia. Kíváncsi vagyok, ezzel elkezdődik-e egy új nyitás a kiadónál, vagy csak mindenképpen szerették volna ezt az egzotikus felütésű regényt beilleszteni a sorozatukba... Egzotikus, mert a könyv egy Lappföldön játszódó krimi. Nos, olvasott már bárki is ilyet? Mindenesetre én még nem. Ez olyan különlegesnek ígérkezik, hogy úgy érzem, mindenképpen minél hamarabb bele kell lapoznom. Ráadásul az ajánlószövegben szerepel, hogy a két főszereplő, akinek váratlanul egy ember szörnyű meggyilkolása ügyében kell nyomoznia, eredetileg rénrendőr... Amióta olvastam, ízlelgetem ezt a szót és nem bírom elengedni. Rénrendőr... Rénrendőr... Jó lesz ez a könyv...
Frissítés: elolvastam, hosszabban itt és itt írtam róla.
Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon
Jaffa, 2015, megjelenés: április 5.
A kiadó történettudományi sorozata lankadatlanul folytatódik tovább. Most ezzel a hangulatosan figyelemfelkeltő borítót kapott, a titkosszolgálatok működéséről szóló könyvvel, amelyben fellebben a lepel a Német Demokratikus Köztársaság, az egykori DDR titkosszolgálatának, és a Magyar Állambiztonságnak az együttműködéséről. Mit és miért figyelt nálunk a Stasi? Mit csináltak 1956-ban, 1968-ban vagy éppen 1988-ban? Tényleg itt kémkedtek nálunk? Más könyveket olvasva még sok ilyen (naiv, de érdeklődő) kérdésem volna: remélem, hogy ez a könyv minél többet megválaszol majd. És persze kíváncsian várom a sorozat következő kötetét... (Megjegyzem, elképesztő, hogy egy olyan undorító hatékonysággal és keménységgel működő, s ehhez illően kőkemény nevet birtokló szervezet, mint a Ministerium für Staatssicherheit olyan negédes becézést kapjon, mint a Stasi... Még jó, hogy nem Csárdáskirálynő... Kíváncsi vagyok, ez mikor alakult ki.)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Anders Rydell: Fosztogatók
Alexandra, 2015, megjelent
Régi, kedves olvasmányom egy vénséges vén, s ráadásul erősen "keleti blokk"-szellemű kötet: Ruth és Max Seydewitz Hölgy hermelinnel - Remekművek tragédiája című könyve. Ez a magyarul 1965-ben napvilágot látott, átfogó, bár kissé szétszórt és erősen aktuálpolitikus összefoglalás volt eddig az egyetlen tételes áttekintése annak, hogyan is rabolták végig a nemzetiszocialisták tervszerűen az alávetett és meghódított országokat, a műkincseket szervezetten és rendezetten összegyűjtve, katalogizálva, majd - nem egyszer - eltüntetve. A svéd író és újságíró külföldön már nagy sikert aratott, modern összefoglalása talán most majd felválthatja az elődét, hiszen nyilván bőségesebb és újabb anyagokra építve tárhatja fel a nácik mesterkedését. De milyen mókás: ennek a címlapján is ott az egyik leghíresebb elrabolt, de megkerült kincs: a Hölgy hermelinnel.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Luca Cognolato: A láthatatlan hős
Manó Könyvek, 2015, megjelenés: április 20.
A szerző számos ifjúsági könyvet és regényt jegyez hazájában, Olaszországban. Ezúttal azonban olyan történet nyomába ered, amely nemcsak az olaszok, de a magyarok számára is ugyanolyan fontos. Giorgio Perlasca, a fiatal olasz üzletember szinte hihetetlen kalandok, blöffök, sok fájdalom és még több bátorság közepette ötezerkétszáz zsidó származásúnak bélyegzett magyar állampolgár életét mentette meg 1944-45 folyamán. A fővárosban rekedt Perlasca nem tudta tétlenül nézni az emberek elhurcolását: saját mentőakcióba kezdett, melynek fontos része volt, hogy spanyol követségi ügyvivőnek adta ki magát, s spanyol mentességi papírokat állított ki a nála menedéket kérő zsidók számára. Remek, kétrészes film született már róla (jórészt nálunk forgatták), de a gyerekek most először olvashatnak a történetéről ebben a szépen illusztrált regényben. (Ezt a könyvet várom legjobban a könyvfesztiválon - az Ekultura.hu kérdésre válaszolva.)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Link
Túl korán van még kívánni, de azért... - 11 új könyv
Jön, jön, jön...! - A második könyvkívánság-poszt
Ezeket is várom - Még egy könyvlista
Typotex, 2015, megjelenés: május 1.
