2016. november 11., péntek
A mai bejegyzés két nyomozó négy nyomozásáról szól. Jules Maigret, a francia rendőrfelügyelő, Georges Simenon nemrég ismét filmen is megjelent hőse Párizsban kutat az igazság után, Sherlock Holmes pedig - két folytatásregényben, egy amerikai írónő és egy brit író megelevenítésében - Londonban, Párizsban és az angol vidéken kockáztatja az életét az ártatlanokért.
Bonnie MacBird: Vérében a művészet
Harlequin, 2016
Egyszerűen pazar. Ennyit szeretnék alapvetően elmondani erről a szerény megjelenésű könyvről, amelyet találó, az amerikai eredetivel megegyező borítóján kívül semmiféle reklám, hírverés és cikk nem köt a magyar Holmes-rajongók lelkére. Egyszerűen csak megjelent, mint ahogy a Harlequin, addig leginkább az érzelmes női szerelmes regények és regényfüzetek kiadója egyszerűen csak feltámasztotta Faye Kellermant és az amerikai krimit is az érdeklődő magyar olvasók számára. (Kicsit olyasmi ez, mint amikor a Bastei, Hedwig Courths-Mahler szerelmes történeteinek kiadója megismertette hazánkat Andrea Camilleri pompás szicíliai detektívregényeivel és Montalbano felügyelővel.)
Bonnie MacBird, a kétszeres Emmy-díjas forgatókönyvíró, színész, producer és regényszerző egyébként nem "Sherlock Holmes-kalandregényt" írt, ahogy a magyar borító hirdeti, csak egyszerűen egy Holmes-nyomozást (olyan jó lenne az adventure szót nem mindig kalandnak fordítani...), mégpedig kifejezetten korhűt, hiteleset, izgalmasat és csavarosat. 1888-ban vagyunk, vagyis Holmes igen fiatal: krisztusi korban van, s épp pályája kezdetén áll. Még nem tudni azonban, hogy a szenvedélybetegség vagy a nyomozói érdeklődés fog győzni az életében: épp kezd veszélyes kokainmámorba esni, amikor különös megbízás, egy titkosírásos levél érkezik hozzá Párizsból. Mademoiselle La Victoire, a francia énekesnő kéri a segítségét: Holmesnak meg kell találnia eltűnt kisfiát, aki egy angol főnemes törvénytelen gyermeke. Közben azonban a zseniális detektív egy műkincslopási ügyben is nyomozásra kényszerül, s munkáját a legkevésbé sem segíti, hogy a Mademoiselle szeretője, egy párizsi detektív folyamatosan ármánykodik ellen, valaki pedig, ki tudja mivel, még zsarolja is. Egy esendő, fiatal Holmes jelenik meg a regény lapjain, hogy azután sok-sok fordulat után igazi, romantikus alakként magasztosuljon fel az olvasók előtt: igen bonyolult, logikus és meglepő rejtélyt sikerült ugyanis kitalálni neki, amelynek valóban csak az élete kockáztatásával tudja megfejteni a titkát.
A hitelesen sötét viktoriánus bűnügy drámaiságát a néhol kikacsintóan ironikus, de mindvégig klasszikus mintákat követő elbeszélésmód oldja fel: biztos vagyok benne, hogy többször is szívesen újraolvasom majd a kötetet. S csendben remélem, talán jelenik még meg másik ilyen jó (Holmes-)könyv a kiadónál.
Guy Adams: Isten lehelete
Szukits, 2016
Őszintén örültem, amikor a Szukits - a jól fordított, szép köntösű eredeti Sherlock Holmes-történetek kiadója - bejelentette, hogy új sorozatot indít, csupa-csupa Sherlock Holmes-folytatással. Kicsit csalódtam, amikor kiderült, hogy ezeket a könyveket (amelyekből hét van, és az angol Titan Books kiadónál jelentek meg 2011-től) nemcsak Holmes köti össze, hanem az is, hogy kivétel nélkül részben fantáziavilágban játszódnak, vagyis a viktoriánus krimit keverik a steampunkkal. Az pedig már igazi, nagy csalódás volt, hogy a fél év csúszással végre kiadott első könyv, James Lovegrove Lidércnyomása még ehhez a kitűzött célhoz sem igen tudott felnőni: steampunk volt ugyan, de annak nem túl eredeti, Sir Arthur Conan Doyle hősét, s könyveinek elbeszélésmódját, stílusát, logikáját és ötletességét viszont szinte egyáltalán nem tudta megidézni.
Emiatt azután sok-sok előítélettel telve vettem a kezembe Guy Adams vállalkozását, az Isten leheletét, amely 1899 végén, épp a századfordulón játszódik, s benne valamiféle természetfeletti légörvény kezd áldozatokat szedni a téli London utcáin, hogy azután Holmes és Watson a titokzatos jelenség után eredhessenek. Nos, körülbelül négy fejezet után rájöttem, hogy teljesen felesleges volt aggódnom, ez a könyv ugyanis igazán jól sikerült. Kellemes, Holmes legendájához méltó olvasmány lett belőle, amely ráadásul a cseles intertextusokat sem nélkülözi. Negatív főhősének alakjához a korszak egyik legrejtélyesebb, valóban élt médiaszemélyiségét vette alapul az író, Holmes vetélytársai és segítői között pedig feltűnik William Hope Hodgson abszolút eredeti és ma is érdekes szellemvadász hőse, Thomas Carnacki (akinek a kalandjai 1910 és 1912 között jelentek meg Angliában, úgyhogy itt még egész fiatal...), Algernon Blackwood műveinek egyik fő karaktere, dr. John Silence, a lélek orvosa (akiről 1908-tól lehetett olvasni angolul), továbbá az általam olyannyira kedvelt M. R. James egyik fikciós alakja, Julian Karswell, akit az elképesztő és fantasztikus történetek magyar kedvelői is jól ismerhetnek az író nemrég, a Delta Visionnél megjelent pompás novellaválogatásának, a Szellemjárás Angliábannak A rúnák idézése című novellájából (bár én másképp képzeltem el a későbbi sorsát...).
Egy szó mint száz, nemcsak nagyon élveztem a regény cselekményét, de különösen nagy kedvemet leltem ebben a sok-sok játékban és trükkben, amely leginkább a Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai című pompás gyűjteményhez hasonlított a sok-sok megidézéssel és szereplőkombinációval.
Georges Simenon: Maigret és az egyes számú zsilip
Agave, 2016
Simenon több zsilipes, uszályos, kikötői kocsmás történetet írt hősének, a megértésre törekvő, bölcsen átlagemberes felügyelőnek. Ilyen például a nagyon drámai Maigret és a Dél Keresztje, a sötéten fájdalmas Fej nélküli holttest, vagy a bosszantóan könnyed Maigret és a hajléktalan. Az Agevénál frissen megjelent, magyarul most először olvasható Maigret és az egyes számú zsilip azonban különbözik egy kissé mindegyiktől: ahogy Simenonnál soha nincs két egyforma sors és két egyforma alak a detektívtörténetekben.
Az ízig-vérig párizsi történet a Szajna partján indul. Innen halásszák ki a véletlenül vízbe esett, részeges Gassint, az egykori tengerészt és Ducrau-t, a gazdag kereskedőt, hajók, raktárak nagy hatalmú tulajdonosát, akit megkéseltek és a vízbe löktek, mégis állítja, nem tudja, ki volt a támadója. Gassin ráadásul mindenkinek azt meséli, hogy valaki belekapaszkodott a testébe és megpróbálta őt lehúzni a mélybe. Maigret-nek nemcsak arra kell választ találnia, vajon Ducrau tett-e ilyesmit, de meg kell találnia a késelőt, rá kell jönnie, miről hallgat az öreg tengerész és a gátlástalan és lehengerlő modorú, mégis kissé szánalmas kereskedő. Továbbá meg kell fejtenie egy gyilkosság és egy öngyilkosság rejtélyét is.
