Szerintem a legtöbb krimiolvasó tudja, miről szól ez a poszt. Folytatódik Georges Simenon Maigret-könyveinek kiadása magyar nyelven.

Miután 2009 végén a Park Könyvkiadó befejezte gyönyörű szép és mesésen jól fordított Maigret-sorozatát, Maigret-rajongóként meglehetősen elárulva éreztem magam. A Park olyan gondos volt (Maigret-klubot alapított, kis rajongói katalógust szerkesztett (picit hibásat), kapcsolatot tartott az olvasókkal), hogy úgy éreztem, nincs kiadó, akiknél méltóbb helyen lehetne egyik kedvenc szerzőm életműve. Hogy miért ért véget 35 kötet után a sorozat, arra csak ők tudják a pontos választ, de sajnos sejthető az ok. Tény azonban, hogy egy éven át Maigret nem képviseltette magát a boltokban új könyvvel.

Épp ezért fantasztikusan jó hír, hogy 2011-től az Agave kiadóhoz került a Maigret-sorozat. Elindítottak egy Maigret-oldalt (amelyen végre hibátlan a magyarul már megjelent művek felsorolása, ilyen még nem volt, mióta net a net!, nálam egyébként ugyanezt a Raktárban találod), s több helyen is határozottan leírták, ha Maigret teljes terjedelmében olvasható lesz magyar nyelven, folytatják Simenon más, keményebb könyveivel. Márciusban máris két kötetet adtak ki, egy még soha meg nem jelent regényt, a Maigret nyaralni megyet és egy novellaválogatást, melynek Maigret gyanút fog a címe.

Amint bekerültek a netes áruházak kínálatába, már le is csaptam rájuk, s veszem is ezeket a könyveket szorgosan, míg csak tudom. Nehezen tudnék ellenállni nekik. Maigret számomra valami olyat jelent a krimik között, mint az aszalt szilvás marcipánbonbon a cukrászsütemények körében. Mindet szeretem, mindet falom, de ez az egy nagyon rövid ideig tart, nagyon jó és sokáig emlékszem sajátos ízére.

Maigret mindig tökéletes. A tökéletes sorozat viszont eddig a Parké volt számomra könnyed, hangulatos, egyéni borítójával (Gerhes Gábor tervezte őket az impresszum szerint, aki ma már az Európa Kiadó könyveinek külleméért felel), finom papírjával, a bájos térképpel a belső borítón, s elsősorban pompás fordításaival. Épp ezért nagy várakozásokkal vettem a kezembe a Maigret nyaralni megy példányát, hogy aztán annál elégedettebben tegyem le. A külső persze változott (Agave-könyv magasságú, sajnos, bár a szélessége kisebb), de Kuszkó Rajmund elegáns, szépséges borítója állja a versenyt a régiekkel. (Mindig is rajongtam az ő borítóterveiért, sokfélék, jellegzetesek, izgalmasak.) A szedés kellemes, szellős, s mire befejeztem a könyvet, már a térképért sem fájt a szívem. A fordítás pedig igazán kiváló volt! Egy-két elgépelést és a makacsul fogó nyomdafestéket leszámítva ettől a könyvtől pontosan azt kaptam, amit a Parknál annyira szerettem: tökéletes élvezetet szép, újraolvasásra csábító köntösben. Szeretném, ha mindez így maradna, akkor ez, az Agavéé válna a kedvenc Maigret-sorozatommá...

Most már csak szurkolni kell. Mindössze 15 Maigret-regény kiadatlan már csak magyarul a 75-ből. Bár fontosak a novelláskötetek is, én azért abban reménykedem, a regények elsőbbséget élveznek majd az elbeszélésekkel szemben, mivel úgy érzem, Simenon ezekben többet, jobbat adott, mint a pályája közepén készített rövidebb történetekben.

Kicsit elbizonytalanított reményeimben még, hogy bár a kiadó évi 4-6 Simenont ígér (én csak négyben merek reménykedni), e példányszám felét a nem Maigret-krimiknek szeretnék szentelni. Persze mindez előítélet, hiszen ha jól gondolom, ilyen művet nem is ismerhetek, de mindaz, amit eddig Simenontól olvastam (nem Maigret-k, de nem is krimik, hanem egyéb regények, pl. A macska, A furnes-i polgármester vagy A londoni férfi) nem hagyott kétséget afelől, hogy bár Simenon nagy író, ha nem Maigret-t ír, nekem egyáltalán nem tetszik. Ez persze magánvélemény. Mindenesetre abban bízom, hogy kedvenc felügyelőm "életműve" mielőbb teljes lesz, s ha közben másfajta könyv is megjelenik, hát, bizonyára azt is megveszem majd.

Nagyon meglepett egyébként, hogy a kiadó oldalán és más helyeken többen is leesett állal reagáltak arra, hogy az Agave lesz Georges Simenon életművének gondozója. Több olyan véleményt is olvastam, hogy Maigret nem illik a kiadó profiljába, nem elég "kemény" (vö. Block, Hammett, bár többen a hozzászólók közül bevallották, Maigret-t még nem is olvastak), más kiadó most adja ki (itt az illető bíráló lemaradt két évvel...), meg hogy úgysem fogják befejezni a sorozatot... (Szeretem ezt a tömény, hozzáértés nélküli rosszindulatot.) Bár azt hiszem, az Agave nem szorul segítségre, hisz bizonyosan nem csak a saját rajongóik fórumait olvassák (1), remélem, a kemény könyvek beígérése nem engedmény volt a kedvükért, hanem a pompás kiadói terv része, s a következő években bőségesen és alaposan el leszünk látva krimicsemegékkel Simenon tollából.

Én csak sok sikert kívánhatok. Ide azzal az aszalt szilvás marcipánbonbonnal!

Maigret-ről korábban:
Maigret

(1) Bár furcsálltam blogjuk és Maigret-oldaluk szinte mentegetőző beköszöntőjét: "Maigret ne illene az Agave profiljába? Gyerekek. Krimit adunk ki. És lehetőségünk van Simenont gondozni. Úgy értem, Maigret-t kiadni. Akinek ott a helye a Continental Op, Sherlock, Scudder és Simon Templar mellett. A világirodalom egyik legnagyobb alakját? Az egyik legnagyobb fikcionális nyomozót? Ne adjuk ki?" "Egy krimikiadó egyszerűen nem teheti meg, hogy nem adja ki Simenont, ha lehetősége van rá. "