Ez a rendhagyó olvasmányposzt, amelyet (miután az előde négy könyvről szólt), mindössze két kötetnek szeretnék szentelni, valójában egyetlen diadalüvöltés - amúgy, csendesen. Ezzel ugyanis mindenképpen tartozom azután, hogy egyik kedvenc kortárs krimiszerzőmnek, az amerikai, de Velencében élő Donna Leonnak ismét detektívregényei jelentek meg magyar nyelven.

Az írónő immár huszonöt regényt írt pompásan megalkotott felügyelője, Brunetti nyomozásairól: az első, a Méregpohár az operában 1992-ben jelent meg, az utolsó, The Waters of Eternal Youth című pedig idén. Én 2012-ben ismerkedtem ezekkel a könyvekkel, jelesül először A névtelen velenceivel, amely magyarul ugyan csak 2012-ben látott napvilágot, de eredetileg a széria harmadik kötete volt 1994-ben. Ám semmit sem öregedett, 2013-ban, amikor lehetőséget kaptam rá, hogy ajánljam, ezt írtam róla: "A névtelen velencei tehát kiváló kikapcsolódás, hiteles detektívregény egy megnyerő nyomozóval, de – egyszerűen – jó olvasmány is. Nehéz letenni, sajátos hangulattal bír, s a gyors lélegzetű krimitörténet mögött olyan kérdéseket feszeget, mint például az, hogy miként viszonyulunk a prostitúcióhoz, hogy mennyire tudunk toleránsak lenni a homoszexualitással kapcsolatban (...). Leon leplezetlen őszinteséggel, csipetnyi cinizmussal és mély emberismerettel teli tükröt tart az átlagemberek elé: miközben elszórakoztat és lebilincsel a nyomozással, s azzal, hogy mindezek a szinte ismerős átlagemberek nem itt, nálunk, hanem a csodás Velencében élik az életüket."

Talán a leírtak alapján érthető, miért olvastam azután el szép szorgosan Donna Leon magyarul megjelent valamennyi regényét, szám szerint kilencet (Méregpohár az operában, Halál idegenben, A névtelen velencei, Végzetes áradás, Nemesi kisugárzás, Gyilkosság receptre, Felsőbb körök, Vérző kövek, Bíbornál is sötétebb), majd pedig miért is gyűjtöttem össze: igazi rajongóvá váltam, s időnként semmi sem okozhatott volna nagyobb örömet, mint ismét belefeledkezni Brunetti világába egy vagy több regény újraolvasásával. Egy hosszas, pamfletszerű posztot is írtam Donna Leon regényeiről, amelyek - úgy éreztem és érzem - nemigen kapták meg nálunk azt a pozitív kritikai visszhangot, amit más országokban igen, sőt, hajlamosak voltak elveszni a bestsellerek tengerében. Ez az írás, a Vita Velence felett - Donna Leon sok érdekes kommentet és reakciót váltott ki, amelyek alapján azután meggyőződhettem róla, hogy szerencsére rajtam kívül még sok-sok olvasó kedveli Donna Leon regényeit Magyarországon. Annál szomorúbb voltam azonban, hogy miközben én épp rajongóvá váltam, a Leon-regények kiadása leállt, s négy éven át nem jelentek meg újabb kötetek.

De azért bíztam a Geopen Kiadóban. Számomra ők elsősorban az igényes szépirodalom megjelentetői, s igen sok könyvük megvan a könyvtáramban. Sorozataik kiválasztásában is mindig a jó ízlés és a különleges, az átlagtól érdekesen eltérő dolgok keresése vezeti őket: gondolom, ezért szerepel szerzőik közt Donna Leont is. Bizalmam ismét megtérült: legnagyobb örömömre 2016 végén két Donna Leon-krimi is megjelent az idén húszéves cég gondozásában!

A korábbi, Ha nincs kegyelem című könyv, amely angolul 2002-es, s elnyerte a Chorine Nemzetközi Könyvdíjat, már az első néhány oldal után olyan érdekesnek tűnt, hogy nem tudtam letenni. Ebben Brunetti - tőle szokatlanul - a múltban kényszerül kutatni, hogy rájöhessen, ki ölhette meg a fiatal, kedves egyetemista lányt, Brunetti feleségének diákját, aki mindössze egy kérdést tett fel a felügyelőnek: kegyelmet kaphat-e valaki a halála után, akit közvetlenül a második világháború után, kisebb háborús bűnért ítéltek el. A felügyelő olyasmibe ártja magát, ami tulajdonképpen nem is tartozna rá, hiszen munkahelyén meg vannak róla győződve, hogy Claudia halálának semmi köze fogadott nagymamája panaszaihoz, s egyáltalán, ehhez a különc osztrák nőhöz, aki egy pazar lakásban él, elképesztő értékű műkincsek között, mégis éhezve és nyomorogva. Brunettit azonban igenis érdekli ez a kapcsolat, s nyomába ered a több mint fél évszázada történteknek: elsikkasztott és elkótyavetyélt zsidó vagyonoknak, embermentőknek és olasz partizánoknak, szélhámosoknak és műtárgyaknak - míg végül elszomorító és különös véget ér a nyomozása.

A másik Az aranytojás című krimi sokkal frissebb, 2013-ban jelent meg eredetileg: s sokkal tempósabban, kevésbé meglepően indul, mint az előző regény. Most viszont, hogy elolvastam, azt mondom, elképesztően jó, súlyos és megdöbbentő könyv, amit feltétlenül érdemes elolvasni. Brunetti itt is egy apróságra figyel fel a történet kezdetén: tragikus körülmények között meghal a szellemi fogyatékos és süket, furcsa fiú, aki a lakásukhoz közeli mosodában dolgozott alkalmi kisegítőként. A felügyelő először csak azért foglalkozik az üggyel, mert a felesége, Paola eltelik lelkifurdalással, amiért nem figyelt eléggé a fiatalemberre, aki - úgy tűnik - öngyilkos lett. Azonban hamarosan különös dolgok derülnek ki: először, hogy a fiú valójában a negyvenes éveiben járó felnőtt ember volt, másodszor, hogy a boncolás alapján semmi baja nem volt a hallásának, harmadszor, hogy viszont mintha soha nem is élt volna - nincs semmilyen papírja,  személyi igazolványa, útlevele, még születési anyakönyvi kivonata sem. Vajon hogyan élhetett le mintegy negyven évet úgy, hogy a bürokrácia szempontjából nem is létezett? Miért zárkózik el mindenféle vallomástól az anyja? Egyáltalán az anyja-e a különös nő, aki valamiféle titkot őriz, s valamilyen jó hírre vár? A detektívrejtély megoldása frappáns és tökéletes, ám végtelenül izgalmas és elkeserítő is. Remekül ábrázolt alakok, gazdagok és szegények, kiválasztottak és átlagemberek lépnek elénk a regényben, s egy tökéletesen felépített világot mutatnak be, amelyben a pénz az úr és nincs helye szánalomnak...

Örülök, hogy olvashattam a két regényt: bizalommal ajánlom másoknak is. Ideális karácsonyi ajándékok krimi- és Velence-kedvelőknek. Ráadásul A névtelen velencei és a Vérző kövek kétségbeesett könyv-áttervezői próbálkozásai után a két új kötet a megszokott, elegáns, hosszúkás méretben, jól olvasható szövegtükörrel, pompás borítóval került a boltokba. Csak remélni tudom, hogy mihamarabb követi majd őket a következő regény is!


Linkek
Vita Velence felett - Donna Leon
Ekultura.hu - Donna Leon: A névtelen velencei
Donna Leon velencei detektívregényei
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Olvasmányposzt 8. - Négy legendás nyomozás 
Olvasmányposzt 9. - Akik hozzák a formájukat