Ez valószínűleg meglehetősen unalmas bejegyzés lesz mindazok számára, akiket nem ragadott magával a rajongás a The Time Tunnel című amerikai sci-fi sorozat esetében, akiket nem érdekel az időutazás - és akik nem szeretik a felesleges ismeretek felhalmozását... Mégis összegyűjtöttem néhány megjegyzést a filmrészek dátumaival és helyszíneivel kapcsolatban. Sosem szabad ugyanis elfelejteni, hogy ezeket a posztokat kicsit korábbi önmagamnak írom: sok bejegyzés szól olyasmiről, amiről szívesen olvastam volna korábban magyarul, de nem volt mit. Ez is ilyen.

A gyűjtés mégsem öncélú. Rettenetesen foglalkoztatott készítése közben is az a gondolatkísérlet, amelyre az Időalagút, de számos más sci-fi is jó példa. Ha megtehetnénk, hogy beleavatkozunk a múltba, melyik pillanatába szeretnénk, miért és milyen céllal? És egyáltalán: milyennek látjuk a múltat? Az utóbbi kérdésre sokszor pusztán az időutazós sci-fik alapján is sokféle válasz születik.

Átélni a múltat: Tony és Doug a Krakatoa felrobbanásának pillanatában az Időalagút 6. epizódjában

Játék a történelemmel, avagy évszámok, dátumok, kronológia

Számomra az Időalagút sorozat egyik fő vonzereje pontosan az, hogy (többnyire) a történelemmel játszik: ez legalább 27 részre igaz a harmincból, beleértve a 18. és a 29. epizódot is, amelyben földönkívüli látogatók is megjelennek, de a 19. században. (Az epizódok adatairól itt írtam korábban.) Nagyon izgalmas, inspiráló kérdéseket tesz fel minden rész: például, hogy megváltoztathatják-e a múltat az időutazók? Vagy ha (tételezzük fel) sikerül "visszamennünk" a múltba, vajon egy létező idővonalon haladunk-e visszafelé, vagy az idő valójában képlékeny és titokzatos valami, ami az időutazó múltjában is mindig "éppen most" alakul? Ezeken a kérdéseken már gondolkoztam egy korábbi Időalagút-posztban.

Csak az elmúlt egy évem időutazós találkozásai alapján is nagyon-nagyon sok válasz létezik a fenti kérdésekre. Rachel Givney Szerelmes Jane-jében például a 21. századba került Jane Austen szembesül saját, nekünk már "irodalomtörténeti" sorsával, s döntenie kell, hogy vállalja-e azt, vagy elmenekül előle, feladva azonban ezzel eredeti élete lényegét, az irodalmat. A döntése tehát (amellyel természetesen végül az írást választja) a 21. században következik be, de mégis stabil pont az idővonalon, amely ugyanoda viszi vissza saját korába, ahonnan elindult. Mégis, egyúttal azt a paradoxont is maga után vonja, hogy a kései Austen-könyvek eszerint egy olyan írónő tollából születnek, aki járt a 21. században, tudja, hogy halála után milyen nagyra értékelik majd, tisztában van vele, hány és milyen művet fog megírni még életében, sőt, gyakorlatilag ismeri a halála napját is... Ezzel szemben Kathleen A. Flynn A Jane Austen-küldetés című regényében Austenhez, az írónő korába küld időutazókat, akik azonban nem változtathatják meg a múltat, csak egy apró részletében, így Austennek sem mondhatják el a jövőjét, sőt, magukat sem leplezhetik le előtte. Persze a történet egyik fő kérdése épp az, lehetséges-e ilyesmi, vagyis érintetlenül marad-e a jövő, ha egyszer létezik időutazás. (Érdekes egyébként, hogy Flynn hősei érkezésükhöz és távozásukhoz olyasféle, csak kisebb eszközt használnak, mint az Időalagútban megjelenő időpózna.)

Nagyon szerettem tavaly nézni az Időbevándorlók című norvég sorozatot is (Beforeigners, 2019, 2021), amely nemcsak az időutazás témáját dolgozta fel, de nagyon ötletesen szembenézett annak a szociális-társadalmi-gazdasági és vallási-kulturális vetületével is. Fő kérdése, mi történne, ha mai, 21. századi világunkban tömegével jelennének meg időutazók a múltból, jelesül a kőkorszakból, a viking korból és a 19. századból. (Kár, hogy a nagy HBO-átalakulás miatt lehet, hogy végül félbemaradt ez a jó kis sorozat, sok kérdést nyitva hagyva.) Karády Anna A füredi lány- és Diana Gabaldon Outlander-sorozatának kötetei pedig folyamatosan építettek arra, hogy mit tud egy a mi korunkban élő ember a történelemről, hiszen időutazó szereplői a múltban folyamatosan azt a tudást hasznosítják, amit tanulmányaik során megszereztek. Ilyesmi az Időalagútban is gyakorta előfordul.

Felfedezni történeti korokat, testközelből átélni a história sorsdöntő eseményeit, találkozni híres történelmi személyiségekkel: ha lehetne időutazni, engem biztosan ez érdekelne belőle a legjobban... Nem lehet csodálni, hogy a visszaemlékezések szerint az Időalagút annak idején az amerikai történelemtanárok körében is tetszésre talált: úgy vélték, felkelti az iskolások érdeklődését a múlt iránt. Éppen ezért különös, hogy manapság inkább azt szokás felvetni, hogy történelmi adatai nem mindig elég pontosak. Ez a poszt ezekről a tévesztésekről szól: illetve arról, mit tudunk pontosan a történelemből...

A kifejezetten ötletes és fordulatos forgatókönyvek írói néhol valóban tollhibát vétettek a dátumokban. Ahogy az epizódlistámban is jeleztem, a New Orleans-i csata pl. tényleg 1815. január 8-án volt, ha tehát Tony és Doug 6-án kerültek a britek kezére, akkor nem egy, hanem két napnak kellett volna eltelnie az ütközetig az 5. epizódban. A kartúmi lázadást is nyilván véletlenül keltezték 1883-ra, hiszen minden, ami a 29. epizódban történik, 1884-be illik, a hónap így stimmel. Custer nem 21, hanem 23 évesen lett dandártábornok (8. epizód), Napóleon 1793 októberében Toulont ostromolta, így kis eséllyel járhatott Párizsban (10. epizód), Travis tábornok fia nem 12, hanem 7 éves volt, amikor elesett az Alamo (13. epizód). Amikor pedig Kirk tábornok megmutatja ősének Marie Antoinette kivégzését, valóban helytelenül mond 1793. október 15-ét dátumnak, mivel a királynét október 16-án fejezték le. Ám mindezek az apró tévesztések igazán semmit sem vesznek el a lényegből, a történelemmel való játékból. Viszont felhatalmazást adnak olyan pontatlanságok felrovására is, amelyek valójában sokszor nem is pontatlanságok... És számomra itt kezdődik az Időalagút széria igazi érdekessége.

Doug és Tony Alamo védőinek szerény ellátmányát fogyasztja az ostrom utolsó napján: de még reménykednek, hátha meg tudnak menteni néhány embert (13. rész)

Rajongás túlzófokon, avagy a lelkes blooper-keresőkről

Ha nem-tévesztett állítólagos tévesztéseket keresünk, jó párat találni a sorozatról szóló fórumokban és oldalakon. A 3. epizód például 1910. május 21-én játszódik: ám egy részében már éjszaka van. Így semmi különös nincs abban, hogy a bezárt bányairodában már letépték a naptárról a 21-es lapot...

Hogy miért hívják az amerikaiak az 1812-15 között vívott brit-amerikai összecsapást "1812-es háborúnak", azt tőlük kellene megkérdezni. Azonban az európai rajongók felfedezése, miszerint az 5. epizód nem is 1812-ben játszódik, valójában nem hibatalálat: "az 1812-es háború utolsó csatája" ugyanis, ahogyan Tony hívja, tényleg 1815-ben volt.

