2023. január 6., péntek
Sokrates,
Ki a mérget megitta,
S hóhéra, ki a mérget neki adta,
Egy helyre mentek mind a ketten?
Oh lehetetlen!
És hátha... hátha...
Mért nem láthatni a másvilágba!
Ha a sírban megszáradt szíveket
Mind egy halomra hordanák
S meggyújtanák,
Ki mondja meg:
Hány színű lenne majd e láng?
Szeretője-e vajon a testnek a lélek?
S mint szeretőkhöz illik, együtt /enyésznek?
Vagy a lélek a testnek csak barátja?
S úgy tesz, mint rendesen a barát:
Elhordja magát,
Midőn amazt pusztulni látja?
Vajon mi ér? Vajon mi történik velem?
Sejtek, s e sejtelem, ez ollyan rettentő!
Úgy rángatózik, úgy ugrándozik szivem,
Miként a porban a levágott emberfő.
Ebben az évben ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Vajon mit írna, ha egy pillanatra megelevenedhetne közöttünk? És mit gondolna?
Az emlékezés évét egy versösszeállítással szeretném elindítani: a szövegek 1846 elején születtek. Szövegük az Osiris összkiadásból való.
Szeretnék idén Petőfi iránti rajongásomról is írni. Addig is ajánlom mindenkinek korábbi versgyűjteményemet:
A fiatal Petőfi - 50 vers (1841-1845)
A fiatal Petőfi - 50 vers (1841-1845) című gyűjteményről