Már vártam. Régóta. A Science in Fiction-sorozat újabb kötetét még tavaly tüntette fel a kiadó a megjelenési listáján, de végül csak idén májusra készül el. Nem csodálom: a sorozat története - 2012-ben 3 kötet, 2013-ban 4 kötet és az egyik szerző meghívása a könyvhétre, 2014-ben 2 kötet - tökéletesen tükrözi a magyar könyvkiadás helyzetét. Ennek ellenére boldoggá tesz, hogy látom, a kiadó igenis tartja magát a szépirodalmi vonalon, sőt, terjeszkedik, hiszen van egy másik, még rendhagyóbb szépirodalmi sorozata is (ld. például a Kokoschka babáját). Én azonban megmaradtam ennél a szériánál: amelyről fontos hangsúlyozni, hogy nem sci-fi sorozat, vagy legfeljebb érintőlegesen. Viszont igazi irodalmi örömöket tartogat minden olvasónak. Dukajnak ez lesz a harmadik regénye a sorozatban, ezúttal tényleg sci-fis felütéssel, egy alternatív valóságot felrajzolva. Amúgy Lem módjára. Várom: kell.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Európa, 2015, megjelenés: április 6.
Nagy szenzáció lesz. Egész biztosan az egyik fő attrakció a Könyvfesztiválon. Történelmi pillanat: megszületik egy új fordítás a The Catcher In The Rye-ból, Salinger leghíresebb művéből. Barna Imre szövege (elvileg) felváltja Gyepes Juditét (gyakorlatilag persze csak akkor, ha az iskoláknak lesz pénze lecserélni a régi Európa Diákkönyvtáras példányokat...). Nos, mielőtt még elragadna az öröm, leszögezem, hogy nekem ez egyelőre nem tetszik. Nem tetszik a körítés miatt: hogy Gyepes Judit fordítása egy elmúlt rendszer múló termékévé változik az internetes cikkekben, s hogy hangsúlyozzák, "kezdő angoltanárként" fordította le a könyvet. Hogy sok szó esik arról, hogy a könyvnek nyelvet kellett teremteni a Kádár-korszak nem éppen a laza ifjúságot támogató hatvanas éveiben, de az már elsikkad, hogy ez mindenképpen egy idén hatvannégy éves, 1951-es klasszikus, szóval nem a legmodernebb amerikai szleng gyűjteménye. Aztán nem tetszik a cím: nem filozófiai, hanem hangtani értelemben, a régi Holdennel szólva tetű egy hangzása van. Plusz: az eddig nyilvánosságra hozott mintaoldalak alapján nem érzek semmilyen egetverő merészség-különbséget a két szöveg közt: nem csoda, hogy maga Barna Imre nyilatkozza - miközben az internet leginkább a címváltás miatt zúgolódik -, hogy akkor kelt igazi feltűnést egy új fordítás, ha kap egy új címet... Egyet viszont tudok. Hogy amióta megkaptam az 1964-es kiadás egy elnyűtt példányát, és beleszerettem, tulajdonképpen kívülről tudom a szöveget. És nem értem, miért veszik el tőlem. Nekem ugyanis ez tetszik: "Jól van, izékém, minden jót. Mondd meg a bátyádnak, ha találkoztok, hogy gyűlölöm." És egyelőre nem érzem úgy, hogy át szeretnék szokni erre: "Te kis huncut. Na jó. Ha találkozol a bátyáddal, mondd meg neki, hogy utálom." Tényleg annyival jobb? Mindenesetre örülök, hogy a gyönyörűen rendbe hozott, alázattal felfrissített Európás Tolsztoj-kiadás maradt Háború és béke, s nem változott mondjuk Háború és világgá... Egyébként meg, ígérem, nem ítélkezem előre: előbb elolvasom a Rozsban a fogót...
Frissítés: elolvastam. Nagy csalódás volt. Nekem ez egyszerűen nem jó szöveg. Illetve: véleményem szerint egyáltalán nem lett jobb, mint az előde, viszont tévedéseivel és hibáival együtt még klasszikussá sem nemesedett. (A művi töredezettség állandóan megakasztott olvasás közben, de nem pozitív értelemben. Azt sem tudom elképzelni, hogy egy amerikai, középosztálybeli, magán-középiskolába járó fiút boldog és boldogtalan letegezzen. Ami a narrációt illeti, diákot még soha nem hallottam így beszélni, sem napjainkban, sem gyerekkoromban. A szleng és diáknyelv használata elképesztően mesterkélt, teljesen eltérő generációk és csoportok (inkább csak egykor létező) nyelvéből próbál kikeverődni: épp annyira hiteltelen, mint a régi fordításban, ám nevetségesen összevissza és a legkevésbé sem egységes. Kár érte. De számomra az lesz a legnagyobb kár, ha az új fordítás miatt nem adják ki többet a régit...) Itt is megemlítettem.
