A mai bejegyzésbe csupa olyan kötet került, amely igazán, a szó legjobb értelmében izgalmas volt: három krimi, egy fantasy és egy háborús rejtély.

Stephanie Barron: A hely szelleme.
IPC, 2015
Már alig bírtam kivárni: vége megjelent Stephanie Barron Jane Austen nyomoz nevezetű sorozatának negyedik része is magyarul. Ezúttal 1805-ben játszódnak le az események: az írónő éppen vagyonos bátyjánál, Edwardnál vendégeskedik, s egy páratlanul izgalmas lóversenyen vesz részt (persze csak nézőként), amikor az egyik feltűnő és gazdag hölgyet, a vörös ruhákban csábító Mrs. Greyt holtan találják az egyik úriember hintójában. Ráadásul alsóruhában, levetkőztetve... Remekül fordított és remek a regény. Csak az nem tölt el boldogsággal, hogy a kötetet "Könnyed kis krimi..." felkiáltással ajánlják a borítón: a Daisy Dalrymple-típusú ulpiusos női krimiket olvasva ugyanis pontosan érezni, hogy Barron épphogy nem könnyed és kis könyvecskéket írogat. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne elegáns és kellemesen olvasható A hely szelleme, de a történeten tökéletesen érződik, hogy a szerző mind Jane Austen életébe, mind a kor történelmébe beleásta magát a cselekmény kiötlése előtt. Így nincsenek kínos anakronizmusok, logikátlanságok, sőt, a korabeli mindennapi élet apró részleteiről is megtudhatunk egy és mást, ha elolvassuk Jane Austen újabb kalandját. Igazán hangulatos: jöhet a következő.

Kristina Ohlsson: Lotus Blues
Animus, 2015
Kristina Ohlsson egy nekem nagyon tetsző, új úton indult el. Az igazán "skandinávkrimis" Fredrika Bergman-sorozat lezárása (?) után kitalált egy új hőst, Martin Bennert, a svéd ügyvédet, aki az őt és édesanyját korán elhagyó, amerikai édesapja örökségeként - néger. Nagydarab, kőkemény néger ügyvéd, korábban rövid ideig rendőr - hamisítatlan (és hideg) észak-európai helyszíneken: ez már nem rossz. Ráadásul a Lotus Blues egy inkább amerikai, mintsem skandináv típusú nyomozás története: az ügyvédet egy fiatalember keresi fel, s arra kéri Bennert, bizonyítsa be, hogy húga, a Sara Texas gúnynevű sorozatgyilkos, aki öngyilkos lett, miután letartóztatták, ártatlan volt. Továbbá Martinnak a lány eltűnt kisfiát, Miót is meg kellene találnia. Martin keres, kutat, beszélget, rejtélyes tárgyak és iratok tulajdonosa lesz, közben pedig zűrös magánéletét is meg kellene valahogy szerveznie. Az ügyben pedig semmi sem az, aminek látszik: sem a vallomás, sem a sorozatgyilkosságok, sem a rendőri eljárás menete, sőt, még Sara öccse sem... Remélem, mielőbb jön a szoros folytatás, a Mios Blues.

Håkan Nesser: Nő anyajeggyel
Animus, 2015
Nem tudom, mi az oka, hogy viszonylag hosszabb kihagyás után a svéd Håkan Nesser ismét oszlopos tagjává vált az Animus Kiadó Skandináv krimik sorozata szerzői gárdájának (talán fogytán a Nesbøk), de én igazán örültem neki. Sokféle mű lát napvilágot a szériában, de kevés az olyan, mint Nesser immár négy regénye: amely nem akar nagyot, nincs benne sem világösszeesküvés, sem óriási bűnszövetkezet, sem nagyon-nagyon rafinált sorozatgyilkos, belső monológokkal. Csak éppen szívósan, néha földhözragadtan, néha zseniális megérzésekkel, néha pedig nagyon emberien folyik a nyomozás. És mégis, Van Veeteren főfelügyelő négy esete mély és igazi tragédiákat rajzol fel: nemcsak szórakoztat, de meg is lep és el is gondolkodtat. A Nő anyajeggyel című regénynek csak a magyar fedélképe előtt állok tanácstalanul: egyébként egy jól fordított, sejtelmes, érdekes és sötét történetről van szó, ahol talán nem is az a legfontosabb, hogy megtudjuk a gyilkos nevét - sokkal inkább az, hogy rájöjjünk, miért is cselekszik.

Robert Harris: Enigma
Magyar Könyvklub, 1998
Amikor először láttam az érdekfeszítő háborús filmet, az Enigmát (főszerepben a zseniális Kate Winslettel, a sziporkázó Jeremy Northammal és a saját korlátait átlépni képtelen Dougray Scott-tal), azonnal érdekelni kezdett mindaz, amit a második világháborús brit kódfejtésről, a Bletchley Parkban kiépített rejtjelező főhadiszállásról, az ős-számítógépekről, Turingról és munkatársairól tudni lehetett. Azóta, számos történelmi népszerűsítő könyv, regény és film "bekebelezése" után még mindig elvarázsol a 2001-es film: és persze Robert Harris klasszikus regénye is, amely az alapjául szolgált. Az Enigma általam megismert kiadása a Híres háborús regények sorozatban jelent meg, ennek ellenére nem a harctérre vezet el. A rejtjelfejtő hátországról, kémkedésről, hazafiságról viszont olyan érdekes képet rajzol, amit mindenképpen érdemes megismerni. Igazi, letehetetlen kötet.

Jon Sprunk: Az Árny Ura
Fumax, 2015
Befejeződött. Az Árnyorgyilkos trilógia elnyerte méltó befejezését. Tavaly hosszabban is írtam arról, mennyire meglepett ez a sorozat: egyből beleszerettem, s persze szerencsém is volt, hiszen a trilógia zárókötetét már viszonylag hamar kézbe vehettem. Nem mondanám, hogy tökéletesen azt kaptam benne, amit vártam (a férfi-nő szerelmi háromszög megoldása kapcsán semmiképp...), de ugyanolyan fordulatos, izgalmas, romantikus és remekül fordított lett a harmadik rész is, mint az első kettő. A cselekmény lezárásának az Árny Urával kapcsolatos részére szerintem büszke lehet a szerző: teljesen meglepett az utolsó csavarás. Ugyanakkor sajnálom is egy kicsit, hogy a várakozásaim beteljesedtek: olyan jó volt várni ezt a könyvet...

Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák