2015. május 4., hétfő
Ez az összefoglaló öt pompás krimiről szól: ráadásul talán az egy Connellyt kivéve nem különösebben ismert szerzőkéről. Mindegyiket nagy örömmel olvastam azonban és igazán élveztem.
Helene Tursten: Torzó
Kossuth, 2015
Azt hiszem, ebben a könyvben szerettem meg igazán Irene Huss felügyelőt... Ami meglehetősen fura, hiszen egy darabolós sorozatgyilkos felettébb gusztustalan ügye játszódik ebben a cselekményéhez mérten felettébb bájos borítót kapott krimiben. És mégis: e harmadik regényben vált jó ismerősömmé a felügyelőnő. Talán, mert a Zuhanás nagyon hosszú volt, még ha roppantul tetszett is. Az Éjszakai ügyelet pedig kissé a levegőben lógott - ma sem értem, miért kellett a kiadónak a svéd krimisorozatot az első (Zuhanás) helyett a második kötettel (Éjszakai ügyelet) kezdeni, melyben emlegették a Zuhanás egyes eseményeit, én meg egyszerűen nem értettem, miről van szó... A Torzó azonban mindenhonnan nézve a széria harmadik darabja (bár visszautalás alig van benne, szépen megáll magában is), pont megfelelő hosszúságú (vaskosnak néz ki, de sokkal nagyobb betűkkel szedett, vagyis rövidebb, mint pl. a Zuhanás), s telis tele van izgalmas, váratlan fordulattal és jellegzetes szereplővel. Szól a homoszexualitás iránti toleranciáról is, ám sokkal kevésbé didaktikus az állásfoglalásaiban, mint a két korábbi regény. Huss felügyelő családi háttere is még eltaláltabb, mint a két előző regényben. Szinte letehetetlen, izgalmas skandináv krimi: jöhet a következő!
Michael Connelly: Perújrafelvétel
Alexandra, 2015
Egyet fizet, kettőt kap - lehetne a mottója az amerikai krimiszerző új regényének, amelynek azok is örülhetnek, akik az író különös nevű rendőrfelügyelőjét, a lezáratlan és újra megnyitott ügyek szakértőjét, Harry Boscht szeretik igazán, s azok is, akik a nagymenő, jóérzésű, mégis vakmerő védőügyvéd, Mickey Haller kalandjait részesítik előnyben. Míg Boscht még pályája kezdetén, 1992-ben alkotta meg Connelly, Haller (aki egyébként, mint a második, főszereplésével íródott regényéből, A hazugság csapdájában-ból kiderült, Bosch féltestvére) figurája csak 2005-ben született meg (s 2011-ben a filmvásznon is megjelent a ma már Oscar-díjas Matthew McConaughey alakításában). A Perújrafelvétel minden eddiginél szorosabban kapcsolja össze kettejük alakját: egyes fejezetekben Bosch nyomoz, a narráció pedig a megszokott, E/3. személyű, míg más fejezetekben a mindig E/1. személyben beszélő Haller hangját hallhatjuk. A tét pedig hatalmas. Haller, ezúttal ügyészként, egy feltételezett gyilkos ügyét tárgyalja újra, akit gyermekgyilkosságért ítéltek el, az egyik bizonyíték azonban, amelyet felhasználtak ellene, az új DNS-vizsgálatok tükrében hamisnak bizonyult. Vajon sikerül-e bebizonyítani huszonnégy év után még egyszer Jason Jessup bűnösségét? És vajon bűnös-e valóban?
Michael C. Eberhardt: A törvénnyel szemben
General Press, 1998
Ha tanítani kellene, hogy ne nézzen ki egy krimi, szép minta (sőt, elrettentő példa) lehetne rá ez a könyv. A kék puha kötés címlapjába lyukat vágtak, hogy egy színes és fényes, mindemellett borzalmas és nagyon maszek fotó kandikáljon ki alóla. A külső borítóra mintha csillámlakk ömlött volna. Az amúgy is egy szerelmes füzet tetejére illő fedélképet a hátsó borítón még egyszer láthatjuk, eltorzítva. A fülszöveg pedig mindjárt három helyesírási és egy nyelvi hibát tartalmaz. Ez azonban csakis azt mutatja, hogy a General Press hatalmasat fejlődött a kilencvenes évek végén, hogy az lehessen, ami ma: az egyik legjobb, legigényesebb kiadó. A rémes külsejű GP Kiskönyvtár hamarosan átadta a helyét a ma is töretlenül folytatódó, s tényleg sikeres Világsikerek thriller-szériának, immár abszolút vállalható külsővel. Eberhardt következő könyve is abban jelent már meg (lásd lenn). Az amerikai szerzőnek mindössze ez a két regénye érhető el magyarul, ám a neten található életművének ez így is a kétharmada. A törvénnyel szemben a második könyve volt (az elsőt lásd alább), amely a hawaii politika világába enged bepillantást, ám miután a helyi kormányzót, s vele együtt a fiatal szeretőjét is meggyilkolják, szabályos magánéleti-nyomozós történetbe csap át egy rokonszenves főhőssel, aki mellesleg az ügyész helyettese.
