Mivel alapvetően minden könyvmegjelenés örömmel tölt el, ritkán szokott errefelé morgolódás szerepelni azzal kapcsolatban, mi az, amit nagyon hiányolok, mert sehogyan sem akar megjelenni. Épp ezért elhatároztam, hogy most kiteszek ide egy hiánylistát összes hiányaimról. Csak azért, hogy a búskomorságot felválthassa az új megjelenések felett érzett öröm.

 Hiányolom...

... a Duna Könyvklub újabb Karl May-kötetét: lehetőleg A sziklavár II. részét. Az átgondolt, szép külsejű sorozat kiadói tragédiák és pénzügyi gondok miatt több mint két éve áll. Magam csak abban reménykedem, hogy mivel előfizetők sora fizette be egyben a teljes sorozat árát, talán lesz valahogyan remény a folytatásra. Különben is, Old Shatterhand szerint sose add fel a reményt! 

... egy újabb MesterMűvek kötetet a Delta Visiontől. Három és fél évi szenvedés után az Istár hajója című regény végre beúszott a könyvesboltokba, őszintén szólva azonban én már a sokkal izgalmasabb csemegéknek ígérkező köteteket várnám: Robert E. Howard kereszteseit, Clark Ashton Smith sötét történeteit, Sir Artur Conan Doyle rejtelmeit - és kár, hogy az év első felében erre remény se volt. Persze: majd a másodikban! Akkor jön a Kalandok a Naprendszerben Stanley G. Weinbaumtól!

... a tavaly Magyarországon is megfordult, észt Indrek Hargla következő Melchior-krimijét. Az ötkötetes sorozatból még csak három jelent meg magyarul: nagyon reméltem, hogy talán idén megérkezik a negyedik is, főleg az után, hogy tavaly a szerző is nálunk járt. Sajnos a Metropolis Media ez évi teljes termése (e néven) négy kötetre rúg: nem csodálom, hogy az új Melchior nem fért be közéjük. De talán majd ősszel. 

... bármely kedvenc sorozatomat az IPC-től. A kiadó jelentette meg Stephanie Barron Jane Austen nyomoz detektívtörténeteit, Mary Robinette Kowal fantasys-austeni Bűbájoló történeteit, a Sinobi-rejtélyek címen futni kezdő, de nálunk csak egy kötetet megért japán történelmi krimisorozatot Susan Spanntól... És azután egyiket sem folytatták. Idén újabb történelmi krimivel jelentkeztek (A Figaro-gyilkosságok), ami szintén nagyon tetszik - de már meg sem merek barátkozni a főfigurával, úgysem találkozunk többet...

... Gilbert Keith Chesterton utolsó, új fordításban még meg nem jelent Brown atya-novelláskötetét. Egy évtizeddel ezelőtt az Új Ember Kiadó bátor és pompás ötlete volt, hogy végre olyan kiadásban lehetett olvasni a kis nyomozó papról, amilyet történeteinek szövege és irodalmi jelentősége megérdemelt. Az öt kötet közül az utolsó azonban már nem jelent meg - bár én azóta is (hat éve) várom. Hiszen a türelem is keresztényi erény.

... Robert van Gulik újabb Di bíróról írt történetét. Az angol krimiszerző nem túl szerencsés mifelénk: immár háromszor is leállt műveinek a kiadása. Az ok egyszer sem a művek értéke volt: sokkal inkább a marketing és előre gondolkodás teljes hiánya (sorozat zárókötettel kezdése stb.), a harmadik, igazán pompás széria leállásának oka pedig a nagy reményekkel induló kiadó csődje lett, amely bizonyította, hogy puszta print-on-demand kiadó, bolti terjesztés nélkül nem tud fennmaradni nálunk. Sajnos.

... Ross Macdonald és Raymond Chandler újabb könyvét az Európánál. Itt azonban már reményt sem látok az egykor nagy gondossággal eltervezett és majdnem végigvitt életműsorozatok befejezésére. Hiába, hogy Ross Macdonaldnak mindössze egyetlen Lew Archer-könyve, Chandlernek pedig mindössze 8 elbeszélése maradt ki az Európa sorozatából (egy vagy legfeljebb két kötet), a klasszikus kriminek, úgy tűnik, leáldozott. A jövő Donald Trump írásaié.

Persze sok könyvet megkapok a fentiek helyett: erről tanúskodik az egész blogom.

De most jólesett egy kicsit nyafogni.