Az előző Hármaskönyvekben többször is hosszú véleményeket írtam, sőt, a sorozat következő posztjai pedig talán hosszabbak lesznek... Ezért feltett szándékom volt, hogy a mai poszt rövid lesz. Persze nehéz volt megállnom, mert három nagyon izgalmas könyvet szeretnék ajánlani benne: egyet a sci-fi kedvelőinek, egyet szamurájoknak, egyet pedig mindenkinek, akiket érdekel a messzi világok és régi korok üzenete.

Kiss Sándor: A viharisten és a sárkány - Indoeurópai mitológia
Attraktror, 2017
Proto-indoeurópai nyelvcsalád. Rézkori királyságok. Halomsírok, kurgánok, kunhalmok. Világhegyek, vízi paloták, holtak szigetei. Ezekről és hasonlókról szól Kiss Sándor új könyve, amelyben egy rég elfeledett népcsoport leszármazottainak legszebb mítoszai, regéi és mondái felelgetnek egymásnak: mélyükön felfedezhető az egykori összetartozás sok-sok eleme. Odin sarja (aha, Thor) horgászik és csónakjába emeli a Világkígyót. Visnu isten vadkan képében, agyaraival emeli ki a leendő Föld sarát az alvilág mocsarából. Ymir óriás testéből Föld lesz, Manu isten testéből hindu társadalom. A paszulyok az égig nőnek, akárcsak Yggdrasil, a világfa-tölgy a skandinávoknál vagy Irminsul szent fája a frankföldi szlávoknál. Az özönvízzel harcolva bárkát épít nemcsak Noé, de a hindu Szatjavrata király, a hellén Deukalión és Bergelmir déróriás is. Sárkányt ölve győz a hettita Viharisten, a kijevi Dobrinya Nyikitics és Lambton angol lovagja. A kis kötet ugyan példákat válogat, tehát teljes képet - már csak terjedelme miatt sem - nyújthat, de az érdeklődést biztosan fel tudja kelteni a mitológia ismeretlen területei iránt. Ráadásul közben megismertet azokkal a szabályokkal és sémákkal, amelyek szerint az indoeurópai mitológiában egy ideális hős életútja felépül, tele kalandokkal. Így akár megalkothatjuk a saját héroszunkat is.

Mijamoto Muszasi: Az öt elem könyve
Helikon Zsebkönyvek 61., 2018
A más helyesírással Miyamoto Musashinak írt japán szerző 1584-1645 közt élt. Legendás hírű kardforgató volt, szamurájcsalád sarja, aki tizenhárom évesen győzte le első ellenfelét párbajban, s fél évszázadon keresztül vándorharcosként járta Japánt, mindenhol hírt és nevet szerezve. Fő műve, a Gorin no so, 1645-ben született meg: összefoglalja annak elméletét, hogyan legyünk becsületes, tiszta szívű és mesteri harcosok, és technikai szempontból is bevezet a vívás tudományába. A Helikon kötetében Abe Tetsushi és Varga Orsolya fordításában olvasható a harcművészeti munka, ami azért érdekes, mert először Tokaji Zsolt magyar változata lett ismert nálunk: 2004-ben és 2012-ben adta ki a Szukits Kiadó, illetve 2010-ben és 2012-ben a Fapadoskönyv kiadásában is megjelent. (Minden alkalommal A szamuráj útja főcímen, Taira Sigeszuke A szamurájkódex című könyvével egybekötve, amelyet a Szenzár 2016-ban adott ki újra, változatlan fordításban, de az író másik nevét és új címet használva Daidódzsi Júzan Szamuráj törvénykönyveként.) A jelenlegi fordítás viszont korábban mindössze egyszer jelent meg, a Szenzárnál. Őszintén szólva számomra elég nehezen olvasható a másik változattal összehasonlítva, mivel szakszóként tiszteli az összes japán kulcsfogalmat, jelentésüket pedig még csak nem is láb-, hanem végjegyzetben adja meg, ami hihetetlenül megnehezíti az olvasást. (Pl. "... a heihót követő embereket heihó no tassaként ismerik. A busiknak a heihó elvét mindenféleképpen tanulmányozniuk kell..." Ugyanez Tokajinál: "A Stratégia mesterének azt tartották, akik ezt az Utat gyakorolták.") Amennyiben ez egy népszerű kiadvány (mert az), a szamurájiskolát egyszer, zárójelben épp elég lett volna rjúhának nevezni, a kard művészetét kendzsucunak és a lelket kokorónak: mert valljuk be, hiába van sok-sok jelentése az eredeti fogalomnak (amelyet a jegyzet meg is ad), a szövegben egyet visel - és ez a magyar szavakra is ugyanígy érvényes.

Téridő ugróknak
A sci-fi klasszikusai, Urbis, 2017
Ifj. Veress István újabb, negyedik sci-fi-novellaválogatása immár új kiadónál jelent meg, de változatlan formában: tizennyolc eredetileg angol nyelven megjelent elbeszélést tartalmaz, amelyek közül a legkorábbi eredetileg 1948-ban, a legfrissebb pedig 2010-ben jelent meg, ezeket szép nevű ciklusokba rendezi, s attól függően, honnan vette az írásokat, azok előtt hol rövid bevezetőket találunk a szerzőtől vagy más íróktól, hol pedig nem. A fordítások élvezetesek (a válogató és Zsengellér Annamária munkái), a szerzők között pedig ott szerepel Brian W. Aldiss, Philip K. Dick, Harlan Ellison, Fritz Leiber, Frederik Pohl, Robert Sheckley, Robert Silverberg és Clifford D. Simak. A magyarul még meg nem jelentetett írások nem feltétlenül a legjelentősebbek az egyes íróktól, de nagyon élvezetesek. Az pedig különösen kedvemre való volt, hogy a válogatás a második (igazi?) sci-fi aranykorra koncentrál: a 18 írásból tizenegy való az ötvenes és a hatvanas évekből. A sci-fi antológiákból mindig szoktam kedvencet választani: ez ebből a kötetből William Tenn A Brooklyn-terve, a könyv legrégebbi, de talán legerősebb novellája.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor