Benkő László újabb hatalmas terv megvalósításának indult neki: a Könyvhéten már kapható volt új trilógiájának, a Vér és keresztnek az első kötete, a Sosemvolt pogányok. Benkő, több mint húsz vaskos történelmi regény megálmodója, aki a magyar történelem számos korszakát teremtette már újra szavakban. Ezúttal folytatja azt az utat, amelyet még a Honfoglalás-trilógiában és a Viharlovasok című, ötkötetes sorozatában kezdett meg.

A magyarság történelmének legősibb időszakát eleveníti fel, amelyről még tudhatók tények és adatok: a honfoglalások, a kalandozások, a (nagy)fejedelemség korát. Míg az előző regénysorozatokban a Kárpát-medencébe megérkező és ott letelepedni kezdő magyarság életét és történetének sorsfordulóit ismerhettük meg, ezúttal egy újabb történelmi próba előtt áll a magyar nép. A kérdés, fel kell-e vennie valóban mindenkinek a keresztény hitet? El kell-e veszítenie régi vallását, életkereteit egy újabbért? Megéri-e mindez? Jót hoz-e a népnek vagy pusztulást?

A kérdésekre Gyécse fejedelemnek, a Viharlovasokból ismerős Taksony fiának kell válaszolnia. Ő az utolsó magyar fejedelem, akit a 19. századi, helytelen szókiolvasás miatt mi általában Gézaként ismerünk, s aki államalapító I. (Szent) István királyunk atyja volt. Mi, olvasók természetesen kapásból fújjuk megadandó válaszait: hiszen már az iskolában megtanuljuk, miként készítette elő Géza uralkodása a fiáét, Istvánét, s miképpen biztosította a magyarság fennmaradását, sőt, még nagyobb néppé válását az, hogy vezetői a nyugati keresztény vallást, s a vele járó állammintát választották. Tetteiknek köszönhetően születhetett meg az a Magyar Királyság, amely a középkorban mindvégig a térség meghatározó középhatalma volt, sőt, néhány alkalommal rövid időre sikerült az európai nagyhatalmak sorába is beletartoznia.

A Sosemvolt pogányok azonban a másik oldalt mutatja meg: hogy mibe került ez a választás a fejedelemnek és mibe a népnek. Mennyire érthetetlen, követhetetlen, fájdalmas és véres a döntés, amit Gyécsének meg kell hoznia. A nép csak a kényszert, az árulást, az eltöröltetést látja, messzebbre nem láthat. Ráadásul abban, hogy igaza van-e, maga a fejedelem sem lehet biztos. Hasonló szituációról Arany János írt a Toldi estéjében: ahogyan a Hatodik énekből kiderül, Toldi Miklós sem érti-értheti Lajos király szavait („Hajt az idő, nem vár…”), s – talán – azzal a gondolattal hal meg, hogy szeretett uralkodója és barátja nem tudta és nem akarta megérteni azoknak a magyaroknak a tragédiáját, akik nem akartak, s nem tudtak együtt változni az idővel és a korral. Benkő regényében azonban – a műfajból eredően – sokkal szélesebb panorámáját tekinthetjük végig a társadalomnak, s többféle magatartással is találkozhatunk. Közben megelevenedik egy teljesen feledésbe merült hit- és szokásvilág, amely mára szinte a babonák szintjén sem maradhatott fenn. S megismerhetjük annak a rekonstruált képét is, miben és hogyan hittek a Géza-kori magyarok, s mennyiben segítette, s mennyiben akadályozta ez a vallás az új hit, a kereszténység felvételét.

Természetesen – ahogy az Benkő László regényeiben megszokott – a műben a politikai-történelmi kérdésfeltevésen és a jeles szereplőkön kívül sok olyan alakkal találkozhatunk, akik minden rezdülésükben az író fantáziájának teremtményei. Ilyen a főszereplő Karád, akivel Halacska nevű kisfiúként találkozunk először, s már akkor különös képességei vannak. Felnőve már a fejedelmi udvarban követhetjük az életét, s ebben akad szerelem, halál, döntéshozatal és felelősségvállalás is.

Élményt adó elolvasni a regényt. Így ha van egyáltalán bármiféle megjegyzésem a kötettel kapcsolatban, az legfeljebb a borítót érheti. Ezúttal a közismert, s ezért egy mai olvasó számára inkább csak hangulatadó 19. századi festmények és a modern, személytelen csataképek helyett olyan festmény látható a kötet fedelén, amely egyértelműen kiemel egy jelenetet a regényből, s mindjárt értelmezi is azt. Kertai Zalán vad színekben pompázó képe pompás illusztráció, bizonyos szempontból mindent elmond a regényről. Az én fantáziámat viszont nagyon megkötötte. Jó ideig tartott, amíg sikerült megszabadulnom a két festett alaktól, akik egyfolytában a szemem előtt voltak. Pedig az én fejedelmi párom egészen más lett olvasás közben. Persze ez teljességgel magánvélemény: kíváncsi vagyok, milyen festmény kerül majd a második kötetre.

Amelyet már várok: hiszen egészen biztosan tele lesz meglepetésekkel, legyen szó akár Gyécse és fia, Vajk életéről, akár Karád kalandjairól.

A cikk az Ekultura.hu-n: Benkő László: Vér és kereszt - Sosemvolt pogányok
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
További linkek:

Benkő László: A spanyol grófnő
Benkő László: Honfoglalás 1. Táltosidők
Benkő László: Honfoglalás 2. Idegen tüzek
Benkő László: Honfoglalás 3. A megszerzett föld 
Benkő László: Szent László 1. - A lázadás parazsán
Benkő László: Szent László 2. - A korona ára
Benkő László: Szent László 3. - Kard és glória
Benkő László: Tatárjárás (Dzsingisz szürke szolgálója, Két lélek egy testben, A végső tenger)
Benkő László: Viharlovasok - A másik ösvény
Benkő László: Viharlovasok - Aranyasszony
Benkő László: Viharlovasok - Porladó szövetség