Nemrég szenteltem egy raktárbejegyzést a Scolar Kiadó modern kamaszregény-sorozatának, amelybe kortárs írók olyan, fiatalokról szóló írásai kerülnek, amelyek teljes joggal szépirodalmi művek, abszolút kitaposatlan utakon járnak, s meghatározóak lehetnek egy felnőtt olvasó számára - ám megfelelő életkorban már egy valódi kamasz is utánuk nyúlhat: mást és másképp, de ugyanúgy olvasmányélményt találhat bennük. Az idei év újdonsága, Janne Teller Mindene arra indított, hogy röviden írjak a könyvekről, s - ha lehet egyáltalán ilyet - felállítsak egy rangsort közöttük. Ehhez Salinger Zabhegyezőjét használtam mértékegységként. Egyrészt, mert maguk a sorozatszerkesztők is rá hivatkoznak, amikor megpróbálnak irodalmi rokont keresni ezekhez a könyvekhez. Másrészt mert a Zabhegyező lett az első könyv az életemben, amellyel kapcsolatban igaz volt, amit fentebb leírtam a széria darabjairól: azaz hogy kamaszregény, kamaszoknak, amely azonban megközelíthető felnőtt nézőpontból is; sőt, úgy talán totálisabb...

Wolfgang Herrndorf: Csikk
német író, *1965, regény, magyar megjelenés: 2016, 2012
Zabhegyező-faktor: 9/10
Nagyon tetszik a sorozat külsejének grafikai megformálása (Máthé Hanga), amely ennél a kötetnél létfontosságú volt, legalább is számomra. Ha ugyanis nem olyan megkapó és figyelemfelkeltő a borító, sajnos elképzelhető, hogy sosem figyelek fel a könyvre. A Csikk lett az első olvasmányélményem a szériából, azonnali szerelem, s - amennyiben lehet egy friss könyvet egy világklasszishoz hasonlítani - ezt érzem a legközelebb Salinger regényéhez. Egy furcsa utazás története, amelyre új osztálytársa hívja el a magányos, problémás szüleivel, a plátói szerelemmel és a felnőtté válással birkózó Maikot. És csak mennek a vén kölcsön-Ladával, csak peregnek a road movie képkockái, csak építkezik egy modern és minden szabályt felrúgó nevelődési regény, csak bonyolódik a helyzet: a költői és nagyon szép, mégis abszolút őszintén hiteles és mai kamasznarrációból pedig csak úgy árad a bizonytalanság, a vágyódás és a félelem. Herrndorf rengeteg díjat begyűjtött ezért a könyvéért, de igazán nem tudom megfogalmazni, mi is olyan jó benne. Talán az, hogy póztalan, és valahogy olyan nagyon igaz. Fájt olvasni, pedig sokat nevettem rajta, és akár máris újrakezdeném...

Janne Teller: Minden
dán írónő, *1964, nyolc novella, magyar megjelenés: 2016, 2015
Zabhegyező-faktor: 8/10
A sorozat legfrissebb büszkesége a Semmit jegyző írónő olyan novelláit gyűjti össze, amelyben megjelenik a fiatal hang: ahogy ő írja az utószóban, "a fejlődésben lévő szellem hangja". Ám ez a hang nem angyali és bájos: helyette brutális és naiv, magányos és kirekesztő, agresszív és szélsőséges... Sokszor ijesztő, máskor megdöbbentő, sokszor sajnálatra méltó és majdnem mindig tragikus. El tudja-e magyarázni egy ifjú rasszista, miért is támadott meg valakit a nyílt utcán? Hogyan változik meg az apja képe a kamaszlányban, amikor kettesben utaznak külföldre? Milyen a világ egy felnőtt testbe zárt gyermek szemével? Halál, félelem, szeretet, közöny - annyiféle érzelem kavarog ezekben a nagyon objektív és nagyon távolságtartó novellákban, amennyi csak belefér egy könyvbe, amely a Minden címet viseli. Ahogy az utolsó novella is, amely azt kutatja, hogyan tud egy író mindent megírni: mi az a minden? És mihez viszonyítva minden? Kár, hogy Teller szerint elhallgatott benne a fiatal hang. Ilyen felrázó olvasmányt szívesen olvasnék még, akkor is, ha néha kissé már modoros.

