Másfél évvel ezelőtt rám talált egy egészen szerény külsejű kis kötet, s így megismerkedtem egy újabb kortárs íróval, aki a kedvencemmé vált: az 1936-os születésű, cseh Zdeněk Svěrákkal. Elbeszélés-gyűjteményét a Kettős látást a Napkút Kiadó jelentette meg. Néhány hete nagy örömmel vettem észre, hogy a sorozat folytatódik: hasonlóan visszafogott külsővel, ismét Forgács Ildikó avatott fordításában napvilágot látott a szerzőtől egy különös kisregény (vagy novellafüzér), Mezítláb a tarlón címmel, amit csak ajánlani lehet azoknak, akik szeretik a költői hangvételű, érdekes cselekményű szépirodalmat.

A kötet elbeszélője egy kisfiú, akit hatalmas traumaként ér, hogy váratlanul vidékre kell költöznie a nagyvárosból. Dúl a második világháború, s bárki bajba kerülhet, akiről megtudják, hogy a londoni rádiót hallgatja vagy éppen – mint főhősünk apja – nem tiszteleg náci köszöntéssel az új német főnöknek. Szerencse, ha nem letartóztatják, s csak az állását veszti el. Ez történik a könyv elbeszélőjének családjával is: így a kis Eda egy apró mezővárosba kerül, ahol szüleit a nagyszülők fogadják be sokszemélyes, zajos, falusias otthonukba. Itt kezdi meg felnőtté válását: itt verekszik meg először a baráti körben elfoglalt helyért, itt lesz először szerelmes, de itt kell életében először cukorrépát lopnia (hiszen a háború miatt állandó az éhezés), s itt ismeri meg családja történetének legféltettebb titkait is.

A városi és a falusi élet ellentétét a gyerekszemmel fantasztikusan különlegesnek és érdekesnek tűnő jelenetek sorából érthetjük meg: Eda lovagol, cukorszirupot főz, tollat foszt, köpölyözést figyel, kocsit hajt és mézet perget. Közben mindenkitől tanul valamit: bölcsességet és türelmet, gyűlöletet és barátságot. Kibontakozik előttünk egy különös család élete: a fennálló hatalomhoz húzó egyik és a gyilkos hírébe keveredett másik nagybácsival, az apró kis nagymamával, akit villám sújt le a mezőn, a megfellebbezhetetlen tekintélyű, ámde iszákos és pazarló nagyapával, aki felnőtt gyermekeinek is parancsol. S megismerjük a negyvenes évek átlagembereinek háborús Csehországát is, a maga érthetetlenségében. A tragédiák és nehézségek ellenére azonban a történet mégsem válik sötétté: finom, könnyed, szórakoztató, s a gyermeki nézőpont miatt sok esetben humoros, ironikus utazás a múltban.

A könyv szerzője, Zdeněk Svěrák a cseh irodalom egyik legendája: író, forgatókönyvíró, dalszerző, színész, közéleti személyiség. Többek közt neki köszönhető Jiří Menzel Az én kis falum című filmjének forgatókönyve. Mintegy hatvan könyve jelent meg cseh nyelven: forgatókönyvek, elemzések, gyermekmesék (utóbbiak közül nálunk is olvasható kettő, a címük: Apukám, ez jól sikerült és Bubu visszatér). Elképesztő írói termékenysége ellenére a hagyományos műfajokban, amilyen a novella és a regény, sokáig nem alkotott. Bár 1966-ban írt először elbeszélést, debütáló novelláskötetével, amely csehül a szerény Povídky (Történetek) címet kapta, csak 2008-ban állt az olvasók elé. Azonnal hatalmas sikert aratott, s ettől kezdve elbeszélőként is felfigyelt rá a cseh kritika. A könyvet A csaló címen nálunk is kiadták 2012-ben. Ezt követte 2011-ben második novelláskötete, a Kettős látás, amely azonnal az író rajongójává tett.

Zdeněk Svěrák meghatóan szerényen így vallott arról, hogy mindig vonzották a kisformák: „Az elbeszélés virágágyás, a regény egész szántóföld. Mindig tudtam, hogy a szántóföldet nem tudnám megművelni, de az ágyásokban csábított a munka. Az ágyások nem beláthatatlanok. És ha bennük dolgozom, nemcsak az ültetés érdekel, hanem a gyomlálás is. Szeretem kihúzogatni a gyomokat, azokat a nem megfelelő szavakat, amelyek megfojtják az igaziakat. Szeretem a tömörséget." Ez a vonzó célkitűzés elképesztően erős, valóban tömör, erős és megdöbbentő tárgyú és formájú elbeszéléseket eredményezett.

Ám ez a gondolkodásmód határozza meg a végül regénnyé összefonódó Mezítláb a tarlón szövedékét is. Az egészen apró, féloldalastól a háromoldalasig terjedő fejezetek, amelyek sokszor önálló elbeszélésként is olvashatók, mindenféle erőlködés és előtérbe tolakodó szerkesztési bravúr nélkül ismertetnek meg egy rég elmúlt világgal, eredetien, befogadhatóan, sok-sok humorral, érzéssel, nosztalgiával. Az idén 82 éves Zdeněk Svěrák ismét remek szórakozást nyújt, elgondolkodtat, elkápráztat groteszk, lírai és fantasztikus történeteivel, s egyúttal saját ifjúkorának is emléket állít. Ahogyan a könyvről írta: „Én vagyok ez a kisfiú és nem én vagyok. Ez az egész egy mozaik, amelynek néhány köve eredeti, mások pedig pótlások. De önök remélhetőleg nem jönnek rá, melyik melyik."

Linkek 
Zdeněk Svěrák: Kettős látás 
Könyvpárok 19. - Cseh-szlovák elbeszélések
A cikk az Ekultura.hu-n: Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én