Michael C. Eberhardt: Veszélyes megbízatás
General Press, 2000
Ezt a regényt olvastam először a szerzőtől, s azonnal éreztem, újraolvasni is szívesen fogom majd. Az izgalmas könyv az 1994-ben üstökösszerűen feltűnt író debütáló regénye volt. A mindmáig ügyvédként dolgozó szerző mindössze három könyvet publikált: egy 1998-as regény, a magyarul kiadatlan Witness for the Defense megjelenése után sajnos felhagyott az írással. Hogy az elhallgatásának mi lehetett az oka, nem tudom, de azt nem csodálom, hogy ennek az első kötetnek a megjelenése után mindjárt adták is ki a másodikat. A Veszélyes megbízatás ugyanis fordulatos és csavaros krimi: ügyvédes is, tárgyalótermi is, nyomozós is, börtönös is. Minden megvan benne, ami egy fordulatos történethez kell, s bár a befejezés megoldása kétszer is felmerült bennem olvasás közben, a közbenső események mindig meggyőztek arról, hogy tévedek. Az utolsó csavarás pedig igazán jó kis meglepetés volt. Igazából csak azt sajnálom, hogy - míg a magyarul előbb megjelent A törvénnyel szemben (lásd fenn) ajánlójában még Gyilkosság holttest nélkülként emlegették - a könyv végül egy teljesen jelentéktelen, mással könnyedén összekeverhető, elemeiben elfelejthető címen látott napvilágot. Pedig egy szerencsésebb címmel valószínűleg én is hamarabb felfigyeltem volna erre a jó kis krimire.
Olivier Truc: Sámándob
Animus, 2015
Nagyon vártam ezt a könyvet, s bár sok mindenben mást kaptam, mint amit elképzeltem, nem mondhatnám, hogy nem tetszett. A regény a Skandináv krimik sorozatban jelent meg: bár szerzője francia, 1964-es születésű újságíró, aki kifejezetten Svédország és Norvégia ügyeire specializálta magát. Korábban gondolkoztam rajta, hogy ez a nyitás, vagyis hogy a sorozatban egy skandinávokról szóló, skandináv országban játszódó, de nem skandináv író által írt könyv is megjelenik, vajon valami mélyreható változást jelent-e a szerkesztésben. Most azonban már úgy gondolom, Truc könyve az egzotikum miatt, egyszeri eltérésként került be a válogatásba, talán azért mert - valószínűleg - olyan, hogy lapp krimi, még nincsen. Így viszont olvashatunk egy lappokról (sőt, inkább számikról) szólót, amelyik nem valamelyik lappföldi nagyvárosban, hanem a leginkább különleges vidéken, Lappföld rénszarvaslegelőin, rénpásztorok településein, a mostoha és érintetlen természethez közel játszódik. Mint a könyvből kiderül, Lappföld nagyon fura valami, hiszen jórészt Norvégiában terül el, de "átlóg" Svédországba, Finnországba, sőt, Oroszországba is. Emellett különös az időjárása is: a könyv mindjárt egy sarki éjszakával, majd a nap felkeltével indul. De a legszomorúbb és legfurcsább az itteni élet: iszonyú szegénység, sokszor véka alá sem rejtett rasszizmus, a számi kultúra és életmód lenézése az egyik oldalról, civilizációs "kulturálatlanság" vagy legalább is alkalmazkodni nem akarás a másik oldalról. A rénpásztorok ügyeire gondot viselő rénrendőrök scooteren száguldoznak, mirelit ételt visznek magukkal és GPS-szel keresik az elbitangolt réneket, de a családi szokások, az élet hierarchikus rendje és a sokszor béklyóba verően fanatikus, mégis, közösséget összetartó vallás valahová háromszáz évvel korábbra repíti vissza az embert. A Sámándob izgalmas és csavaros krimi, de nagyon keserű látlelet. Kíváncsi vagyok, a szerzője melyiknek szánta inkább...
Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Kossuth, 2015
Azt hiszem, ebben a könyvben szerettem meg igazán Irene Huss felügyelőt... Ami meglehetősen fura, hiszen egy darabolós sorozatgyilkos felettébb gusztustalan ügye játszódik ebben a cselekményéhez mérten felettébb bájos borítót kapott krimiben. És mégis: e harmadik regényben vált jó ismerősömmé a felügyelőnő. Talán, mert a Zuhanás nagyon hosszú volt, még ha roppantul tetszett is. Az Éjszakai ügyelet pedig kissé a levegőben lógott - ma sem értem, miért kellett a kiadónak a svéd krimisorozatot az első (Zuhanás) helyett a második kötettel (Éjszakai ügyelet) kezdeni, melyben emlegették a Zuhanás egyes eseményeit, én meg egyszerűen nem értettem, miről van szó... A Torzó azonban mindenhonnan nézve a széria harmadik darabja (bár visszautalás alig van benne, szépen megáll magában is), pont megfelelő hosszúságú (vaskosnak néz ki, de sokkal nagyobb betűkkel szedett, vagyis rövidebb, mint pl. a Zuhanás), s telis tele van izgalmas, váratlan fordulattal és jellegzetes szereplővel. Szól a homoszexualitás iránti toleranciáról is, ám sokkal kevésbé didaktikus az állásfoglalásaiban, mint a két korábbi regény. Huss felügyelő családi háttere is még eltaláltabb, mint a két előző regényben. Szinte letehetetlen, izgalmas skandináv krimi: jöhet a következő!
Alexandra, 2015
Egyet fizet, kettőt kap - lehetne a mottója az amerikai krimiszerző új regényének, amelynek azok is örülhetnek, akik az író különös nevű rendőrfelügyelőjét, a lezáratlan és újra megnyitott ügyek szakértőjét, Harry Boscht szeretik igazán, s azok is, akik a nagymenő, jóérzésű, mégis vakmerő védőügyvéd, Mickey Haller kalandjait részesítik előnyben. Míg Boscht még pályája kezdetén, 1992-ben alkotta meg Connelly, Haller (aki egyébként, mint a második, főszereplésével íródott regényéből, A hazugság csapdájában-ból kiderült, Bosch féltestvére) figurája csak 2005-ben született meg (s 2011-ben a filmvásznon is megjelent a ma már Oscar-díjas Matthew McConaughey alakításában). A Perújrafelvétel minden eddiginél szorosabban kapcsolja össze kettejük alakját: egyes fejezetekben Bosch nyomoz, a narráció pedig a megszokott, E/3. személyű, míg más fejezetekben a mindig E/1. személyben beszélő Haller hangját hallhatjuk. A tét pedig hatalmas. Haller, ezúttal ügyészként, egy feltételezett gyilkos ügyét tárgyalja újra, akit gyermekgyilkosságért ítéltek el, az egyik bizonyíték azonban, amelyet felhasználtak ellene, az új DNS-vizsgálatok tükrében hamisnak bizonyult. Vajon sikerül-e bebizonyítani huszonnégy év után még egyszer Jason Jessup bűnösségét? És vajon bűnös-e valóban?
General Press, 1998
Ha tanítani kellene, hogy ne nézzen ki egy krimi, szép minta (sőt, elrettentő példa) lehetne rá ez a könyv. A kék puha kötés címlapjába lyukat vágtak, hogy egy színes és fényes, mindemellett borzalmas és nagyon maszek fotó kandikáljon ki alóla. A külső borítóra mintha csillámlakk ömlött volna. Az amúgy is egy szerelmes füzet tetejére illő fedélképet a hátsó borítón még egyszer láthatjuk, eltorzítva. A fülszöveg pedig mindjárt három helyesírási és egy nyelvi hibát tartalmaz. Ez azonban csakis azt mutatja, hogy a General Press hatalmasat fejlődött a kilencvenes évek végén, hogy az lehessen, ami ma: az egyik legjobb, legigényesebb kiadó. A rémes külsejű GP Kiskönyvtár hamarosan átadta a helyét a ma is töretlenül folytatódó, s tényleg sikeres Világsikerek thriller-szériának, immár abszolút vállalható külsővel. Eberhardt következő könyve is abban jelent már meg (lásd lenn). Az amerikai szerzőnek mindössze ez a két regénye érhető el magyarul, ám a neten található életművének ez így is a kétharmada. A törvénnyel szemben a második könyve volt (az elsőt lásd alább), amely a hawaii politika világába enged bepillantást, ám miután a helyi kormányzót, s vele együtt a fiatal szeretőjét is meggyilkolják, szabályos magánéleti-nyomozós történetbe csap át egy rokonszenves főhőssel, aki mellesleg az ügyész helyettese.