Robert Williams: Luke és Jon  
angol író, *1977, regény, magyar megjelenés: 2012
Zabhegyező-faktor: 8/10
Könyv egy tizenhárom éves fiúról, aki új házba költözik frissen megözvegyült apjával - ez a tartalmi leírás aligha keltette volna fel a figyelmemet, ha a könyv nem épp ebben a sorozatban jelenik meg. Pedig sajnálhattam volna, ha az elsőkönyves Williams eme első regénye elkerül. Bátran ajánlanám egy tizenhárom évesnek is, hiszen a benne megszólaló gyerekhang találó, pontos, őszinte, rokonszenves - olyan valódi... Azonban engem is nagyon erősen a bűvkörébe vont, egyhuzamra olvastam el: mivel olyan sok mindenről szólt, ami szinte megfogalmazhatatlan. Van egy család, amelyik megcsonkult, mert az anya meghalt. Eddig érdekes, de közhelyes. Mi van azonban akkor, ha a gyerek szemén át látjuk a gyászával küzdő apát? Vagy ha kiderül, az annyira szeretett, szinte tökéletesnek tűnő anya egyébként depresszióval küszködött? S mi van akkor, ha feltűnik egy fura figura, egy kisgyerek, akinek rosszabb sors jutott bármilyennél, amit csak a főszereplő, Luke valaha is el tudott képzelni? Igazán különleges könyv: hihetetlen érzelmi biztonság sugárzik Luke figurájából, aki családja minden gondja ellenére pompás fickó. Ez a biztonság aztán megteremti a lehetőséget, hogy a legsötétebb dolgok mellett haladjon el a főszereplő, s mégis melodráma és tragikum nélkül kevergőzzön ki a legrosszabb helyzetekből is - az olvasóval együtt. De azért, mielőtt (legalább részben) megoldja a problémát, szemügyre is veszi - s vele együtt mi is. Cseppet sem didaktikus, mégis, egész életfilozófiát tükröző könyv. Nagyon-nagyon jó.

Nathan Filer: A zuhanás sokkja
angol író, *1980, regény, magyar megjelenés, 2015
Zabhegyező-faktor: 7/10
Azt hiszem, igazságtalan vagyok ezzel a remek kötettel, amikor kevesebbre értékelem mondjuk a Luke és Jonnál. Egészen káprázatos könnyedséggel enged ugyanis betekintést egy skizofrén fiatalember agyába. Töredékes és mozaikos emlékezése segítségével érthetjük meg, hogyan és miért kezdődött az átváltozása, mi is volt az a valódi és szimbolikus zuhanás, amely az önálló életre való képtelenségbe és a betegségbe taszította. Mindebben és mindennek a felidézésében annak a furcsa babának is nagy szerepe van, amelyet a borítón láthatunk felsejleni. Nagyon könyörtelen azonban ez a csendes, sőt, helyenként humoros, ironikus szöveg. Jó volt olvasni, mégis rossz volt haladni benne: szerettem volna szabadulni ettől a monológtól, mégsem sikerült. Lekötött, de el is szomorított és fel is kavart. Hiányzott belőle az a föloldás, amelyet a körhintán körözgető Phoebe képe adhat a Zabhegyezőben. Vagy ami a Csikk és a Luke és Jon küszködő hőseinek történetét végül reménykedővé teszi. Ettől persze nem lesz rossz a kötet, sőt, mindenkinek bizalommal ajánlom. És mégis: nem tudom, mikor fogom megint kézbe venni. Talán kicsit félek tőle: attól, hogy mennyire felkavar majd akkor is. De talán ez nem baj: talán ez volt a célja a megírásának.