A szokatlanul sok szálon futó történet erőssége véleményem szerint Ducrau alakja: az ő és Maigret szóbeli pengeváltásai teszik igazán izgalmassá a szomorkásan szókimondó, rövid regényt. Közben pedig megelevenedik az 1930-as évek Párizsa, hiszen a könyv először 1933-ban jelent meg. Ezzel a kötettel, az Agave Könyvek idei harmadik Simenonjával immár 71-re nőtt a kötetben kiadott magyar nyelvű Maigret-regények száma: mindössze már csak négy regénynek kell megjelennie, hogy a hazai Maigret-korpusz teljessé váljon. Alig várom ezt a pillanatot - bízom benne, hogy talán jövőre el is következik.
Georges Simenon: Maigret csapdát állít
Agave, 2016
Szerintem sok magyarországi Maigret-rajongó még azt is alig vette tudomásul, hogy kedvenc krimihősének bőrébe ezúttal a sokak által csak Mr. Beanként ismert Rowan Atkinson fog belebújni, s az RTL Klub már be is mutatta a Maigret csapdát állít című angol tévéfilmet. Akinek tetszett az igényesen világteremtő, nagyrészt Magyarországon forgatott, ám Atkinson személyében mindenképpen meglepő címszereplőt választó krimi, az örülhet, hiszen egy sorozat pilotját látta, s közeleg a következő film angol bemutatója. (Ez a magyarul Maigret és a Kicsi Albert címen megjelent regényt fogja alapul venni.) Én azonban igazán azért örültem mindennek, mert így sor kerülhetett arra, hogy újra napvilágot lásson a filmnek alapul szolgáló mű, a kedvenc Simenon-regényem, a Maigret csapdát állít.
Az ilyen csodásan megírt Maigret-kben úgy zuhog az eső, hogy szinte a saját ablakunkon érezzük végiggördülni a kövér vízcseppeket. Úgy terjeng a köd, hogy még a lakásunkba is beszivárog. Olyan káprázatosan süt a nap, hogy szinte a valóságban láthatjuk a finom izzadságfoltot az egyik szereplő könnyű nyári ruháján. Ha egy ház ragyogó tiszta benne, szinte vágyunk ott lakni. Ha valaki sötét kis utcába fordul be a könyv lapjain, vele együtt szorongunk, ki perdülhet elénk egy homályos sarokból. S ennek az univerzumnak a közepén ott van a biztos pont, Maigret. A nagyon emberi és bölcs főfelügyelő, aki a Maigret csapdát állítban egy hamisítatlan párizsi sorozatgyilkos nyomába ered, aki már öt nőt gyilkolt meg, s ismét lecsapni készül. Hiba volna azonban azt várni a könyvtől, hogy thrillerbe illő üldözések vagy skandinávkrimis idegjátszmák tarkítják majd. A felügyelő valóban megkísérli benne csapdába csalni a gyilkost, ám eközben mindennél jobban szeretné megismerni. Maigret ezúttal is mélyen humánus, finoman logikus figura, aki abban bízik, ha megérti, hogyan és miért történt valami, meg tudja fejteni a titkát is.
A tökéletesen ábrázolt főszereplők - a fiatal, szerelmes rendőrnő, a félresikerült entellektüell belsőépítész, a rajongó mama és a kevés szavú feleség - annyira élnek, hogy bár a regény megírása óta több mint hatvan év telt el, s a világ sokat változott, szinte ismerősnek tetszhetnek az olvasó szemében. A könyvet elolvasva a bűnügyi történet mellett kapunk egy nagyon költői kisregényt is tele mély emberismerettel, szánalmas, sötét emberi sorsokkal és sok gondolkodni valóval – akár önmagunkról. Vagyis a Maigret csapdát állít is igazi Simenon - s olyan jó, hogy amikor elolvastam, egyszerűen kedvet kaptam a társaihoz. Azóta muszáj újabb és újabb Maigret-könyveket olvasnom, melyek közül ezúton is mindenkinek ajánlom a tíz további aktuális kedvencemet: Maigret és a csapodár közjegyző, Maigret és a bolond öregasszony, Maigret habozik, Maigret és a szombati kliens, Maigret vallomása, Maigret és a makrancos tanúk, Maigret aggályai, Maigret és az idős hölgy, A Majestic pincéi, Maigret és a flamand lány.
Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Harlequin, 2016
Egyszerűen pazar. Ennyit szeretnék alapvetően elmondani erről a szerény megjelenésű könyvről, amelyet találó, az amerikai eredetivel megegyező borítóján kívül semmiféle reklám, hírverés és cikk nem köt a magyar Holmes-rajongók lelkére. Egyszerűen csak megjelent, mint ahogy a Harlequin, addig leginkább az érzelmes női szerelmes regények és regényfüzetek kiadója egyszerűen csak feltámasztotta Faye Kellermant és az amerikai krimit is az érdeklődő magyar olvasók számára. (Kicsit olyasmi ez, mint amikor a Bastei, Hedwig Courths-Mahler szerelmes történeteinek kiadója megismertette hazánkat Andrea Camilleri pompás szicíliai detektívregényeivel és Montalbano felügyelővel.)
Bonnie MacBird, a kétszeres Emmy-díjas forgatókönyvíró, színész, producer és regényszerző egyébként nem "Sherlock Holmes-kalandregényt" írt, ahogy a magyar borító hirdeti, csak egyszerűen egy Holmes-nyomozást (olyan jó lenne az adventure szót nem mindig kalandnak fordítani...), mégpedig kifejezetten korhűt, hiteleset, izgalmasat és csavarosat. 1888-ban vagyunk, vagyis Holmes igen fiatal: krisztusi korban van, s épp pályája kezdetén áll. Még nem tudni azonban, hogy a szenvedélybetegség vagy a nyomozói érdeklődés fog győzni az életében: épp kezd veszélyes kokainmámorba esni, amikor különös megbízás, egy titkosírásos levél érkezik hozzá Párizsból. Mademoiselle La Victoire, a francia énekesnő kéri a segítségét: Holmesnak meg kell találnia eltűnt kisfiát, aki egy angol főnemes törvénytelen gyermeke. Közben azonban a zseniális detektív egy műkincslopási ügyben is nyomozásra kényszerül, s munkáját a legkevésbé sem segíti, hogy a Mademoiselle szeretője, egy párizsi detektív folyamatosan ármánykodik ellen, valaki pedig, ki tudja mivel, még zsarolja is. Egy esendő, fiatal Holmes jelenik meg a regény lapjain, hogy azután sok-sok fordulat után igazi, romantikus alakként magasztosuljon fel az olvasók előtt: igen bonyolult, logikus és meglepő rejtélyt sikerült ugyanis kitalálni neki, amelynek valóban csak az élete kockáztatásával tudja megfejteni a titkát.
A hitelesen sötét viktoriánus bűnügy drámaiságát a néhol kikacsintóan ironikus, de mindvégig klasszikus mintákat követő elbeszélésmód oldja fel: biztos vagyok benne, hogy többször is szívesen újraolvasom majd a kötetet. S csendben remélem, talán jelenik még meg másik ilyen jó (Holmes-)könyv a kiadónál.
Szukits, 2016
Őszintén örültem, amikor a Szukits - a jól fordított, szép köntösű eredeti Sherlock Holmes-történetek kiadója - bejelentette, hogy új sorozatot indít, csupa-csupa Sherlock Holmes-folytatással. Kicsit csalódtam, amikor kiderült, hogy ezeket a könyveket (amelyekből hét van, és az angol Titan Books kiadónál jelentek meg 2011-től) nemcsak Holmes köti össze, hanem az is, hogy kivétel nélkül részben fantáziavilágban játszódnak, vagyis a viktoriánus krimit keverik a steampunkkal. Az pedig már igazi, nagy csalódás volt, hogy a fél év csúszással végre kiadott első könyv, James Lovegrove Lidércnyomása még ehhez a kitűzött célhoz sem igen tudott felnőni: steampunk volt ugyan, de annak nem túl eredeti, Sir Arthur Conan Doyle hősét, s könyveinek elbeszélésmódját, stílusát, logikáját és ötletességét viszont szinte egyáltalán nem tudta megidézni.