Ahogyan arra Doug is figyelmeztette időutazó barátját, Tony és Szerit szerelme csak egy pillanatig tarthatott (26. rész)

Fel szokás vetni azt is, pontatlanul mondják a 26. epizódban, hogy Marco Polo 1287-ben tizenkettedik éve utazgatott Keleten. A szám azonban ezúttal pontos: a számítás ugyanis, ahogy sok Marco Polo-életrajzban is, nem Polo és társai európai indulását, 1271-et veszi alapul, hanem 1275-öt, amikor megérkeztek Keletre - és onnantól valóban 12 év telt el az epizód jelenééig. Más kérdés, hogy ebben a történetben valóban van egy szándékos fikció és egy történelmi pontatlanság is. Bár Marco Polo és Szerit hercegnő útját Kubiláj valódi lányának, Kököcsinnek az utazásáról mintázták, az 1292-ben volt, Szerit hercegnő pedig sosem létezett. Ennél valódibb hiba, hogy az igazi Batu, aki egyébként nem hatalomvágyó őrült volt, hanem "jó kán", már 1256-ban meghalt, amikor Marco Polo még gyerek volt.

Szerit esetéhez hasonló történelemváltoztatás szerepel a 14. epizódban is: Hira Szing ugyanis nem létező személy, de valóságos személyekre hasonlít. A nevéhez az ötletet a jóval korábban, 1838-ban meghalt afgán vezér, Hara Szing adhatta, az 1886-os "hosszú tőrök éjszakája"-lázadáshoz pedig a történelem egy másik eseménye, s az a film, amelynek az archív felvételeit felhasználták az epizódban: az 1953-as King of the Khyber Rifles. Ebben egy félig bennszülött származású brit tiszt, akit Tyrone Power alakít, végül leszámol vértestvérével, a hosszú tőrök éjszakáját tervező Karram Khannal. Ez a film azonban 1857-ben, a szipojlázadás idején játszódik, s ráadásul egy olyan regény adaptációja, amely eredetileg az első világháború idejére helyezte a cselekményét... Ez nyilván feljogosít arra, hogy 1886-ban is megalkotható legyen egy hasonló kaland: és így találkozhatunk a fiatal Kiplinggel!

1915: Enrico Galba gróf, Galba császár kései leszármazottja arisztokrata eleganciával fogadja a mindenen átgázoló németeket, megmentve a gyilkossággal gyanúsított Tonyt és Dougot (19. rész)

Talán a legfeltűnőbb tévedés a 19. epizódban található. Az olasz Alpokban játszódó rész előrenyomuló németeket szerepeltet 1915-ben, pedig az első világháborúnak ebben az évében az olasz fronton még csak az Osztrák-Magyar Monarchia csapatait lehetett megtalálni: a németek csak 1917. július-október közt jelentek meg itt. Azonban nem lehet egyetlen tollhibára hivatkozva átirányítani az egész epizódot 1917-be sem, mivel elhangzik benne, hogy az USA még semleges a történet idején: ez viszont kizárja 1917 októberét. Így itt valóban a kiinduló koncepció a hibás: nem mintha egy olyan rész, amelyben Nero császár szelleme kísért, száz százalékosan hiteles történelem lenne. Egyebekben viszont nagyon ötletes, például Galba grófnak, Galba császár kései leszármazottjának szerepeltetésével nagyon is históriai, nem is beszélve remekül kigondolt történelmi csattanójáról (amit itt direkt nem írok meg)...

Csak az biztos, hogy semmi sem biztos...

Más "hibákkal" pedig más a helyzet. Több helyen olvasni, hogy mivel a 22. epizód tévesen teszi Billy, a Kölyök halálát 1881. július 23-ra (ez igaz, július 14-én lőtték le), ennek nyomán április 23-án játszódik: holott szó szerint csak az hangzik el az epizódban, április vége van. Valóban szó esik róla, hogy a cselekmény idejéhez képest Billy majd csak három hónap múlva fog meghalni, de hogy ezt napra pontosan kell-e érteni, nem derül ki. Ez engem azért foglalkoztat, mert a valódi Billy április 28-án szökött meg utoljára a börtönből, és ennek során lelőtt (nem egy, hanem) két seriffhelyettest. Számomra izgalmas elgondolkodni azon, hogy akkor vajon ez az epizód 28-án játszódik-e, s kissé átírja a történelmet (mínusz egy halott seriffhelyettes, plusz két időutazó), vagy egy kicsit korábban történik, s megajándékozza egy 28-át megelőző szökéssel a Kölyköt, akit így Doug és Tony fog el, hogy aztán majd 28-án újra, utoljára megszökjön...

Minden időutazó vágya ott lenni egy nevezetes eseménynél: ráadásul Tony és Doug közbelépése nélkül János király sosem írta volna alá a Magna Cartát (16. rész)

Nem egyértelmű a Magna Carta kérdése sem. Földnélküli János 1215. június 10-én találkozott Runnymade-ben az ellene lázadt nemesekkel, ám még majdnem tíz napig vitáztak a szövegen. 15-én fogalmazták meg a végleges változatot, s 19-én került rá a király pecsétje. Ez a történelmi ténysor nyilvánvalóan nem való kalandfilmbe, vagyis nagyon helyes, hogy merészeltek rajta egyszerűsíteni. A félreértésre ezúttal a szinkron is rátesz egy lapáttal: végeredményben június 9-10-én játszódik az epizód (s a Magna Carta aláírásával ér véget), de a magyar szövegben az Anno Dominit (AD) 18-ának fordítják, bedobva egy újabb, helytelen dátumot. (Megjegyzem, nem tudom, mi értelme az epizód apró pontatlanságain problémázni, bármilyen nyelven, amikor Ridley Scott 2010-es, Magna Carta-írató, A-kategóriás Robin Hood-nagyfilmjében csak az oklevél vonatkozásában kb. tizenötször ennyi nyilvánvaló történelmi anakronizmus van - és ettől még nem rossz a film.)

Számos forrás azt is egybehangzóan állítja, hogy a 11., kémkedős-hidegháborús epizód a Szovjetunióban játszódik. Pedig a készítők láthatólag nagyon ügyeltek, hogy semmi konkrétumot ne mondjanak, és épp oroszos névformákat ne használjanak. Valójában nem derül, ki, hova érkezett a vasfüggönyön túl Tony és Doug: a feliratok a városban furcsán cirill betűsek (valójában értelmetlenek), Hruda tábornok neve szlávos, Biraki professzoré inkább törökös, Alexiszé görögös.

A delírium-jelenet: ha a náci doktor nem törne olyan öntelten saját áltudományos célja felé, hosszabb idő alatt esetleg mégis vallomásra kényszeríthetné Dougot, de szerencsére eszébe sem jut (15. rész)

Nagyon érdekes viszont a 15. epizód "tévesztésének" kérdése. Tony és Doug a Gestapo fogságába kerül 1944. június 4-én. Semmit sem árulhatnak el a náciknak a közeljövőről, ez létfontosságú a sikeres partraszállás szempontjából. Amikor azonban Kleinemann doktor személyiség-átformáló, engedelmessé tevő szérumot ad be Dougnak, Hoffmann őrnagy pedig próbaképpen megkérdezi tőle, mikor lesz a szövetséges partraszállás, Doug ezt mondja: D-nap, június 6-a, Németország legyőzése (a szinkronban: német fegyverletétel), 1945. Ezt sokan szöveghibának tartják, mondván, a D-nap 1944-ben volt. Ám már amikor először láttam a részt, is azt gondoltam, a szövegből inkább Doug sikeres ellenállására lehet következtetni. A doktor azt mondja, a szérum könnyedén átformálja a kísérleti alanyt: Doug azonban amellett is megdöbbentően sokáig kitart, hogy ő igenis Douglas Phillips, nem pedig Heinrich Kreuger. A D-napra jóval korábban kérdeznek rá nála: vagyis a szer itt még kevésbé hathat. Én a lelkierejét láttam abban, hogy amikor kiszalad a száján a hónap és a nap, utána átugrik más témára, és újabb évszámot mond, a jövő évét, elterelve a németek figyelmét a dátumról annak megvitatására, legyőzhető-e egyáltalán Németország. Szerintem a magyar szinkron nagyon jó: biztos, hogy Doug nem arra gondol, hogy 1945. június 6-án legyőzik a németeket, hanem a német kapitulációra 1945-ben. Vagyis: ez a hiba nem hiba, pedig szép blooper-karrierje van az interneten.

Tanulni, tudni és ismerni a történelmet

Mindenesetre még a tényleges tévesztésekről is el lehet mondani, hogy elvezetnek a valódi történelemhez, nemhogy a nem-is-hiba hibákról. Én például - bár talán nem kellene bevallani - soha nem hallottam korábban az 1812-es háborúról (bár a pompás díszletekről, a mangrovemocsárról azonnal rájöttem, hol vagyunk a vonatkozó epizódban, és erre azóta is büszke vagyok). Nem tudtam, hogy az első amerikai-berber háborúban nem csak iszlám hitű kalózok harcoltak az USA hajóival. A kartúmi lázadásról is csak annyi ismeretem volt, amennyinek utánaolvastam A gyávaság tollai (The Four Feathers) összes filmváltozataival kapcsolatban. Ahhoz, hogy pontos képem legyen a sorozat világáról, rengeteg érdekes, addig ismeretlen tényt kellett felfedeznem. Nem is beszélve arról, mennyire inspirált a romantikus-kalandos történetbonyolítás.

Könyvek egy sci-fibe illő high-tech laborban: dr. Ann MacGregor tájékoztatja Kirk tábornokot, mit sikerült megtudnia Billy, a Kölyök utolsó napjairól (22. rész)

A sorozat jövőképe nyilván elavult mára, hiszen a tudósok történelmi ismereteiket vaskos kötetekből, jegyzetekből, adatsorokból szerzik, s nem az internetről (ami nem is csoda, hiszen maga az ARPANET is csak 1969-ben, három évvel a sorozat forgatása után kezdett működni, szűk körben). Mégis nagyon tetszik nekem, ahogyan minden alkalommal, amikor Tony és Doug új helyszínre és időbe kerül, a bázis tudósai rohannak és keresik, kutatják a hiteles információkat, forrásokat, gyakran panaszkodnak arra, túl sok a bizonytalan tényező, a legenda, az ellentmondás a történelemkönyvekben, vagy sürgősen berendelnek egy-egy szakértőt. Ezzel példát mutatnak és visszaadják a hitet a történelem érdekességével és a történelemtudás fontosságával kapcsolatban.

Hiszen Southall tábornok például le sem tagadhatná, hogy szenvedélyesen kutatja őse történetét, míg azután végre ellátogathat az utolsó ütközete színhelyére, s megfejthet egy vele kapcsolatos történelmi titkot. (5. epizód) Whitebird professzor büszke arra, hogy a sziú nemzethez tartozik, de félig kívülről szemléli önmagát és az őseit, a történészi objektivitás felől. (8. epizód) Kirk tábornokról kiderül, hogy egyike a büszke családfakutatóknak. (10. epizód) Doug és Tony számtalanszor veszik hasznát iskolai történelmi ismereteiknek, amikor több alkalommal gyorsan képesek felismerni, hová és milyen időbe kerültek éppen. Különösen érdekes ez például akkor, amikor Tony megfejt egy D-nappal kapcsolatos rádióadást, mondván, jé, ezt gondolták a partraszállásra vonatkozó kódüzenetnek, de hogy mikor - hát, éppen most... Ami neki tananyag, a körülötte állóknak jelen és jövő. (15. epizód) Márpedig én épp az ilyen jeleneteket szeretem az időutazásról szóló történetekben.

Tony viselkedése lenyűgözi Ülő Bikát, aki megmenti őt Őrült Ló haragjától és a tűztől: a tudós bátorsága a halál küszöbén tiszteletre méltó, ám az indiánregények és a történelem ismeretéről is tanúskodik (8. rész)

Az is fontos a sorozatban, hogy a történelmi narratívák önkényesek, s gyakran tele vannak fehér foltokkal. Billy, a Kölyök két áldozata névtelen volt: lehet, hogy Doug és Tony lesznek a halottak? (22. epizód) Nem tudni, végeztek-e ki amerikai kémeket New Orleansnál a britek: hiszen ki is jegyzett volna fel ilyen lényegtelen információt. Pedig ha Tony és Doug meghal, számukra nagyon is fontos lesz a kérdésre adható válasz... (5. epizód) Szerit hercegnőről keveset tudni, de dr. MacGregor adata szerint a két tudós látogatásának évében ment hozzá egy sötét hajú, fehér bőrű, messziről jött idegenhez: lehet, hogy Tonyról írnak a források, aki szerelmes lett a lányba? (26. epizód) Senki sem tudja, hajlott volna-e Ülő Bika a békére, amikor Custer kiprovokálta a Little Bighorn-i véres ütközetet, amelyben összes emberével együtt lemészárolták. Lehet, hogy a bölcs indián küldött hozzá békekövetet, de nem talált meghallgatásra? (Eddig a történészek.) Lehet, hogy ez a követ Tony volt? (És ez már a film.) Vajon mi igaz a görög mítoszokból? És a Bibliából? - Lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok egy olyan sorozat kérdésfeltevéseinek, amelyen már a tízévesek is jól szórakozhatnak: de átkozottul élvezem az ilyen töprengéseket.

Doug és Tony esete a születési dátumokkal

És persze ott van még a két tudós magántörténelme. Elmondható, hogy amit valóban nem döntöttek el elsőre a készítők: a két főszereplő kora. A pilotban Tony azt mondja, 1938-as születésű, a 4. epizódban viszont kiderül, hétéves volt Pearl Harbor idején, vagyis 1934-ben (vagy esetleg 1935-ben) született: azaz a sorozat fikciója szerint 33 éves múlt, amikor először belép az Időalagútba. Ennél az ismert ellentmondásnál azonban sokkal érdekesebb Doug és Tony többi, közvetett életrajzi időadata.

A felnőtt Tony találkozása hétéves önmagával Pearl Harbor megtámadásának napján: "- Bízom benned. Megkeresem az apád. Különben is, gyorsabban futok, mint te. - Esküszöl? - Esküszöm." (4. rész)

Az egyértelmű, hogy Doug idősebb Tonynál: ő tíz éven át dolgozott az Időalagút-projekten, Tony pedig csak hét éven át. A 22. epizódban Doug azt mondja Billynek, a Kölyöknek, hogy majd csak 50 év múlva fog megszületni: vagyis 1931-ben. A Dougot alakító színész, Robert Colbert születésnapja pedig valóban ekkor van: 1931. július 26-án. Ezzel szemben James Darren (Tony) a valóságban 1936. június 8-án született, vagyis négy évvel fiatalabb, mint a karakter, akit játszik. Erre az időcsúsztatásra azonban szükség van (s ezért is nem volt tartható a pilotban szereplő 1938-as születési évszám), hiszen hiába csodagyerek Tony, aki már 1954-ben lediplomázik (lásd 28. epizód), az semmiképp sem lenne hihető, hogy már 18 évesen ösztöndíjas doktori programba kezdjen a MIT-en (vagyis 18 év alatt elvégezze a középiskolát és az egyetemet is): még 20 évesen is nagyon fiatal ehhez. Másfelől egyértelmű, miért mondja a pilotban Tony, hogy 1938-as születésű: így ugyanis 30 éves lenne a cselekmény 1968-as jelenében, vagyis épp annyi, mint a szerepet játszó James Darren 1966-ban, amikor a forgatás valójában folyik.

A fenti, rendkívül bonyolult eszmefuttatásból végeredményben az derül ki, hogy mind Doug Phillips (született 1931-ben, így 1968-ban, az időutazás idején 37 éves), mind Tony Newman (született 1934-ben, így 1968-ban, az időutazás idején 34 éves) karaktere idősebb a sorozatban, mint az őket alakító színészek, Robert Colbert (született 1931-ben, így 1966-ban, a forgatás idején 35 éves) és James Darren (született 1936-ban, így 1966-ban, a forgatás idején 30 éves): viszont a sorozatbeli Tony és Doug között kisebb a korkülönbség, mint Darren és Colbert között valójában. Így jár az, aki két évvel a jövőbe csúsztatja sci-fi sorozata jelenét...

1956, a Vasfüggöny mögött, egy másik Időalagútnál: "- Kíváncsi vagyok, rájönnek-e, mire való ez az egész? -" kérdezi Biraki, Doug azonban mosolyogva megnyugtatja: "- Nem, nem igazán." (11. rész)

A két tudós életrajzához kapcsolódik még egy kis évszámítgatási galiba: a 11. epizódban, amikor nem akarják elárulni Biraki professzornak, hogy ők nem Smith és Williams, a két várt disszidens fizikus, azt állítják, hogy Amerikában együtt dolgoztak önmagukkal ("Phillipsszel és Newmannel") az ottani időkísérleten. Ez azonban nem igazán jó szövegkönyvi ötlet, mivel elfelejti, hogy az epizód 1956-ban játszódik. Márpedig a fenti évszámokból is világos, hogy Tony ekkor még tanult (a MIT-en), sőt, a 3. epizódban egyenesen az hangzik el, 1958-ban még "iskolába járt": ezért nem ismerte fel a bázis egyetlen tagja sem, amikor véletlenül 1958-ba vitte az Időalagút. Maga az Időalagút-projekt pedig 1968-ban tízéves, vagyis csak pont 1958-ban (tehát két évvel a 11. epizód után) fog megindulni. Ugyanebben a 11. epizódban ott is alig tarthatóvá feszül az időrend, amikor Doug megjegyzi Biraki működésképtelen kabinjával kapcsolatban, hogy a Tic-Toc-projektben ők is évekig foglalkoztak ezzel az ötlettel még Tony csatlakozása előtt (ami 1968-ban, a sorozat időkezdetekor 7 éve volt, vagyis 1961-ben): az "évekig" szó minimum három évet jelent - és többet nem is jelenthet itt, mivel, mint írtam, az Időalagút-projekt mindösszesen tíz éve tart...

Természetesen nyugodtan lehet mondani a fenti számítgatások az elmebaj határát súrolják, én azonban úgy gondolom, rajongani valamiért csak magas hőfokon és teljes érdeklődéssel lehet. A Kockázat (Kloss kapitány) esetében már töprengtem el hasonló "felesleges" dolgokon: most itt volt az ideje Időalagút-ügyben is. Ami pedig fontos, hogy összességében ez is bizonyítja, hogy a sorozat, a "hibák" és a történetszövet "lyukjai" ellenére, elképesztően izgalmas, ötletes, bonyolult történelmi rekonstrukciókkal áll elő, amelyeken még gondolkodni is élvezetes. Lehet többet várni egy televíziós szériától?

Doug és Tony az ókori Jerikóban és egyúttal a bázis képernyőjén: Tony közvetlenül előtte szabadította ki elfogott barátját, később azonban ő szorul majd megmentésre (20. rész)

Két személyes megjegyzés: időutazásról és megfigyeltségről

Ha lehetséges lenne az időutazás, annak örülnék, ha az derülne ki, ami tudományosan a legkevésbé valószínű: vagyis hogy a múltba visszautazva nem tudjuk megváltoztatni a múltat. Ha valaki visszament az időben, s abban a korábbi időpillanatban tett valamit, akkor ezzel csak bezárul egy paradoxonos kör, mert kiderül, hogy ez a beavatkozás mindig is a történelem része volt, vagyis nem lehet "elrontani" vele a múltat, ellenkezőleg, vele lesz teljes. Tisztában vagyok vele, hogy a természettudományos valószínűtlenség mellett ez a legkonformistább elképzelés is, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a párhuzamos idővonalak és a kvantumfizika elképzeléseit. Ráadásul olyan felemelően tragikus helyzeteket hozhatna létre, mint amilyet Ray Bradbury is megírt az És újra a Föld-ben. Viszont ha valakit nagyon érdekel a hogyan-is-történt-pontosan-a-történelem kérdése, ez lenne a legmegfelelőbb időutazástípus számára. Én csak rövidebb utazásokat mernék tenni, legjobban pedig III. Béla kora, az Erzsébet-kor udvari elitjének mindennapi élete, és az érdekelne, milyen színész volt a fiatal Petőfi Sándor. Így először ezekbe a korokba szeretnék ellátogatni.

Végül: az Időalagút egy dologban nagyon különbözik az általam ismert más időutazós történetektől. Ez pedig a folyamatos megfigyelés: akár Schrödinger macskája, akár voyeur-értelemben. Mivel a bázis tudósai a sorozat egész első évada során azzal próbálkoznak, hogy visszahozzák a jelenbe Tonyt és Dougot, folyamatosan figyelik és nézik egy képernyőn, mint valami videóadást, mit él át éppen a két időutazó. Bár ennek valójában persze az az oka, hogy egy tévéfilmet látunk (az Időalagút-regényekben nincs is igazi jelentősége, hogy a bázison folyamatosan veszik és rögzítik mindazt, ami Douggal és Tonyval történik), mégis, nagyon elgondolkodtató. Mivel beavatkozni, segíteni csak alig-alig tudnak, sokkal inkább az történik, hogy Kirk tábornok, dr. Ann MacGregor, dr. Swain és a többiek csak megfigyelnek. Így viszont olyan szituációkban és helyzetekben látják a munkatársaikat, amelyekbe azok saját korukban soha nem kerülhettek volna, és olyan tulajdonságaikat ismerhetik meg, amelyek sok esetben biztosan rejtve maradtak volna a munkatársaik előtt. A fikció szerint Phillips és Newman zseniális fizikusok, az időutazó módszer megalkotói, és persze vakmerő, jóképű, sportos alkatú fiatal férfiak. Az egyes kalandokban azonban a helytállás, bátorság, kreativitás, együttérzés, óvatosság és küzdelem olyan próbatételein mennek keresztül, ami bármely kalandhősnek a díszére válna. (Persze, valójában azért, mert ők is azok.) Még fontosabb, hogy egész mély, önfeláldozó, személyes barátságukat is egy csapat fehér köpenyes megfigyelő szemei előtt élik meg... Nem tudom, hogy a tervezett második évad mit kezdett volna ezzel a problémakörrel, hiszen abban Tony és Doug bizonyára visszatért, s onnantól kiszámíthatóbb, szabályozottabb utakat tett volna. Így azonban a sorozatban olyan időutazást láthattunk, amelynek kettős volt a megfigyelése: szemlélhettem én nézőként, s szemlélte a történetbeli közönség, a bázis tudóscsapata. Ilyen időutazást nézni jó, de magam egészen biztosan nem vágynék rá...

A barátok kitartanak egymás mellett: szemben az ellenséggel, magányosan, egy kis szigeten - és közben a bázis figyelő szemei előtt (17. rész)

Linkek
A múlt és az eljövendő korok útvesztője - Az Időalagút sorozat epizódlistája
22+2 számos tény az Időalagút sorozatról
Az Időalagút sorozat
Filmregények és filozofikus kérdések - Könyvek az Időalagút sorozathoz
Tisztelgés az Időalagút előtt - Tribute to The Time Tunnel