Janne Teller: Semmi
dán írónő, *1964, regény, magyar megjelenés: 2016, 2014, 2011
Zabhegyező-faktor: 7/10
Még mindig nem tudom, hogy azért adtam csak hét pontot erre a regényre, mert olyan kellemetlenül és találóan tragikus, annyira elviselhetetlenül húsba vágó és mégis annyira rendjén való volt... Vagy azért, mert igenis, egy kicsit megtervezetten, keresetten polgárpukkasztó. Ezt még el kellene döntenem. Addig is, a cselekményről annyit, amennyit a fülszöveg is leleplez: adott egy nyolcadik osztály, amelynek egyik tanulója, Piers egyszercsak közli a többiekkel, "semminek nincs értelme", majd kimarad az iskolából, sőt a létből is: felmászik egy szilvafára és fogadatlan prófétaként sugározza mindenki felé a meggyőződését, nem érdemes élni. Mire az osztály tagjai elkezdik bebizonyítani neki, hogy igenis vannak fontos dolgok: valamennyien ígéretet tesznek arra, hogy lemondanak arról a dologról, ami valaki szerint a legfontosabb számukra. Egy babáról, egy képről, egy zsoltároskönyvről, egy horgászbotról, egy szandálról... De mi van akkor, ha a Fontos Dolgok Halmának már egy hörcsög kell, akinek még neve is van? És van-e, lehet-e tovább emelni a tétet? Azt hiszem, értem, hogy ez a szakadék felé rohanó történet miért érte meg, hogy először betiltották Dániában, aztán meg ajánlott olvasmánnyá tették. Nagyon sötét és felmerül a kérdés, szabad-e átlépni egy határt: kellene-e ilyen regényt írni... Viszont ha már itt van, nem lehet nem elolvasni!

Takeshi Kitano: Fiú
japán író, *1947, három novella, magyar megjelenés: 2009 
Zabhegyező-faktor: 6/10
A sorozat első és legszebb (hófehér selyemkötésű) darabja egyúttal az, amely a legkevésbé került közel hozzám. Elkápráztatott, megríkatott (főleg a második, a Csillagbölcső című novella), de sajnos egy olyan közhelyes és elítélendő gondolathoz juttatott el, amellyel azóta is küzdök. Azok a problémák ugyanis, amelyekkel ezek a japán kamaszok küzdöttek, nemcsak a korukból, a környezetükből vagy épp a magányosságukból eredtek. Valahogy úgy éreztem, a japánságukból is. Mielőtt valaki azt hiszi, ez egy rasszista kijelentés, biztosíthatom, távolról sem. De - virágnyelven fogalmazva, nehogy elrontsam valaki szórakozását - a kötet legtragikusabb novellájának cselekményét nehezen tudom például francia környezetben elképzelni. Mert igaz, hogy egy francia kamasz is magára maradhat az érzelmeivel, lehet, hogy képtelen kommunikálni az anyjával és viszont, a kibeszéletlen probléma pedig kétségbeesett lépésekhez vezethet. De a novellában természetes olyasmi, mint hogy nemcsak azért nem lehet bizonyos témákat megtárgyalni, mert nem találjuk a szüleinknek szóló szavakat, hanem azért sem, mert tisztelnünk kell a szüleink tekintélyét, és kérdéssel sem sérthetjük meg azt. S egy gyerek azért nem kaphat még véletlenül sem segítséget az iskolában, mert az is teljességgel tekintélyelvű (úgy, amilyen tekintélyelvű egy magyar iskola sem volt még...), így hiába szupermodern a külsőségeiben, ugyanúgy csak jutalmaz és büntet, de nem karol át, mint egy távolságtartó szülő. S abban is biztos vagyok, hogy ha egy francia felnőtt találkozna téli éjszaka, fagypont alatti hőmérsékletnél egy elhagyott hegyre bicikliző gyerekkel, lenne legalább ötven százalék esély arra, hogy beavatkozik: ebben a novellavilágban azonban sértés és megszégyenítő beavatkozni mások életébe, fájdalmába, problémáiba... Lehet, hogy nincs igazam. Lehet, hogy félreértettem a történeteket. De nekem ez a világ nem kell: és úgy érzem, nem tökéletesen olyan, mint az enyém. Bízom benne, hogy Japán valójában nem ilyen...

Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom 
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom