Még iskolás voltam, amikor már mindennap forgattam egy Bihari Péter írta kötetet. Nem stréberségből, egyszerűen csak azért, mert izgalmas volt. Ahhoz a generációhoz tartozom, akik már a rendszerváltás utáni új történelemtankönyvekből tanulhattak a középiskolában: mégis, visszatekintve mégsem voltak e kötetek elég újak. Még nem mindig tudtak vagy mertek átfogóan / értékelően / átértékelően visszatekinteni a rövid huszadik századra, hiszen – látszólag – még benne keletkeztek. A 20. század története fiataloknak viszont képes volt erre: Bihari Péter első népszerűen szakszerű kötete nemcsak a diákoknak szólt, nemcsak tankönyv volt, hanem színes, izgalmas, objektív, forrásokra támaszkodó, olykor humoros, s mindenképpen pompás összefoglalása századunknak. Nem csoda, hogy számos utánnyomást, majd egy felújított kiadást is megért, s fiatalok újabb és újabb generációnak bizonyította be hogy a történelem érdekes.

Mire azonban ez a könyv megújult, született egy újabb is, amellyel később ismerkedhettem meg: A németek – 2000 év Európa közepén című munka. Mintha Bihari Péter munkásságát valahogyan álcázni kellene: ez a kötet is úgy tett, mintha „csak” tankönyv lenne, olyanok számára, akik szeretnének mindent tudni a németek, a német államok, s Németország történetéről. Ahogyan azonban A 20. század… sem csak elméleti célközönségének szólt, A németeket is nagyon meg lehetett szeretni egyetemi tanulmányok és érdek, vagyis információkényszer nélkül is: mivel érdekes, sőt, fordulatos, objektív és egyedi szemléletű bemutatása volt a német történelemnek.

Mára azonban ez a remek könyv már szinte sehol sem kapható: még antikváriumokban is ritkán bukkan fel. Bihari Péter pedig végre már nem(csak) tankönyvszerző: bemutatkozhatott, mint az európai történelem egyik sarkalatos pontjának, az első világháborúnak a szakértője. Az elmúlt években sorra jelentek meg ezzel kapcsolatos munkái: Lövészárkok a hátországban - Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán (2008), Kérdések és válaszok az első világháborúról (2013), 1914 – A nagy háború száz éve – Személyes történetek (2014). Így talán nem csoda, hogy A németek helyébe is egy új könyv lépett az idén: a Németország és a németek.

A vaskos könyv alcíme: 500 év Luthertől Merkelig. Szerencsésen hirdeti, hogy a (német) reformáció fél évezredes évfordulóján láthatott napvilágot. De egy kicsit csalóka is: hiszen a kötet A németek teljes felújítása. Így, bár sokkal bővebb, modernebb és frissebb, továbbra sem mond le arról, hogy a germán történelemmel és a német középkorral is megismertessen. Vagyis a történelem íve nem Lutherrel kezdődik, hanem egészen a római időktől fut napjainkig, vagy épp – a kötetben található kronológiát idézve – Kr. e. 113-tól, amikor a rómaiak a kimber és teuton törzsekkel harcolnak, egészen 2016-ig, amikor „Milliós tömegek menekülnek Afrikából és Ázsiából Európába, illetve Németországba.” Lapjain találkozhatunk Habsburgokkal és Hohenzollernekkel, Nagy Theoderikkel, Nagy Károllyal és II. (Nagy) Frigyessel, Bismarckkal és Hindenburggal, Hitlerrel és Himmlerrel. Az arányok azonban pontosan megfelelnek a mai olvasó érdeklődésének: hiszen a kötet tizenegy fejezetéből mindössze kettő szól az 1500 előtti eseményekről, a huszadik századdal pedig majd a mű fele, öt rész foglalkozik.

Közben kibontakozik előttünk, miért is volt más a német fejlődés, mint általában az európai. Megtudhatjuk, mi a Drang nach Osten, a „tőrdöfés-elmélet” és az Ostpolitik. Szembenézhetünk vele, milyennek látták magukat a németek a különböző korokban: a kereszténység védelmezőinek, a költők és filozófusok népének, harcos katonáknak, bűnbakoknak, bűnösöknek, bátor felelősségvállalóknak… Portrékat kapunk a legfontosabb német személyiségekről egészen a legújabb időkig: vagyis jobban megismerhetjük Angela Merkelt, Gerhard Schrödert, Helmut Kohlt, Willy Brandtot is. A történelmi kalandozást pedig történelemrajongónak való csemegék – képek, ábrák, statisztikai táblázatok, kis, kiemelt írások – színesítik.

Ám a kötet legnagyobb erénye a saját szemlélet, a meggyőző érvelés, az összefoglalás és értékelés igénye. A könyv előszava a németség fogalmát igyekszik definiálni, utószava pedig néhány tanulságot von le, amelyek miatt csak ajánlani tudom a kötetet. Egy ezek közül: „A németek hozzászoktak, hogy – ha róluk van szó – a világ már a legkisebb nyugtalanító jelre felkapja a fejét; mi több, ők maguk ugyanígy tesznek. A múlttal való kritikus szembenézés [Vergangeheitsbevältigung] kultúráját évtizedek kemény munkájával és a legjobb értelemben vett »német alapossággal« dolgozták ki, és ápolják a mindennapokban is – pl. az oktatásban.” Ez nekünk is mintát adhat; ahogy Bihari Péter könyve is „egy nagy népről, amelyik kapott egy második esélyt a történelemtől, és élni is tudott vele.”

A cikk az Ekultura.hu-n: Bihari Péter: Németország és a németek - 500 év Luthertől Merkelig

Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én