2016. november 24., csütörtök
Ez a bejegyzés négy krimiről szól. Mindegyik igazán élvezetes olvasmány: számomra azonban az is összeköti őket, hogy mind a négy szerzőtől számos könyvet olvastam már, így azután el is vártam, hogy ezek a könyvek jók legyenek. Azok voltak, ahogy azt megszokhattam, hozták a formájukat.
Faye Kellerman: Orosz rulett
Harlequin, 2016
Most már tény: Faye Kellerman ismét olvasható és olvasott krimiszerzővé vált magyarul! Köszönhetően a Harlequinnek, amelyet általában a romantikus szerelmi történetek és regényfüzetek kiadójaként szokás ismerni, egy idő óta azonban igényes és minőségi thrillereket és detektívregényeket is megjelentet a Mira sorozatban. Brenda Joyce, Lori Foster, Tess Gerritsen véleményem szerint még inkább nevezhetők romantikus írónőknek, akik krimiszerű történeteket írtak, a frissebben kiadott írók, Faye Kellerman, Daniel Silva, Karin Slaughter és May Kubica viszont egyszerűen csak és kizárólag jó krimi- és pszichothriller-szerzők, így mára a sorozat köteteit azoknak is érdemes figyelni, akik a romantikáért nem különösebben lelkesednek. A felsoroltak közül számomra egyértelműen Kellerman a legjobb: az 1952-ben született írónő igazi amerikai nagymester: Decker és Lazarus sorozata immár huszonhárom kötetes, s legalább olyan elismert, mint a férje, a szintén thrilleríró Jonathan Kellerman könyvei. A Harlequin a széria 18., Szemfényvesztés és 19., Fojtogató szenvedély című kötetei után ezúttal a 20., magyarul Orosz rulett című kötettel jelentkezett, amelyik egyaránt kedvez azoknak, akik a sorozatot Peter Decker nyomozó, felesége, a kedves és öntudatos Rina és fogadott fiuk, az öntörvényű zongorazseni, Gabe alakjáért követik, s azoknak is, akik egy kiszámíthatatlan és kegyetlenül izgalmas krimire vágynak.
Arnaldur Indriðason: Gyalázat
Animus, 2016
Arnaldur Indriðason 1961-es születésű izlandi író. Nemcsak skandináv krimit ír tehát, de kifejezetten izlandit. Állandó főhőse a töprengő, megértő, okos és empatikus, mégis egyre szörnyű múltjával és problémás gyermekeivel kínlódó Erlendur felügyelő, akinek 1997 óta 15 regényt szentelt. Ezek közül magyarra sajnos csak azokat fordították le, amelyek más országokban is megjelentek, így valószínűleg sosem fogom megtudni, hogyan is lépett színre Erlendur az első, Synir duftsins című kötetben: a legkorábbi magyar nyelven kiadott könyv ugyanis a sorozat harmadik tagja, a Vérvonal. Amilyen fájó a hiány, annyira jó azonban ez a kötet, s követői, a Kihantolt bűnök, a Távoli hangok, a Hidegzóna, a Hideg nyomon és a hosszabb várakozás után végre kiadott Hipotermia. A Gyalázat a széria kilencedik tagja, magyarul a hetedik kötet Arnaldur Indriðasontól, s mindjárt rendhagyó történet is. Benne ugyanis a szakácstudásával már a korábbi kötetekben feltűnt Elínborg nyomozónő, Erlendur munkatársa viszi az ügyeket: az ő feladata kinyomozni a meggyilkolt fiatalember halálának rejtélyét, akinek a szervezetében és a ruhájában is életveszélyes randidrog van, s aki - úgy tűnik - maga volt a szexuális ragadozó, ám most mégis áldozatul esett. Vajon ki és miért gyilkolhatta meg? Csendes, szomorkás, lebilincselő történet a könyv, amely nem hangoskodik, nem bestsellerkedik és nem fontoskodik. Csak teszi a dolgát: jó olvasmányt ad szürke napokra.
Håkan Nesser: Az utolsó csepp
Animus, 2016
Håkan Nesser 1950-es születésű svéd író. Dél-Svédországban született, de ma már New Yorkban és Londonban él. Eddig összesen harmincnégy könyvét adták ki, melyeknek mintegy fele detektívregény: közülük tíz pedig egy sorozatot alkot, mivel mindegyikben Van Veeteren főfelügyelő, a mogorva és öntörvényű detektív a főszereplő, akit ügyei felderítésében mindig a logikája és a megérzései vezetik, s aki, ahányszor csak teheti, kilép a rendőri munka monoton és elkeserítő rutinjai közül, de igazságérzete és bölcsessége mindig visszakergeti nyomozni. Nesser a hazájában már a kilencvenes évtizedben befutott ezzel a sorozattal, de 2006-ban, amikor a széria második regényét számos nyelvre lefordították, hirtelen nemzetközi sikert is aratott, mint skandináv krimik szerzője. Magyarul 2007-ben lett egy könyve a Skandináv krimik sorozat egyik nyitókötete. Ezután öt könyvvel folytatódott a széria. Az utolsó csepp a legfrissebb ezek közül: egy elkeserítő és mégis olvasható, súlyos tematikájú, mégis ironikus hangvételű, s véleményem szerint meglehetősen férfias sztori Münster nyomozásáról, nagyon öreg, elhanyagolt és meglepő módon mégis lottónyertes férfiakról és magányos, házsártos idős asszonyokról, négy váratlan halálról és eltűnésről, meg arról, hogy miért is nem talált Van Veeteren megnyugvást az antikváriusságban. A könyv csak megerősített abban, hogy most már aztán tényleg nagyon megszeressem Nesser sajátosan sötét hangulatú könyveit: ezért készítettem róla egy raktárbejegyzést is - s alig várom a további négy Van Veeteren-regényt.
Lee Child: A baj nem jár egyedül
General Press, 2016
Lee Childnak (*1954) immár húsz könyve olvasható magyarul: 1997 óta ugyanis minden évben ír egyet. Valamennyinek Jack Reacher a hőse, a becsületes, intelligens és brutális igazságosztó, a magányos vándor, aki sehová sem tartozik, de bárhol feltűnhet, hogy segítsen az ártatlanokon és elnyomottakon. A General Pressnek köszönhetően az író összes regénye szép kiadásban és remek fordításban jelenik meg 1999 óta folyamatosan: mára tizenegy kötet második kiadásban is a boltokba került, segítve azokat, akik később szegődtek az író és hőse rajongóivá. A legújabb Reacher-újrakiadás a Nincs visszaút, amelyből most készült film Tom Cruise-zal a főszerepben. Én azonban nagyon örültem A baj nem jár egyedül ismételt megjelenésének is: ebben ugyanis Reacherrel ugyan a jelenben találkozhatunk, mégis egy kissé bele lehet látni a katonai múltjába. A Hiba nélkülből már ismerős volt katonanő, Neagley és Reacher ugyanis ismét összeállítják az elitcsapatot, a különleges nyomozók teamjét - már aki életben maradt közülük. A feladatuk: rájönni, kik azok, akik immár a sokadik embert gyilkolják meg az egykori különleges egységből, még élve kilökve őket egy helikopterből a sivatag felett. A pergő thriller igazi olvasmányélmény, s hozza azt a pluszt, amiért nemcsak rajongója vagyok Lee Childnak, de a legtöbb könyvét már sokszor újra is olvastam: hiszen ha tudom is, mi egy Reacher-történet megoldása, az elbeszélésmód ötletessége mindig újra meglep.
Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Olvasmányposzt 8. - Négy legendás nyomozás
Harlequin, 2016
Most már tény: Faye Kellerman ismét olvasható és olvasott krimiszerzővé vált magyarul! Köszönhetően a Harlequinnek, amelyet általában a romantikus szerelmi történetek és regényfüzetek kiadójaként szokás ismerni, egy idő óta azonban igényes és minőségi thrillereket és detektívregényeket is megjelentet a Mira sorozatban. Brenda Joyce, Lori Foster, Tess Gerritsen véleményem szerint még inkább nevezhetők romantikus írónőknek, akik krimiszerű történeteket írtak, a frissebben kiadott írók, Faye Kellerman, Daniel Silva, Karin Slaughter és May Kubica viszont egyszerűen csak és kizárólag jó krimi- és pszichothriller-szerzők, így mára a sorozat köteteit azoknak is érdemes figyelni, akik a romantikáért nem különösebben lelkesednek. A felsoroltak közül számomra egyértelműen Kellerman a legjobb: az 1952-ben született írónő igazi amerikai nagymester: Decker és Lazarus sorozata immár huszonhárom kötetes, s legalább olyan elismert, mint a férje, a szintén thrilleríró Jonathan Kellerman könyvei. A Harlequin a széria 18., Szemfényvesztés és 19., Fojtogató szenvedély című kötetei után ezúttal a 20., magyarul Orosz rulett című kötettel jelentkezett, amelyik egyaránt kedvez azoknak, akik a sorozatot Peter Decker nyomozó, felesége, a kedves és öntudatos Rina és fogadott fiuk, az öntörvényű zongorazseni, Gabe alakjáért követik, s azoknak is, akik egy kiszámíthatatlan és kegyetlenül izgalmas krimire vágynak.