General Press, 2000
Ezt a regényt olvastam először a szerzőtől, s azonnal éreztem, újraolvasni is szívesen fogom majd. Az izgalmas könyv az 1994-ben üstökösszerűen feltűnt író debütáló regénye volt. A mindmáig ügyvédként dolgozó szerző mindössze három könyvet publikált: egy 1998-as regény, a magyarul kiadatlan Witness for the Defense megjelenése után sajnos felhagyott az írással. Hogy az elhallgatásának mi lehetett az oka, nem tudom, de azt nem csodálom, hogy ennek az első kötetnek a megjelenése után mindjárt adták is ki a másodikat. A Veszélyes megbízatás ugyanis fordulatos és csavaros krimi: ügyvédes is, tárgyalótermi is, nyomozós is, börtönös is. Minden megvan benne, ami egy fordulatos történethez kell, s bár a befejezés megoldása kétszer is felmerült bennem olvasás közben, a közbenső események mindig meggyőztek arról, hogy tévedek. Az utolsó csavarás pedig igazán jó kis meglepetés volt. Igazából csak azt sajnálom, hogy - míg a magyarul előbb megjelent A törvénnyel szemben (lásd fenn) ajánlójában még Gyilkosság holttest nélkülként emlegették - a könyv végül egy teljesen jelentéktelen, mással könnyedén összekeverhető, elemeiben elfelejthető címen látott napvilágot. Pedig egy szerencsésebb címmel valószínűleg én is hamarabb felfigyeltem volna erre a jó kis krimire.
Animus, 2015
Nagyon vártam ezt a könyvet, s bár sok mindenben mást kaptam, mint amit elképzeltem, nem mondhatnám, hogy nem tetszett. A regény a Skandináv krimik sorozatban jelent meg: bár szerzője francia, 1964-es születésű újságíró, aki kifejezetten Svédország és Norvégia ügyeire specializálta magát. Korábban gondolkoztam rajta, hogy ez a nyitás, vagyis hogy a sorozatban egy skandinávokról szóló, skandináv országban játszódó, de nem skandináv író által írt könyv is megjelenik, vajon valami mélyreható változást jelent-e a szerkesztésben. Most azonban már úgy gondolom, Truc könyve az egzotikum miatt, egyszeri eltérésként került be a válogatásba, talán azért mert - valószínűleg - olyan, hogy lapp krimi, még nincsen. Így viszont olvashatunk egy lappokról (sőt, inkább számikról) szólót, amelyik nem valamelyik lappföldi nagyvárosban, hanem a leginkább különleges vidéken, Lappföld rénszarvaslegelőin, rénpásztorok településein, a mostoha és érintetlen természethez közel játszódik. Mint a könyvből kiderül, Lappföld nagyon fura valami, hiszen jórészt Norvégiában terül el, de "átlóg" Svédországba, Finnországba, sőt, Oroszországba is. Emellett különös az időjárása is: a könyv mindjárt egy sarki éjszakával, majd a nap felkeltével indul. De a legszomorúbb és legfurcsább az itteni élet: iszonyú szegénység, sokszor véka alá sem rejtett rasszizmus, a számi kultúra és életmód lenézése az egyik oldalról, civilizációs "kulturálatlanság" vagy legalább is alkalmazkodni nem akarás a másik oldalról. A rénpásztorok ügyeire gondot viselő rénrendőrök scooteren száguldoznak, mirelit ételt visznek magukkal és GPS-szel keresik az elbitangolt réneket, de a családi szokások, az élet hierarchikus rendje és a sokszor béklyóba verően fanatikus, mégis, közösséget összetartó vallás valahová háromszáz évvel korábbra repíti vissza az embert. A Sámándob izgalmas és csavaros krimi, de nagyon keserű látlelet. Kíváncsi vagyok, a szerzője melyiknek szánta inkább...
Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
