1993-ban jelent meg az egyedülálló magyar fantasy szerepjáték, a M.A.G.U.S. első és máig egyetlen igazi, befejezett, alapvető és legendás szabálykönyve, a Kézikönyv kalandozóknak és útmutató kalandmestereknek. Vagyis idén, 2018-ban 25 éves a M.A.G.U.S.

A Delta Vision az első félévben két pompás meglepetéssel ünnepelte az évfordulót. A Könyvfesztiválra jelent meg Raoul Renier Krán című, kétrészes regénye, a Könyvhétre pedig Wayne Chapman Ősi titkok láza, acélnak vihara című kötete, amelyet a fülszöveg "regényes hangulatú tanulmányok" gyűjteményének nevez. Bízom benne, hogy rejtőzik még valami a meglepetéskosárban a karácsonyi időszakra is: bár tudom, sokan addigra az új, tökéletesített szabálykönyvet várják. Számomra azonban bármely regény vagy novella megjelenése ünnep, főképpen, ha a "klasszikus" szerzőktől származik. Azok közé tartozom ugyanis, akik nem játszanak a M.A.G.U.S-sal, viszont rengeteg M.A.G.U.S.-t olvasnak...

Wayne Chapman, vagyis Gáspár András, aki az egész irodalmi legenda megalkotója, új, tizenharmadik könyvében mintegy ötszáz oldalon át mutatja be Ynevet. Megismerhetjük történelmének korszakait, az ott élő népeket, nemzeteket és fajokat, betekintést nyerhetünk az egyes területek kultúrájába, néprajzába, mitológiájába, teológiájába. Mindez nyilván nagyon hasznos olvasmány a játékosoknak, de számomra az benne a csodálatos, hogy a könyv szövegei úgy olvashatók, mint az igazi történelemkönyvek vagy mítoszgyűjtemények fejezetei: egyszerre tökéletes parafrázisai a műfajoknak, azok minden kötelező irodalmi kellékével felvértezve a tudós lábjegyzetektől a szómagyarázatokon át a nyelvészeti kitérőkig, s ugyanakkor szépirodalomként is remekül működnek, hiszen egyes részei hősi énekként, csataleírásként vagy novellaként is olvashatók. És nagyon jó őket olvasni! Kizárólag a tartalomjegyzéket hiányoltam a kötetből: így ugyanis első ránézésre talán nem látszik, milyen hihetetlen tudást ölel fel a könyv. Az író 1990-ben teremtette meg Ynev világának alapjait (vagyis neki köszönhetően a M.A.G.U.S.-nak rövidesen, 2020-ban is lesz egy másik, harmincas évfordulója!), s azóta is a titokzatos kontinens legjobb ismerője. A könyv egyformán alkalmas áttanulmányozásra, lapozgatásra, szemelvényes olvasásra: mindenképpen elbűvöl és lebilincsel.

Raoul Renier, vagyis Kornya Zsolt új könyvében a kötetben először 1996-ban kiadott Kráni krónikát folytatta azonos terjedelemben, Hármashangzat címen. A Krán kötet azok kedvéért, akik nem vásároltak meg minden M.A.G.U.S.-novellagyűjteményt az elmúlt húsz évben, a Kráni krónikát is újraközli, amely így, teljesen új kontextusban, folytatásával egybekötve még izgalmasabbá, s egy regény első felévé válik. Amikor elolvastam a frissen készült részt, kifejezetten örültem: míg az első rész ugyanis egyre beljebb vitt a sötétségbe, a könyörtelenségbe és a magányba, ez a második - miközben tökéletesen renieri stílusban és sokkolóan szuggesztív szöveggel vette fel a nyomtatásban huszonkét éve elejtett fonalat - mintha kissé megbocsátóbb lett volna a szereplők emberi esendőségével szemben. Ha nem volna irtózatos közhely, azt írnám, hogy árulás, bosszú és világba vetettség mellett meglepő módon az összetartozásról is szólt: ami ennyi különféleképpen elátkozott főhős esetén több, mint meglepő. A cselekményvezetés a szokásos módon sziporkázó, kegyetlenül fordulatos és fütyül az olvasó elvárásaira, a szöveg páratlanul költői, sűrű és lassan, érzéssel fogyasztandó, mint a jó bor vagy a majorannás-borsos pácban készült hús. (Ilyen mondatokkal, mint: "Gerincrugón ugráló koponyák, végtagok koszorújából vicsorgó szájak, bélcsápokkal csúszó-mászó gyomorliliomok..." és "Egy különös, monumentális városban találta magát, mely oroszlánfogas boltíveivel és vörösgránit obeliszkjeivel egyszerre tűnt barbárnak és kifinomultnak. Az ólomszürke égen bíbor villámfüzérek lüktettek, megannyi véraláfutás gyanánt." 276. és 233.) Renier semmit sem változott, mégis egészen más: mindenképpen érdemes megismerni az új regényét.

Esetleg akkor is, ha még sosem olvastunk M.A.G.U.S.-t. Krán ugyanis nagyon sötét: olyan dark fantasy, hogy abban már szinte nincs is semmi heroikus vagy epikus. Viszont épp ezért külön világ külön törvényekkel: vagyis semmi szükség a Krán élvezetéhez Ynev történelmének és szokásainak beható ismeretére. (Ezzel összehangzik, hogy a Kránban szerencsés módon nincsenek szószedetek és utószók, amelyek ugyan segítenek abban, hogy valaki pontosan elképzeljen egy mara-sequort, ugyanakkor azt a hatást keltik, mintha az olvasó rányitott volna két emberre, akik már órák óta beszélgetnek...) Ráadásul a Hármashangzat kissé hagyományosabb elbeszélésmódjával megteremti a talajt az egyébként épp ezért zseniális Kráni krónika sokkoló oda-visszaváltásainál a földet lábuk alól elvesztett olvasók számára is. Lezárása pedig, afféle anti-heroikus módon, de mégis nyit az olyanok felé, mint én: akiknek mindenképpen kell egy önfeláldozó, szenvedő, elátkozott hős a nagy, végső összecsapáshoz, akinek azután szorítani tud...

Szóval csak bátran: mindenkinek csak ajánlani tudom a két kötetet. ((És fel nem tudom fogni, hogy amikor Wayne Chapman megtalál egy különleges műfajt a világleírás és kalandregény között, vagy amikor Raoul Renier 15 hosszú év után ismét kiadott regénnyel jelentkezik, hogyan szólalhat meg fogadtatásként bármiféle méltatlankodó hang. (Gondolok itt az olvasás nélkül megszülető miért éppen ez? miért nem más? miért ilyen hosszan? miért ilyen röviden? miért nem korábban? típusú kérdésekre: az, hogy az elkészült mű tetszik-e valakinek, már nyilván magánvélemény, amihez mindenkinek joga van.))) Én mindenesetre alig várom a téli könyves időszakot: vajon mi jön még?

Linkek
Fantasy felfedezéseim - Raoul Renier Sötét álmok című gyűjteménye
Raoul Renier M.A.G.U.S.-világa
Raoul Renier Sötét Mersant történetei 
Ez is Raoul Renier
Raoul Renier munkái  
Borítómustra - Wayne Chapman M.A.G.U.S.-könyvei Gorduinról
Borítómustra - Wayne Chapman M.A.G.U.S.-könyvei
Wayne Chapman M.A.G.U.S.-könyvei