Tavaly valamiért elmaradt, idén azonban ismét szeretném megmutatni, melyek voltak a 2017-es év kínálatából a kedvenc könyvborítóim. Miközben összeszedegettem egy tízes listát, történt más is: valószínűleg azért, mert mostanában néha kissé negatív vagyok... megszületett az előző év legkevésbé tetsző fedélképeinek hármas listája.
Íme:

3. Luther Márton: Asztali beszélgetések, Helikon Zsebkönyvek 60., Helikon
Tulajdonképpen nincsen semmi problémám a Luther szellemes gondolatait közlő gyűjtemény borítójával. Igaz, szerzőarckép, ami elég ritka a sorozatban (Sigmund Freud második kötetén váltotta az első kötet ötletesen hófehér női ágyékát a professzor cigarettázós arcképe...). De amikor Luther műve először megjelent magyarul, szintén egy portré díszítette (egy festmény), így nem meglepő, hogy Szabó Levente játékos borítótervén is Luther arca mosolyog ránk a szokásos reformátori kalap alól. Csak az a borospohár - csak azt lehetne feledni... Lutherhez először is a sör kapcsolódik, erről a kötet olvasása során is meggyőződhet bárki. Másrészt ez az egész "igyunk, kissé tiszteletlenül modernizálva a nagy reformátor alakját"-ötlet vizuálisan már többszörösen foglalt volt 2017-ben: elég csak a hazai gyártmányú Reformátor díszdobozos sörválogatásra gondolni.

2. Ungváry Krisztián: A szembenézés hiánya, Szerzői kiadás
Úgy gondolom,  ez egy fontos könyv. S mostoha sorsú: bár a Jaffa oldalán jelenleg is fenn van, mint a Modern magyar történelem sorozat következő kötete, ha kinyitjuk fizikai megvalósulását, kiderül, a kényes témájú könyv (alcíme: Felelősségre vonás, iratnyilvánosság és átvilágítás Magyarországon 1990-2017) végül mégsem a Jaffa gondozásában jelent meg: nem, ez látszólag egy egyszerű magánvállalkozás. Felelős kiadója a szerző, Ungváry Krisztián történész, a megjelentető az ő kft-je, a belső címoldalon nem szerepel a Jaffa neve. Ez a kínos kötet kitagadtatott... Azért remélem, sokan elolvassák. Mindenesetre a borítója nem teszi az év könyvévé, pedig az még eredeti tervezés. Rendben, értem én, a kötetcímről azonnal a szembenézés, vagyis szembe nézés ugrott be, de a titkos szalagnak látszó szem, avagy szemnek tűnő szalag több mint fárasztó ötlet...

1. Charlotte Brontë - Clare Boylan: Emma Brown, Lazi
A Lazi Kiadó küzd a borítókkal, mióta csak érthető anyagi megfontolásokból szépirodalmi szériájuk kemény kötésesből puha kötésessé változott, s elvesztette mintegy évtizedes, elegáns, visszafogott, a boltokban is jól felismerhető külsejét. A puha kötéssel új borítóterv érkezett: kezdetben két festménnyel, amelyet középütt világosabb színfelület választ el. Azután sajnos sikerült felfedezni, hogy össze is lehet mosni a két képet: és elszabadult a pokol. A Lazi-fedélképek ma már kifejezetten giccsesek, tele tolakodóan erős, egymást nagymértékben ütő tarka színfoltokkal, hatalmas, mosolygó filmalakok abszolút esetlegesen kiválasztott képeivel, kanyargó, műromantikus, árnyékot vető betűkkel. Mivel a megjelentetett szerzőket állandó kedveltségük meglepő módon a lektűrhöz, valódi írói rangjuk azonban a szépirodalomhoz kapcsolja, szerintem nagy gond van azzal, hogy műveik újabb kiadásai kapásból az egyszeri fogyasztásra szánt szórakoztató irodalom polcán, halmában jelölik ki a helyüket, hiába a (visszatérő) kemény kötésük. Az Emma Brown fedélképe ráadásul 2017 év eleje óta már foglalt is: egy Jankó Olga-köteten sokkal egyértelműbben sikerült elhelyezni, úgy, hogy a modellnek mindkét karja megmaradt...

Természetesen ezek azok a nem túl találó könyvborítók, amelyek esetében olvastam is a hozzájuk tartozó könyvet. Ez azért fontos, mert természetesen ronda könyvborítókat garmadával lehetne találni: a fentiek akár a szépek közé is tartozhatnak - de nekem nem tetszettek.
A fanyalgást nemsokára követi az ünneplés: hamarosan jön a 2017 kedvenc könyvborítói bejegyzés.

Link
Szép borítók karneválja (2015)
2017 kedvenc könyvborítói