A General Press Kiadó nemrég váltott szerkezetet - és kiadói szimbólumot. Míg a fennállásától kezdve 2015-ig egy összefonódó G és P betűt láthattunk könyveik gerincének alsó részén, vagy esetleg a címlapon, mostantól egy fellapozott könyv stilizált ábrája jelzi az olvasók számára, hogy a kiadó könyve van a kezükben.
Már Hérakleitosz is rávilágított, hogy a világon mindig minden megváltozik. Nem is azért születik ez az apró poszt, hogy kifejezzem nemtetszésem az új jellel kapcsolatban. Csak egy kis problémára szeretném felhívni a figyelmet, ami főleg akkor szembetűnő, ha olyan könyvesboltban próbálunk könyvet keresgélni, amelyikben kevés a hely, a s a könyveknek csak a gerince látható a polcokon: alsó részükön a kiadók apró jeleivel. Például ilyenekkel: sorban a Libri, az Athenaeum, a Kossuth, a General Press és a 21. Század Kiadó jelei láthatók. Színesek, vonalasok, és mindbe a könyvet lehet belelátni, talán az utolsót kivéve, amely a 21-es számot formázza.
Csakhogy a könyvekre általában egyáltalán nem színesben kerülnek rá a jelecskék, hanem csak árnyékolva, vagy egy színben. Márpedig elég csak beszürkíteni mindegyiket, s máris látható, mennyire hasonlítanak.
A Kossuth mintha csak elfordított Athenaeum lenne, vagy fordítva. Ha a Libri (egyébként rafináltan ötletes) jele körül nincs keret, a kinyíló könyv csak két villámvonal, s máris szinte az előzőek fordítottja. S az új General Press jelecske is ebbe a sorba illeszkedik. Sőt, ha teljesen fehér (mint például az új Lee Child-kötet gerincén), akkor arra a jól megtervezett 21-re hajaz - pedig semmi köze hozzá. De mindkettőből csak két irdalt, majdnem négyzetes fehér folt látszik már egy lépésről is.
Esetleg legközelebb nem lehetne olyan jelecskét tervezni, ami
1. egyszínű fehér vagy fekete változatban sem hasonlít egyik már létező jelhez sem
2. nem egy lapozott könyvet idéz meg
3. messziről is felismerhető?

(Megjegyzés: a Librinek van most egy új, apró L-gerincjele: kíváncsian várom, amint kibontakozik.)