Animus, 2016
Arnaldur Indriðason 1961-es születésű izlandi író. Nemcsak skandináv krimit ír tehát, de kifejezetten izlandit. Állandó főhőse a töprengő, megértő, okos és empatikus, mégis egyre szörnyű múltjával és problémás gyermekeivel kínlódó Erlendur felügyelő, akinek 1997 óta 15 regényt szentelt. Ezek közül magyarra sajnos csak azokat fordították le, amelyek más országokban is megjelentek, így valószínűleg sosem fogom megtudni, hogyan is lépett színre Erlendur az első, Synir duftsins című kötetben: a legkorábbi magyar nyelven kiadott könyv ugyanis a sorozat harmadik tagja, a Vérvonal. Amilyen fájó a hiány, annyira jó azonban ez a kötet, s követői, a Kihantolt bűnök, a Távoli hangok, a Hidegzóna, a Hideg nyomon és a hosszabb várakozás után végre kiadott Hipotermia. A Gyalázat a széria kilencedik tagja, magyarul a hetedik kötet Arnaldur Indriðasontól, s mindjárt rendhagyó történet is. Benne ugyanis a szakácstudásával már a korábbi kötetekben feltűnt Elínborg nyomozónő, Erlendur munkatársa viszi az ügyeket: az ő feladata kinyomozni a meggyilkolt fiatalember halálának rejtélyét, akinek a szervezetében és a ruhájában is életveszélyes randidrog van, s aki - úgy tűnik - maga volt a szexuális ragadozó, ám most mégis áldozatul esett. Vajon ki és miért gyilkolhatta meg? Csendes, szomorkás, lebilincselő történet a könyv, amely nem hangoskodik, nem bestsellerkedik és nem fontoskodik. Csak teszi a dolgát: jó olvasmányt ad szürke napokra.
Animus, 2016
Håkan Nesser 1950-es születésű svéd író. Dél-Svédországban született, de ma már New Yorkban és Londonban él. Eddig összesen harmincnégy könyvét adták ki, melyeknek mintegy fele detektívregény: közülük tíz pedig egy sorozatot alkot, mivel mindegyikben Van Veeteren főfelügyelő, a mogorva és öntörvényű detektív a főszereplő, akit ügyei felderítésében mindig a logikája és a megérzései vezetik, s aki, ahányszor csak teheti, kilép a rendőri munka monoton és elkeserítő rutinjai közül, de igazságérzete és bölcsessége mindig visszakergeti nyomozni. Nesser a hazájában már a kilencvenes évtizedben befutott ezzel a sorozattal, de 2006-ban, amikor a széria második regényét számos nyelvre lefordították, hirtelen nemzetközi sikert is aratott, mint skandináv krimik szerzője. Magyarul 2007-ben lett egy könyve a Skandináv krimik sorozat egyik nyitókötete. Ezután öt könyvvel folytatódott a széria. Az utolsó csepp a legfrissebb ezek közül: egy elkeserítő és mégis olvasható, súlyos tematikájú, mégis ironikus hangvételű, s véleményem szerint meglehetősen férfias sztori Münster nyomozásáról, nagyon öreg, elhanyagolt és meglepő módon mégis lottónyertes férfiakról és magányos, házsártos idős asszonyokról, négy váratlan halálról és eltűnésről, meg arról, hogy miért is nem talált Van Veeteren megnyugvást az antikváriusságban. A könyv csak megerősített abban, hogy most már aztán tényleg nagyon megszeressem Nesser sajátosan sötét hangulatú könyveit: ezért készítettem róla egy raktárbejegyzést is - s alig várom a további négy Van Veeteren-regényt.
General Press, 2016
Lee Childnak (*1954) immár húsz könyve olvasható magyarul: 1997 óta ugyanis minden évben ír egyet. Valamennyinek Jack Reacher a hőse, a becsületes, intelligens és brutális igazságosztó, a magányos vándor, aki sehová sem tartozik, de bárhol feltűnhet, hogy segítsen az ártatlanokon és elnyomottakon. A General Pressnek köszönhetően az író összes regénye szép kiadásban és remek fordításban jelenik meg 1999 óta folyamatosan: mára tizenegy kötet második kiadásban is a boltokba került, segítve azokat, akik később szegődtek az író és hőse rajongóivá. A legújabb Reacher-újrakiadás a Nincs visszaút, amelyből most készült film Tom Cruise-zal a főszerepben. Én azonban nagyon örültem A baj nem jár egyedül ismételt megjelenésének is: ebben ugyanis Reacherrel ugyan a jelenben találkozhatunk, mégis egy kissé bele lehet látni a katonai múltjába. A Hiba nélkülből már ismerős volt katonanő, Neagley és Reacher ugyanis ismét összeállítják az elitcsapatot, a különleges nyomozók teamjét - már aki életben maradt közülük. A feladatuk: rájönni, kik azok, akik immár a sokadik embert gyilkolják meg az egykori különleges egységből, még élve kilökve őket egy helikopterből a sivatag felett. A pergő thriller igazi olvasmányélmény, s hozza azt a pluszt, amiért nemcsak rajongója vagyok Lee Childnak, de a legtöbb könyvét már sokszor újra is olvastam: hiszen ha tudom is, mi egy Reacher-történet megoldása, az elbeszélésmód ötletessége mindig újra meglep.
Linkek
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
Olvasmányposzt 2. - Három detektívtörténet
Olvasmányposzt 3. - Szlovák írónők
Olvasmányposzt 4. - Három jó regény
Olvasmányposzt 5. - Művészet, történelem és tudomány karonfogva
Olvasmányposzt 6. - Semmi sem az, aminek látszik
Olvasmányposzt 7. - Kicsi képes könyvek
Olvasmányposzt 8. - Négy legendás nyomozás
