Mickey Spillane (1918-2006) amerikai író meglehetősen különös és hírhedt jelenség volt, míg élt. Képregényszerzőből lett detektívregény-író, s kemény krimijeiben sokak szerint mindig maradt valami a comics-történetek naivitásából és brutalitásából. Egész életében harcban állt az őt gyakran szidalmazó kritikával, tömegével tette a polgárpukkasztó nyilatkozatokat, leplezetlenül azonosította magát hősével, s a legnagyobb elégedettséggel vette tudomásul, hogy hatalmas bevételeket kaszál könyvei eladásából és megfilmesítéséből. Rengeteg könyvet publikált, mindig az ízlés és a cenzúra határait feszegetve témáival.
Ellenezte a dohányzást, nem ivott és tagja volt a Jehova Tanúi egyházának, emellett azonban háromszor nősült, gyűjtötte a fegyvereket és többször is kirohant a háborúellenes tüntetők ellen. Nem csoda, hogy jó barátai között tudhatta John Wayne-t.
Mike Hammerről, a kemény öklű magánnyomozóról tizenhárom regénye jelent meg, halála után azonban még egyszer ugyanennyi Hammer-történetet adtak ki a hagyatékból, részben Max Allan Collins által befejezve. Magyarul négy regénye jelent meg Mike Hammerről: az első, a harmadik, a negyedik és az ötödik. (A Rakéta Regényújság Hosszú várakozása (1985) nem Hammer-történet.)

Én, a bíró, I, Jury, 1947, Dovin,1991 (Tandori Dezső)
Enyém a bosszú, Vengeance is Mine, 1950, Pallas-Attraktor, 1999 (Kristófy Zoltán)
Egy magányos éjszaka, One Lonely Night, 1951, Pallas-Attraktor, 1998 (Kristófy Zoltán)
Halálos hajsza, The Big Kill, 1951, Pallas-Attraktor, 1997 (Kristófy Zoltán)