Ad Astra, 2015, megjelent
Egy antológia, amely nemcsak méreteiben nagy. Ha lehet hinni a netes könyvadatoknak, a kiadó egy 684 oldalas novellaválogatást bocsátott útjára, melyben napjaink legjobb írói adják közre a Sir Arthur Conan Doyle hősét szerepeltető, vagy az ő kalandjai által megihletett elbeszéléseiket. A borító szerint például Stephen Baxter, Anthony Burgess, Neil Gaiman, Stephen King, Tanith Lee, Michael Moorcock, Robert J. Sawyer... A káprázatos névsor (huszonnyolc írás van a könyvben) nyilván még tovább bővíthető, de én máris megtaláltam nagy kedvenceimet. Mivel pedig eleve mindent imádok, ami irodalom és köze van Sherlock Holmeshoz, ezzel a tekintélyes méretű és ellenértékű könyvnél máris biztos vagyok benne, hogy valamilyen jeles alkalomra landolnia kell a polcomon, egyszer, majd...
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Harry Bosch-sorozat 16.
Alexandra, 2015, megjelent
Fura. A Pécsi Direkt Kft. felszámolás alá került... Ehhez képest az Alexandránál két és fél év reménytelen szünet után épp most újraindult a Michael Connelly-sorozat. A Perújrafelvétel a tizenhatodik olyan regény, amelyben a különös festőről elnevezett rendőr, Harry Bosch nyomoz - ezúttal az író másik hősével, Mickey Haller védőügyvéddel együtt. Egyúttal ez a huszonkettedik magyarul megjelent Connelly-regény: bár arra semmi remény, hogy a szerző (a zavaros kiadóváltások miatt valahogy lefordítatlanul maradt) negyedik és ötödik kötetét is el lehessen olvasni magyarul, ezektől eltekintve jelenleg az író teljes életműve elérhető 2010-zel bezárólag. Connelly az a szerző, akit Heller Ágnes és Pável is nagyra értékel: tényleg jó!
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Jane Austen nyomoz 4.
IPC, 2015, megjelent
Amikor az év elején ismét kitört rajtam a Jane Austen-láz, s minden könyvem újraolvastam, amit ő írt, amit róla írtak, vagy amit a művei folytatásaként írtak, igazi, értékálló csemegeként került elő a hátsó sorból a korábbi három, Jane Austent nyomozóként felléptető Barron-krimi. Így, a valódi Austen után olvasva is lenyűgözött a három regény hatásos, klasszikus, mégis, krimis stílusa, csavaros története, az, ahogyan Barron megtalálta a lyukakat Austen életrajzában, ahová titkokat és rejtélyeket telepíthetett, s legfőképpen az, ahogy újrateremtett egy félig-meddig hiteles Jane Austent - detektívként. Azt hittem, sosem érem meg a negyedik kötet megjelenését, de azért sikerült... (Csak az jegyzendő meg, hogy az eddigi szépségek után ez a borító giccsesen csúf és még kortévesztő is...)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Berlin Noir sorozat 1.
Jaffa, 2015, megjelent
Krimiből, úgy tűnik, sohasem elég. A Berlin Noirban az a furcsa, hogy témaválasztásában nagyon hasonló a német Volker Kutscher tavaly magyarul is megindult sorozatához, amelynek első, Tisztázatlan bűnügy című kötete egy noiros, az 1929-es év Berlinjében játszódó történelmi krimi volt. Kerr nem német, hanem skót származású angolszász szerző, s az ő szériája nem lassacskán közelít a nemzetiszocializmushoz, hanem látványos háttérként használja: ez az első kötet 1936-ban, a berlini olimpia idején játszódik. Azt viszont nagyon remélem, hogy a hangulata lesz legalább olyan erős, mint a német szerző művéé. Egyébként is, a könyvtől sokat várok, hiszen az ugyanerre az idősíkra (az olimpia idejére) helyezett nácis Jeffery Deaver-könyv, a Vadak birodalma hatalmas kedvencem.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Skandináv Krimik
Animus, 2015, megjelenés: április 20.