Emiatt azután sok-sok előítélettel telve vettem a kezembe Guy Adams vállalkozását, az Isten leheletét, amely 1899 végén, épp a századfordulón játszódik, s benne valamiféle természetfeletti légörvény kezd áldozatokat szedni a téli London utcáin, hogy azután Holmes és Watson a titokzatos jelenség után eredhessenek. Nos, körülbelül négy fejezet után rájöttem, hogy teljesen felesleges volt aggódnom, ez a könyv ugyanis igazán jól sikerült. Kellemes, Holmes legendájához méltó olvasmány lett belőle, amely ráadásul a cseles intertextusokat sem nélkülözi. Negatív főhősének alakjához a korszak egyik legrejtélyesebb, valóban élt médiaszemélyiségét vette alapul az író, Holmes vetélytársai és segítői között pedig feltűnik William Hope Hodgson abszolút eredeti és ma is érdekes szellemvadász hőse, Thomas Carnacki (akinek a kalandjai 1910 és 1912 között jelentek meg Angliában, úgyhogy itt még egész fiatal...), Algernon Blackwood műveinek egyik fő karaktere, dr. John Silence, a lélek orvosa (akiről 1908-tól lehetett olvasni angolul), továbbá az általam olyannyira kedvelt M. R. James egyik fikciós alakja, Julian Karswell, akit az elképesztő és fantasztikus történetek magyar kedvelői is jól ismerhetnek az író nemrég, a Delta Visionnél megjelent pompás novellaválogatásának, a Szellemjárás Angliábannak A rúnák idézése című novellájából (bár én másképp képzeltem el a későbbi sorsát...).
Egy szó mint száz, nemcsak nagyon élveztem a regény cselekményét, de különösen nagy kedvemet leltem ebben a sok-sok játékban és trükkben, amely leginkább a Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai című pompás gyűjteményhez hasonlított a sok-sok megidézéssel és szereplőkombinációval.
Agave, 2016
Simenon több zsilipes, uszályos, kikötői kocsmás történetet írt hősének, a megértésre törekvő, bölcsen átlagemberes felügyelőnek. Ilyen például a nagyon drámai Maigret és a Dél Keresztje, a sötéten fájdalmas Fej nélküli holttest, vagy a bosszantóan könnyed Maigret és a hajléktalan. Az Agevénál frissen megjelent, magyarul most először olvasható Maigret és az egyes számú zsilip azonban különbözik egy kissé mindegyiktől: ahogy Simenonnál soha nincs két egyforma sors és két egyforma alak a detektívtörténetekben.
Az ízig-vérig párizsi történet a Szajna partján indul. Innen halásszák ki a véletlenül vízbe esett, részeges Gassint, az egykori tengerészt és Ducrau-t, a gazdag kereskedőt, hajók, raktárak nagy hatalmú tulajdonosát, akit megkéseltek és a vízbe löktek, mégis állítja, nem tudja, ki volt a támadója. Gassin ráadásul mindenkinek azt meséli, hogy valaki belekapaszkodott a testébe és megpróbálta őt lehúzni a mélybe. Maigret-nek nemcsak arra kell választ találnia, vajon Ducrau tett-e ilyesmit, de meg kell találnia a késelőt, rá kell jönnie, miről hallgat az öreg tengerész és a gátlástalan és lehengerlő modorú, mégis kissé szánalmas kereskedő. Továbbá meg kell fejtenie egy gyilkosság és egy öngyilkosság rejtélyét is.
