2017. január 21., szombat
Ez a mai könyvesposzt két igen fontos és nagyon jó könyvről szól: mindenképpen szeretném őket szerepeltetni őket a blogon, hátha valaki itt figyel fel rájuk. Ami összeköti őket, hogy mindkettő a kultusz és az emlékezet működését vizsgálja.
Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom - Bevezetés
Osiris, 2016
Ez a könyv háromszoros meglepetést okozott nekem. Az elsőt már akkor, amikor kézbe vettem: interneten vásároltam ugyanis, s afféle egyetemi tankönyvre hasonlító, szép, fehér papírú, vaskos Osiris-kötetnek képzeltem. Jelen könyv azonban jóval nagyobb, nemcsak kemény kötéses, de szép papír védőborítója is van, belül pedig hatalmas, kitűnő felbontású, s többségében eddig ritkán, vagy egyáltalán nem publikált fényképek díszítik: ha jól számoltam, nyolcvanhét. A papírja is fényes, finom illatú, s fejezeteit színes záróoldalak választják el, mint valamiféle képzőművészeti albumban. Így reprezentatív ajándéknak is kiváló.
A második meglepetés azonban, hogy a szövege ennek ellenére nem rövid, jelképes, fényképkísérő történelmi összefoglaló, hanem egy pompás és nagyon sokoldalú, árnyalt elemzésekkel teli tanulmány, amely tucatnyi okos fejezetben összegzi 1956 lényegét, mégpedig teljességgel modern módon, az eddig elvégzett kutatások eredményeit messzemenően figyelembe véve, minden hősi póztól, mítosztól és politikai pepecseléstől mentesen. Szó esik benne arról, miért és milyen nézőpontokból volt 1956 világesemény. Az előzmények, a szovjet típusú rendszer berendezkedésének, a diktatúra működtetésének és hanyatlásának bemutatása nem az unásig ismert eseménytörténet újramesélésével, hanem a totalitárius rendszerekkel kapcsolatos elméletek rövid áttekintésével történik, eltöprengve azon, mennyiben hasonlítottak a korszak magyarjai a sokat elemzett Homo Stalinicusra, s miért, miben térhettek el attól. Rainer M. János, Nagy Imre életrajzírója új fényben láttatja 1956 nagy történetét is, amelyben szintén nem a cselekedetek egymásutániságára, sokkal inkább a lehetséges forgatókönyvekre, s azok valóra (nem) válása okaira koncentrál. Majd sorra fejezetet kapnak nála olyan témák, mint 1956 társadalomtörténete, a forradalom eszméi, szimbólumai, szervezetei, az 1956-os erőszak és a szabadságharc nemzetközi környezete. Végül a könyv utolsó harmada 1956 hatásaival, elfojtott és szabadjára engedett, valamint jelenkori emlékezetével foglalkozik, s ennek során szembe kell néznie a forradalom emlékezetének legendásításával, átpolitizálásával, s azzal is, hogy még szakszerű forradalomértelmezésből is - talán örökre - többféle létezik: "1956 örökre nyitott történet: értelmezhető a totalitárius alávetés kísérlete elleni lázadásként, a liberális demokráciához való visszatérésre vagy valami új, valóban önigazgató szocializmus felépítésére irányuló szándékként, és az önazonosságában megsértett nemzet szabadságküzdelmeként is." (172. o.)
Egyszerűen nem lehet mást írni róla, mint hogy ez a tökéletes könyv azoknak, akik meg akarják érteni 1956-ot. S ezzel kapcsolatos a harmadik meglepetés: nem tudom, milyen kiadói döntés miatt, de a külső borítón nem szerepel a könyv mindent megmagyarázó alcíme: Bevezetés. Márpedig számomra ez rejti a lényeget, hiszen Rainer M. János törekvése nyilvánvalóan egy az angolszász világban olyannyira megszokott Very Short Introduction elkészítése 1956-ról: egy ilyen könyvnek nagyon okosnak, adatoltnak, tömörnek, sűrítettnek, megbízhatónak, sokoldalúnak és gondolatébresztőnek kell lennie. Több nagy kutató talált már rá úgy élete témájára, hogy egy-egy VSI-vel találkozott róla, s azután örökre a tematika rabjává vált. Kívánom, hogy e könyv minél több olvasójával is történjen valami ilyesmi: ez a Bevezetés akár arra is alkalmas lehet, hogy egy egész generáció átgondolja a napjainkra lassan emlékművé dermedő 1956 lényegét.
Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz 1919-1944
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016
Turbucz Dávid nevére először akkor figyeltem fel, amikor 2011-ben remek életrajzot jelentetett meg Horthy Miklósról. Három évvel később a könyv bővített és javított változata is napvilágot látott: ma már ez is ott áll a polcomon. S közben természetesen figyeltem a megjelenéseit és a blogját, amelyet egy ideig a Horthy-kultusz régi és mai vetületéről vezetett. Eközben a történész ledoktorált, tudományos munkatárs lett az MTA BTK Történettudományi Intézetében - és azután végre megjelentette ezt a könyvet, hosszú éveken át végzett kutatási eredményeinek összefoglalását. Ez vaskos kötetet tesz ki: 464 oldal, ebből több mint 150 csak mellékletekkel, táblázatokkal és a források jegyzékével van tele, s található benne 32 színes képtábla is 55 képpel, továbbá 1976 lábjegyzet.
A szerző elképesztő alapossággal több ezer forrás, újságcikkek, interjúk, emlék- és életrajzi könyvek, tankönyv-fejezetek, versek, dalok, prózai írások, ünnepi beszédek, politikai beszédek és pamfletek, plakátok, festmények, szobrok, ünnepi dekorációk, rádióműsorok, filmhíradók és mozgóképek alapján vonja le következtetéseit, miután bemutatta, mi is egyáltalán a kultusz (netán személyi kultusz), a mítosz és a vezérkultusz, s mennyiben alkalmazhatók ezek a fogalmak a Horthyt övező körülményekre és eseményekre. Akár az általa készített statisztikák, fogalmi rendszerezések és meghatározott fő kultuszelemek, akár a nagy bőséggel bemutatott eseménytörténet és rítusok (kormányzóválasztás, vitézavatások, utazások, bevonulások, évfordulós és születésnapi köszöntések, kormányzósértési perek) felől közelítünk a témához, mindig az derül ki, hogy egyrészt az hihetetlenül érdekes, másrészt, hogy tökéletesen unikális: erről, ilyen alapossággal és teljességgel még senki sem írt a magyar történettudományban.
Épp ezért mindenkinek csak ajánlani tudom a rendkívül hivatalos (bár igen szép) külsejű kötetet. A hírek szerint a szerző következő nagy projektje a huszadik század második felének Horthy-képét vizsgálja: én már szeretném ennek az összefoglalását is egy hasonlóan nagy könyvben olvasni.
Link
Könyvpárok 1. - Boleyn Anna és a Romanovok
Könyvpárok 2. - Két könyv 1956-ról a Jaffától
Osiris, 2016
Ez a könyv háromszoros meglepetést okozott nekem. Az elsőt már akkor, amikor kézbe vettem: interneten vásároltam ugyanis, s afféle egyetemi tankönyvre hasonlító, szép, fehér papírú, vaskos Osiris-kötetnek képzeltem. Jelen könyv azonban jóval nagyobb, nemcsak kemény kötéses, de szép papír védőborítója is van, belül pedig hatalmas, kitűnő felbontású, s többségében eddig ritkán, vagy egyáltalán nem publikált fényképek díszítik: ha jól számoltam, nyolcvanhét. A papírja is fényes, finom illatú, s fejezeteit színes záróoldalak választják el, mint valamiféle képzőművészeti albumban. Így reprezentatív ajándéknak is kiváló.
A második meglepetés azonban, hogy a szövege ennek ellenére nem rövid, jelképes, fényképkísérő történelmi összefoglaló, hanem egy pompás és nagyon sokoldalú, árnyalt elemzésekkel teli tanulmány, amely tucatnyi okos fejezetben összegzi 1956 lényegét, mégpedig teljességgel modern módon, az eddig elvégzett kutatások eredményeit messzemenően figyelembe véve, minden hősi póztól, mítosztól és politikai pepecseléstől mentesen. Szó esik benne arról, miért és milyen nézőpontokból volt 1956 világesemény. Az előzmények, a szovjet típusú rendszer berendezkedésének, a diktatúra működtetésének és hanyatlásának bemutatása nem az unásig ismert eseménytörténet újramesélésével, hanem a totalitárius rendszerekkel kapcsolatos elméletek rövid áttekintésével történik, eltöprengve azon, mennyiben hasonlítottak a korszak magyarjai a sokat elemzett Homo Stalinicusra, s miért, miben térhettek el attól. Rainer M. János, Nagy Imre életrajzírója új fényben láttatja 1956 nagy történetét is, amelyben szintén nem a cselekedetek egymásutániságára, sokkal inkább a lehetséges forgatókönyvekre, s azok valóra (nem) válása okaira koncentrál. Majd sorra fejezetet kapnak nála olyan témák, mint 1956 társadalomtörténete, a forradalom eszméi, szimbólumai, szervezetei, az 1956-os erőszak és a szabadságharc nemzetközi környezete. Végül a könyv utolsó harmada 1956 hatásaival, elfojtott és szabadjára engedett, valamint jelenkori emlékezetével foglalkozik, s ennek során szembe kell néznie a forradalom emlékezetének legendásításával, átpolitizálásával, s azzal is, hogy még szakszerű forradalomértelmezésből is - talán örökre - többféle létezik: "1956 örökre nyitott történet: értelmezhető a totalitárius alávetés kísérlete elleni lázadásként, a liberális demokráciához való visszatérésre vagy valami új, valóban önigazgató szocializmus felépítésére irányuló szándékként, és az önazonosságában megsértett nemzet szabadságküzdelmeként is." (172. o.)