Fura egy könyv. Kezdődik azzal, hogy nem is skandináv: a szerzője francia. Kíváncsi vagyok, ezzel elkezdődik-e egy új nyitás a kiadónál, vagy csak mindenképpen szerették volna ezt az egzotikus felütésű regényt beilleszteni a sorozatukba... Egzotikus, mert a könyv egy Lappföldön játszódó krimi. Nos, olvasott már bárki is ilyet? Mindenesetre én még nem. Ez olyan különlegesnek ígérkezik, hogy úgy érzem, mindenképpen minél hamarabb bele kell lapoznom. Ráadásul az ajánlószövegben szerepel, hogy a két főszereplő, akinek váratlanul egy ember szörnyű meggyilkolása ügyében kell nyomoznia, eredetileg rénrendőr... Amióta olvastam, ízlelgetem ezt a szót és nem bírom elengedni. Rénrendőr... Rénrendőr... Jó lesz ez a könyv...
Frissítés: elolvastam, hosszabban itt és itt írtam róla.
Jaffa, 2015, megjelenés: április 5.
A kiadó történettudományi sorozata lankadatlanul folytatódik tovább. Most ezzel a hangulatosan figyelemfelkeltő borítót kapott, a titkosszolgálatok működéséről szóló könyvvel, amelyben fellebben a lepel a Német Demokratikus Köztársaság, az egykori DDR titkosszolgálatának, és a Magyar Állambiztonságnak az együttműködéséről. Mit és miért figyelt nálunk a Stasi? Mit csináltak 1956-ban, 1968-ban vagy éppen 1988-ban? Tényleg itt kémkedtek nálunk? Más könyveket olvasva még sok ilyen (naiv, de érdeklődő) kérdésem volna: remélem, hogy ez a könyv minél többet megválaszol majd. És persze kíváncsian várom a sorozat következő kötetét... (Megjegyzem, elképesztő, hogy egy olyan undorító hatékonysággal és keménységgel működő, s ehhez illően kőkemény nevet birtokló szervezet, mint a Ministerium für Staatssicherheit olyan negédes becézést kapjon, mint a Stasi... Még jó, hogy nem Csárdáskirálynő... Kíváncsi vagyok, ez mikor alakult ki.)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Alexandra, 2015, megjelent
Régi, kedves olvasmányom egy vénséges vén, s ráadásul erősen "keleti blokk"-szellemű kötet: Ruth és Max Seydewitz Hölgy hermelinnel - Remekművek tragédiája című könyve. Ez a magyarul 1965-ben napvilágot látott, átfogó, bár kissé szétszórt és erősen aktuálpolitikus összefoglalás volt eddig az egyetlen tételes áttekintése annak, hogyan is rabolták végig a nemzetiszocialisták tervszerűen az alávetett és meghódított országokat, a műkincseket szervezetten és rendezetten összegyűjtve, katalogizálva, majd - nem egyszer - eltüntetve. A svéd író és újságíró külföldön már nagy sikert aratott, modern összefoglalása talán most majd felválthatja az elődét, hiszen nyilván bőségesebb és újabb anyagokra építve tárhatja fel a nácik mesterkedését. De milyen mókás: ennek a címlapján is ott az egyik leghíresebb elrabolt, de megkerült kincs: a Hölgy hermelinnel.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Manó Könyvek, 2015, megjelenés: április 20.
A szerző számos ifjúsági könyvet és regényt jegyez hazájában, Olaszországban. Ezúttal azonban olyan történet nyomába ered, amely nemcsak az olaszok, de a magyarok számára is ugyanolyan fontos. Giorgio Perlasca, a fiatal olasz üzletember szinte hihetetlen kalandok, blöffök, sok fájdalom és még több bátorság közepette ötezerkétszáz zsidó származásúnak bélyegzett magyar állampolgár életét mentette meg 1944-45 folyamán. A fővárosban rekedt Perlasca nem tudta tétlenül nézni az emberek elhurcolását: saját mentőakcióba kezdett, melynek fontos része volt, hogy spanyol követségi ügyvivőnek adta ki magát, s spanyol mentességi papírokat állított ki a nála menedéket kérő zsidók számára. Remek, kétrészes film született már róla (jórészt nálunk forgatták), de a gyerekek most először olvashatnak a történetéről ebben a szépen illusztrált regényben. (Ezt a könyvet várom legjobban a könyvfesztiválon - az Ekultura.hu kérdésre válaszolva.)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.
Link
Túl korán van még kívánni, de azért... - 11 új könyv
Jön, jön, jön...! - A második könyvkívánság-poszt
Ezeket is várom - Még egy könyvlista