A szokatlanul sok szálon futó történet erőssége véleményem szerint Ducrau alakja: az ő és Maigret szóbeli pengeváltásai teszik igazán izgalmassá a szomorkásan szókimondó, rövid regényt. Közben pedig megelevenedik az 1930-as évek Párizsa, hiszen a könyv először 1933-ban jelent meg. Ezzel a kötettel, az Agave Könyvek idei harmadik Simenonjával immár 71-re nőtt a kötetben kiadott magyar nyelvű Maigret-regények száma: mindössze már csak négy regénynek kell megjelennie, hogy a hazai Maigret-korpusz teljessé váljon. Alig várom ezt a pillanatot - bízom benne, hogy talán jövőre el is következik.
Agave, 2016
Szerintem sok magyarországi Maigret-rajongó még azt is alig vette tudomásul, hogy kedvenc krimihősének bőrébe ezúttal a sokak által csak Mr. Beanként ismert Rowan Atkinson fog belebújni, s az RTL Klub már be is mutatta a Maigret csapdát állít című angol tévéfilmet. Akinek tetszett az igényesen világteremtő, nagyrészt Magyarországon forgatott, ám Atkinson személyében mindenképpen meglepő címszereplőt választó krimi, az örülhet, hiszen egy sorozat pilotját látta, s közeleg a következő film angol bemutatója. (Ez a magyarul Maigret és a Kicsi Albert címen megjelent regényt fogja alapul venni.) Én azonban igazán azért örültem mindennek, mert így sor kerülhetett arra, hogy újra napvilágot lásson a filmnek alapul szolgáló mű, a kedvenc Simenon-regényem, a Maigret csapdát állít.
Az ilyen csodásan megírt Maigret-kben úgy zuhog az eső, hogy szinte a saját ablakunkon érezzük végiggördülni a kövér vízcseppeket. Úgy terjeng a köd, hogy még a lakásunkba is beszivárog. Olyan káprázatosan süt a nap, hogy szinte a valóságban láthatjuk a finom izzadságfoltot az egyik szereplő könnyű nyári ruháján. Ha egy ház ragyogó tiszta benne, szinte vágyunk ott lakni. Ha valaki sötét kis utcába fordul be a könyv lapjain, vele együtt szorongunk, ki perdülhet elénk egy homályos sarokból. S ennek az univerzumnak a közepén ott van a biztos pont, Maigret. A nagyon emberi és bölcs főfelügyelő, aki a Maigret csapdát állítban egy hamisítatlan párizsi sorozatgyilkos nyomába ered, aki már öt nőt gyilkolt meg, s ismét lecsapni készül. Hiba volna azonban azt várni a könyvtől, hogy thrillerbe illő üldözések vagy skandinávkrimis idegjátszmák tarkítják majd. A felügyelő valóban megkísérli benne csapdába csalni a gyilkost, ám eközben mindennél jobban szeretné megismerni. Maigret ezúttal is mélyen humánus, finoman logikus figura, aki abban bízik, ha megérti, hogyan és miért történt valami, meg tudja fejteni a titkát is.
A tökéletesen ábrázolt főszereplők - a fiatal, szerelmes rendőrnő, a félresikerült entellektüell belsőépítész, a rajongó mama és a kevés szavú feleség - annyira élnek, hogy bár a regény megírása óta több mint hatvan év telt el, s a világ sokat változott, szinte ismerősnek tetszhetnek az olvasó szemében. A könyvet elolvasva a bűnügyi történet mellett kapunk egy nagyon költői kisregényt is tele mély emberismerettel, szánalmas, sötét emberi sorsokkal és sok gondolkodni valóval – akár önmagunkról. Vagyis a Maigret csapdát állít is igazi Simenon - s olyan jó, hogy amikor elolvastam, egyszerűen kedvet kaptam a társaihoz. Azóta muszáj újabb és újabb Maigret-könyveket olvasnom, melyek közül ezúton is mindenkinek ajánlom a tíz további aktuális kedvencemet: Maigret és a csapodár közjegyző, Maigret és a bolond öregasszony, Maigret habozik, Maigret és a szombati kliens, Maigret vallomása, Maigret és a makrancos tanúk, Maigret aggályai, Maigret és az idős hölgy, A Majestic pincéi, Maigret és a flamand lány.
Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