Egyszerűen nem lehet mást írni róla, mint hogy ez a tökéletes könyv azoknak, akik meg akarják érteni 1956-ot. S ezzel kapcsolatos a harmadik meglepetés: nem tudom, milyen kiadói döntés miatt, de a külső borítón nem szerepel a könyv mindent megmagyarázó alcíme: Bevezetés. Márpedig számomra ez rejti a lényeget, hiszen Rainer M. János törekvése nyilvánvalóan egy az angolszász világban olyannyira megszokott Very Short Introduction elkészítése 1956-ról: egy ilyen könyvnek nagyon okosnak, adatoltnak, tömörnek, sűrítettnek, megbízhatónak, sokoldalúnak és gondolatébresztőnek kell lennie. Több nagy kutató talált már rá úgy élete témájára, hogy egy-egy VSI-vel találkozott róla, s azután örökre a tematika rabjává vált. Kívánom, hogy e könyv minél több olvasójával is történjen valami ilyesmi: ez a Bevezetés akár arra is alkalmas lehet, hogy egy egész generáció átgondolja a napjainkra lassan emlékművé dermedő 1956 lényegét.
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016
Turbucz Dávid nevére először akkor figyeltem fel, amikor 2011-ben remek életrajzot jelentetett meg Horthy Miklósról. Három évvel később a könyv bővített és javított változata is napvilágot látott: ma már ez is ott áll a polcomon. S közben természetesen figyeltem a megjelenéseit és a blogját, amelyet egy ideig a Horthy-kultusz régi és mai vetületéről vezetett. Eközben a történész ledoktorált, tudományos munkatárs lett az MTA BTK Történettudományi Intézetében - és azután végre megjelentette ezt a könyvet, hosszú éveken át végzett kutatási eredményeinek összefoglalását. Ez vaskos kötetet tesz ki: 464 oldal, ebből több mint 150 csak mellékletekkel, táblázatokkal és a források jegyzékével van tele, s található benne 32 színes képtábla is 55 képpel, továbbá 1976 lábjegyzet.
A szerző elképesztő alapossággal több ezer forrás, újságcikkek, interjúk, emlék- és életrajzi könyvek, tankönyv-fejezetek, versek, dalok, prózai írások, ünnepi beszédek, politikai beszédek és pamfletek, plakátok, festmények, szobrok, ünnepi dekorációk, rádióműsorok, filmhíradók és mozgóképek alapján vonja le következtetéseit, miután bemutatta, mi is egyáltalán a kultusz (netán személyi kultusz), a mítosz és a vezérkultusz, s mennyiben alkalmazhatók ezek a fogalmak a Horthyt övező körülményekre és eseményekre. Akár az általa készített statisztikák, fogalmi rendszerezések és meghatározott fő kultuszelemek, akár a nagy bőséggel bemutatott eseménytörténet és rítusok (kormányzóválasztás, vitézavatások, utazások, bevonulások, évfordulós és születésnapi köszöntések, kormányzósértési perek) felől közelítünk a témához, mindig az derül ki, hogy egyrészt az hihetetlenül érdekes, másrészt, hogy tökéletesen unikális: erről, ilyen alapossággal és teljességgel még senki sem írt a magyar történettudományban.
Épp ezért mindenkinek csak ajánlani tudom a rendkívül hivatalos (bár igen szép) külsejű kötetet. A hírek szerint a szerző következő nagy projektje a huszadik század második felének Horthy-képét vizsgálja: én már szeretném ennek az összefoglalását is egy hasonlóan nagy könyvben olvasni.
Link
Könyvpárok 1. - Boleyn Anna és a Romanovok
Könyvpárok 2. - Két könyv 1956-ról a Jaffától
