Eddig mindig tartottam magam ahhoz, hogy egy ilyen véleményposzt mindössze öt, hasonló témájú könyvről szóljon. (Valószínűleg ez később is így lesz: rend a lelke mindennek...) Itt van azonban ez a tíz kötet: java szépirodalom, órákig tudnék róla magamban beszélni. De ahányszor csak megpróbáltam írásban szavakba önteni, amit gondolok egyikről vagy másikról, locsogás lett belőle. Annyira sokféle okból jók, hogy nem tudok róluk igazi véleményt formálni. Ezért maradtam az egyetlen mondatoknál. Hátha valaki a hatásukra elolvassa valamelyik művet.

Amélie Nothomb: A gyilkos higiéniája
Sík, 1998
A francia írónő legelső regénye, amely nemcsak a kortárs olvasókat, de engem is totálisan megdöbbentett: pedig ha elmondom, hogy öt beszélgetésből áll, amelyeket Prétaxtat Tach, a Nobel-díjas és haldokló író folytat le öt riporterrel (az utolsó közülük nő), nem is tűnik túl kiborítónak - belül élet, halál, szerelem, emésztés kaleidoszkópja rejtőzik, a külsőről pedig elmondható, hogy a ronda borító ellenére kellemes és jó fogású.

Amélie Nothomb: Holt határon
Európa, 2001
Varázslatosan eredeti, áthallásos, "történelmi" háromszögtörténet: egy vén tengerészkapitány, egy örökre elrútult arcú kamaszlány és egy talpraesett ápolónővér pokoljárása egy magányos szigeten - csupa párbeszéd, érzés, hangulat, meglepetés; ráadásul a könyvnek két különböző befejezése van (egy tragikusan megnyugtató és egy gonoszul groteszk): lehet választani!

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
Etoile, 2002
Egy egészen kis kisregény: egyetlen beszélgetés, melyet egy repülőtéri váróteremben folytat le egy bizonyos Textor Texel, akitől lehetetlen szabadulni és Jérome Angust, a békés kisember - és hogy hogyan lesz mindebből ördögi élet-játék: hát, ahhoz sok-sok felháborodás és majdnem-abbahagyás után el kell érni a regény végéig; mivel a befejezés nagyon is megéri az olvasás kalandját...

Friedrich Dürrenmatt: A megbízás, avagy a megfigyelők megfigyelőjének megfigyeléséről
Európa, 1989
Elbeszélés huszonnégy mondatban - hirdeti az alcím, és a zseniális svájci író tényleg megcsinálja: egy végtelenül bonyolult, példázatos, ma is aktuális történetet olvashatunk, alig száz oldalon - mégpedig olyat, amit nem lehet elfelejteni.

Friedrich Dürrenmatt: A bukás
Európa, 1990
Egy még kisebb (alig nyolcvan oldalas) regényke és egy még erősebb példázat: a könyv elején és végén ugyanannak a tanácsasztalnak az ülésrendjét látjuk, a hatalomátvétel előtt és után - de hová lett a diktátor, A?

Peter Bichsel: Egy asztal az egy asztal
Holnap, 2012
A svájci író hét - eredetileg gyereknek szóló, de nagyon nem gyermeki - (inkább abszurd és retorikus) novellája, többek közt az el nem érhető vágyakról, a szavak erejéről, a halálról, az emlékezetről, a megkésettségről, no meg az emberről, "aki többé semmit sem akart tudni".

Peter Bichsel: Enyhe szellő a tenger felől
Bookart, 2013
Az erdélyi kiadó svájci íróknak szentelt sorozata egy pompás példánya abszurdan, szomorkásan, felkavaróan, költőien különleges egy- és kétperces novellákkal, Szijj Ferenc avatott fordításában.

Adelhaid Duvanel: Anyám kalapjára
Bookart, 2012
Ötvenhét kis, furcsa novella, ötvenhét sorstragédia pár mondatban, a maga abszurditásában felvázolva, ötvenhét költői játék, ötvenhét egyáltalán nem nőies női novella - együtt pedig meghatározó elbeszélésgyűjtemény számomra.

Veronika Šikulová: Menettérti
L'Harmattan, 2014
A kiadó Valahol Európában sorozatának majdnem legújabb darabja, egy egyszerűen pazar szövegű, hamisítatlan családtörténet: szövegfolyamos is, realista is, dokumentarista is, önéletrajzi is, groteszk is, tragikus is - nem is tudom, mitől olyan jó, de nagyon jó; három (női) generáció patchwork-családregénye, innen, a szomszédból, a - mint kiderül, meglehetősen magyar - Szlovákiából.
Verena Rossbacher: Sóvárgás sárkányra
L'Harmattan, 2013
Szécsi Noémi így kezdi az utószavát: "Kezdődhetne a regény bemutatása azzal, hogy hogyan - s főképpen miért - aludtam el Verena Rossbacher Sóvárgás sárkányra című regénye felett." - így aztán meg kell állapítanom, hogy két különböző könyvet olvastunk-olvasatoztunk, én ugyanis ott sírtam el magam majdnem (először), ahol ő elaludt: egyébként meg egy bizarr szerelmeskönyv ez a regény, igazi, osztrák, szedésével zavarba ejtő, a lét és a szeretet értelméről, apa-lány és szerető-szerelmes nő viszonyról szóló, jó kis nagyregény.


Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom