2017. június 13., kedd
A mai poszt két török könyvről szól: mindkettő novellagyűjtemény, mindkettőnek elbűvölő a megformálása, mindkettő szerzője nő és mindkettőt a Napkút Kiadó adta ki.
Solmaz Kâmuran: A szerelem fogságában
Napkút, 2015
Erre a könyvre a tavalyi könyvhéten bukkantam rá. Annyira megható és titokzatos volt a címlapja, hogy egyszerűen nem tudtam otthagyni. Elolvasva rájöttem, nagyon hiányzott volna az életemből ez a gyönyörű, álomszerű képekkel ékített, három, költői elbeszélés, ha nem találkozom vele.
A könyv szerzője, az 1954-es születésű Solmaz Kâmuran különös sorsú író: bár már gyerekként írt, s tizenegy évesen díjat is nyert egy történetével, mégis fogorvos lett belőle, s tizennégy éven keresztül csak orvosi karrierjével foglalkozott. Akkor azonban egycsapásra felhagyott a gyógyítással és regényeket kezdett írni: napjainkig kilenc művet adott ki, amelyek tizenöt nyelven jelentek meg a világ minden táján. Magyarul is olvasható két történelmi regénye, az Eszter Kira (Partvonal, 2006, eredetileg Kiraze, 2000) és a Magyar (Napkút, 2012, eredetileg Macar - Tefrika-i Müteferrika, 2010).
A szerelem fogságában azonban - szerintem - gyökeresen más, mint azok. Egyrészt elbeszélésgyűjtemény, amelynek a három történetét semmi más nem köti össze, mint a fő téma: a szerelem. Másrészt a könyv illusztrátora, Nevin Hirik szinte egyenrangú alkotóvá válik a könyv lapjain: olyan erős, szuggesztív hangulatú, érzelmekkel, finomsággal, bájjal és bölcselettel teli képeket fest, amelyek bátran elvezetnek a szövegtől, hogy azután visszavezessenek hozzá, s még gazdagabb és szimbolikusabb értelmezéseket tesznek lehetővé. Harmadrészt a történetek egyszerre mágikus és realista szövedéke teljes mértékben nemzetközi: bármely országban bármelyikünkkel megtörténhetne, vagy legalább is bármelyikünk vágyhatna arra, hogy megtörténjen... Hangulatokkal, érzelmekkel, gondolatokkal teli utazás mindegyik elbeszélés egy különleges, titokzatos és megható világba, ahol a magány és a boldogság is bármikor elöntheti az embert.
A narancslány, a szerelembe esett legyecske és a véletlen találkozások három meséje minden olvasót szeretettel vár tündéri világában. Mindenképpen olvasásra érdemes: nemcsak szerelmeseknek!
Aytül Akal: Léggömbök a magasban
Napkút, 2016
Erről a kis kötetről sokáig nem tudtam eldönteni, gyerekkönyv-e vagy felnőtteknek szóló novellagyűjtemény. Elolvasva azt mondanám, ez is, az is: jót mosolyoghat rajta egy kiskamasz, s kedvét lelheti részletgazdag és mulatságos bájjal telt rajzaiban, de nekünk, felnőtteknek is jól eshet a találkozás önmagunkkal, miközben elolvassuk.
Szerzője, az 1952-es születésű Aytül Akal húszéves korától író. Ez meg is látszik műlistáján, amely majdnem százötven könyvet tartalmaz. A Léggömbök a magasban volt a 126. könyve. Bár első publikációi főleg versek voltak, igazán a gyermek- és ifjúsági irodalomban találta meg az útját: képeskönyveket, meséket, meseregé-nyeket, kamasztörténeteket írt. Egyes írásait olyan kifejezetten aktuális problémáknak szentelte, mint a bullying, az iskolai erőszak, a nemek vagy a bőrszín miatti megkülönböztetés traumái: ezek a török iskolai oktatásba is bekerültek. Művei nyolc nyelven váltak már olvashatóvá, egyes projektjeinek pedig nemzetközileg is igen kedvező lett a visszhangja.
A Léggömbök a magasban azonban - szerintem - sokkal érdekesebb képet fest az írónőről, mint a fenti életrajz. A benne található kilenc mulatságos, s néha torokszorító történet ugyanis mind gyerekekről szól, sőt, gyerek az elbeszélője, ám nemcsak a gyerekolvasóknak tud újat mondani. És nemcsak a gyerekekről. A netfüggő nagyszülők, akik a Facebookon találják meg napjaik új értelmét, a kiapadhatatlan energiájú szülők, akik annyira támogatni kívánják gyermekük esetleges új hobbijait, hogy valójában már helyette találják ki az életét, vagy épp A legek legjava, a háromgenerációs történet, amelyben nagymama, anya és lánya mennek egymás idegeire, pedig szeretik egymást, nyugodtan lehet felnőttirodalom, sőt, akár még annak is keserű kicsit - annak ellenére, hogy a történet lapszéleit sok-sok bájos lufi díszíti Anil Tortopnak köszönhetően. Ami mégis könnyeddé teszi a gyűjtemény szövegeit, a finom irónia és az okos történetvezetés.
Így aztán egyszerre szól gyerekhez és felnőtthöz: kiváló olvasmány.
Két teljesen más elbeszéléskötet, ám mindkettő török. Olvasásuk örömére összegyűjtöttem azokat az írásaimat, amelyek szintén török könyvekről, török regényekről szólnak itt, a blogon:
Oya Baydar: Macskakaparás, Libri, 2012
Yaşar Kemal: Az Ararát legendája, Jószöveg, 2012
Tuna Kiremitçi: Minden ima az égbe száll, Jószöveg, 2013
Hatice Meryem: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen..., Európa, 2014
Levent Mete: Rika agyában, Typotex, 2014
Birgül Oğuz: HAH!, Typotex, 2016
Akif Pirinçci: Bársonytalpon oson a halál (Felidák), Magyar Könyvklub, 1995
Akif Pirinçci: Francis, Metropolis Media, 2015
Elif Şafak: Fekete tej, Jószöveg, 2011
Napkút, 2015
Erre a könyvre a tavalyi könyvhéten bukkantam rá. Annyira megható és titokzatos volt a címlapja, hogy egyszerűen nem tudtam otthagyni. Elolvasva rájöttem, nagyon hiányzott volna az életemből ez a gyönyörű, álomszerű képekkel ékített, három, költői elbeszélés, ha nem találkozom vele.
A könyv szerzője, az 1954-es születésű Solmaz Kâmuran különös sorsú író: bár már gyerekként írt, s tizenegy évesen díjat is nyert egy történetével, mégis fogorvos lett belőle, s tizennégy éven keresztül csak orvosi karrierjével foglalkozott. Akkor azonban egycsapásra felhagyott a gyógyítással és regényeket kezdett írni: napjainkig kilenc művet adott ki, amelyek tizenöt nyelven jelentek meg a világ minden táján. Magyarul is olvasható két történelmi regénye, az Eszter Kira (Partvonal, 2006, eredetileg Kiraze, 2000) és a Magyar (Napkút, 2012, eredetileg Macar - Tefrika-i Müteferrika, 2010).
A szerelem fogságában azonban - szerintem - gyökeresen más, mint azok. Egyrészt elbeszélésgyűjtemény, amelynek a három történetét semmi más nem köti össze, mint a fő téma: a szerelem. Másrészt a könyv illusztrátora, Nevin Hirik szinte egyenrangú alkotóvá válik a könyv lapjain: olyan erős, szuggesztív hangulatú, érzelmekkel, finomsággal, bájjal és bölcselettel teli képeket fest, amelyek bátran elvezetnek a szövegtől, hogy azután visszavezessenek hozzá, s még gazdagabb és szimbolikusabb értelmezéseket tesznek lehetővé. Harmadrészt a történetek egyszerre mágikus és realista szövedéke teljes mértékben nemzetközi: bármely országban bármelyikünkkel megtörténhetne, vagy legalább is bármelyikünk vágyhatna arra, hogy megtörténjen... Hangulatokkal, érzelmekkel, gondolatokkal teli utazás mindegyik elbeszélés egy különleges, titokzatos és megható világba, ahol a magány és a boldogság is bármikor elöntheti az embert.
A narancslány, a szerelembe esett legyecske és a véletlen találkozások három meséje minden olvasót szeretettel vár tündéri világában. Mindenképpen olvasásra érdemes: nemcsak szerelmeseknek!
Napkút, 2016
Erről a kis kötetről sokáig nem tudtam eldönteni, gyerekkönyv-e vagy felnőtteknek szóló novellagyűjtemény. Elolvasva azt mondanám, ez is, az is: jót mosolyoghat rajta egy kiskamasz, s kedvét lelheti részletgazdag és mulatságos bájjal telt rajzaiban, de nekünk, felnőtteknek is jól eshet a találkozás önmagunkkal, miközben elolvassuk.
Szerzője, az 1952-es születésű Aytül Akal húszéves korától író. Ez meg is látszik műlistáján, amely majdnem százötven könyvet tartalmaz. A Léggömbök a magasban volt a 126. könyve. Bár első publikációi főleg versek voltak, igazán a gyermek- és ifjúsági irodalomban találta meg az útját: képeskönyveket, meséket, meseregé-nyeket, kamasztörténeteket írt. Egyes írásait olyan kifejezetten aktuális problémáknak szentelte, mint a bullying, az iskolai erőszak, a nemek vagy a bőrszín miatti megkülönböztetés traumái: ezek a török iskolai oktatásba is bekerültek. Művei nyolc nyelven váltak már olvashatóvá, egyes projektjeinek pedig nemzetközileg is igen kedvező lett a visszhangja.
A Léggömbök a magasban azonban - szerintem - sokkal érdekesebb képet fest az írónőről, mint a fenti életrajz. A benne található kilenc mulatságos, s néha torokszorító történet ugyanis mind gyerekekről szól, sőt, gyerek az elbeszélője, ám nemcsak a gyerekolvasóknak tud újat mondani. És nemcsak a gyerekekről. A netfüggő nagyszülők, akik a Facebookon találják meg napjaik új értelmét, a kiapadhatatlan energiájú szülők, akik annyira támogatni kívánják gyermekük esetleges új hobbijait, hogy valójában már helyette találják ki az életét, vagy épp A legek legjava, a háromgenerációs történet, amelyben nagymama, anya és lánya mennek egymás idegeire, pedig szeretik egymást, nyugodtan lehet felnőttirodalom, sőt, akár még annak is keserű kicsit - annak ellenére, hogy a történet lapszéleit sok-sok bájos lufi díszíti Anil Tortopnak köszönhetően. Ami mégis könnyeddé teszi a gyűjtemény szövegeit, a finom irónia és az okos történetvezetés.
Így aztán egyszerre szól gyerekhez és felnőtthöz: kiváló olvasmány.
Két teljesen más elbeszéléskötet, ám mindkettő török. Olvasásuk örömére összegyűjtöttem azokat az írásaimat, amelyek szintén török könyvekről, török regényekről szólnak itt, a blogon:
Oya Baydar: Macskakaparás, Libri, 2012
Yaşar Kemal: Az Ararát legendája, Jószöveg, 2012
Tuna Kiremitçi: Minden ima az égbe száll, Jószöveg, 2013
Hatice Meryem: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen..., Európa, 2014
Levent Mete: Rika agyában, Typotex, 2014
Birgül Oğuz: HAH!, Typotex, 2016
Akif Pirinçci: Bársonytalpon oson a halál (Felidák), Magyar Könyvklub, 1995
Akif Pirinçci: Francis, Metropolis Media, 2015
Elif Şafak: Fekete tej, Jószöveg, 2011
