2017. február 1., szerda
E rövid poszt egy adósság rendezése. A tavalyi évben ugyanis tavasztól nyárig sikerült gondosan megalkotott posztokat közzétennem a Typotex Kiadó Világirodalom sorozatának minden egyes idei kötetéről: éppen hatról. Augusztustól kezdve azonban valahogy sosem sikerült ilyen formában megírnom a véleményemet a 2016-os év utolsó könyveiről, szám szerint háromról. Végül azután a három közül egynek külön posztot szenteltem, mert ez lett számomra az Év Könyve, egy másikról az Ekulturán sikerült írnom, így a harmadik kötet egymagában árválkodott, említés nélkül. Ezért ez a bejegyzés mindhármat bemutatja: s egyben emlékeztet arra is, már nem kell sokáig várni. Nemsokára folytatódik a Typotex Világirodalom sorozata, újabb remek kötetekkel.
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben
Az 1966-os születésű bolgár író 2008-ban írta meg ezt a különös és kalandos regényt, amely első kézbevételkor különös, faramuci, ízig-vérig spanyol későreneszánsz pikareszk regénynek adja ki magát. Két főszereplője van: Monardes doktor, akinek alapvető természettudományos elmélete, hogy a dohány füstje univerzális gyógyszer a világ minden fizikai, sőt, lelki és politikai bajára, továbbá a spanyol doktor (a mester, sőt, Mester) alázatos, ám gyakran határozott különvéleménnyel rendelkező, portugál tanítványa (sőt, Tanítványa), Guimarães. A két gyógyász végigutazza a 16. század Európáját és bölcselkedik meg gyógyít. Avagy: okoskodik és sarlatánkodik.
A legnagyobb probléma pedig az, hogy tulajdonképpen csak nézőpont kérdése, hogy mi az igazság. Ha a két hőst elintézzük azzal, hogy a babonás és tudatlan 16. századi tudományosság két lábon járó példái, akkor valószínűleg ugyanúgy félreértelmezzük őket, mint ha egyszerűen szélhámos csodadoktorként tekintenénk rájuk, akik csak és kizárólag pénzhez akarnak jutni. Mint 16. századi, autentikus szereplők is, valahol középen vannak, bolondság és bölcsesség között. És akkor még szó sem esett arról, hogy természetesen nem lehetnek 16. századi korhű alakok, hiszen egy 21. századi bolgár szerző regényében járnak fel- s alá, s mindketten (de persze főleg Guimarães) egyfolytában kibeszélnek a modern, az európai, sőt, kifejezetten a kelet-közép-európai olvasókhoz. Finom irónia és harsány szójátékok, végletekig vitt, ékesszóló bölcselkedések és lazán odavetett, szlenges kiszólások, önparódiába forduló jelenetek (például a sevillai borbéllyal) és a dohánygyógyászat különös vadhajtásai tarkítják a kötetet. Amelyen végeredményben remekül lehet szórakozni. Ám egy kissé ijesztő is, ahogyan könnyed keretek közepette vizsgálni kezdi, milyen is a viszonyunk nekünk, embereknek Istenhez vagy bármiféle tekintélyhez (lankadó, cinikus), a pénzhez (szoros és még szorosabbra fűzendő), az igazsághoz (nem fontos, relatív) és a tudományhoz (komolyan vehetetlen, ezért bármi eladható ekként).
Legalább is nekem ezek jutottak eszembe a könyvről. Talán másnak más. Egy azonban biztos: ha Ruszkovnak jelenne meg újabb kötete is magyarul, már ott is lennék, hogy megvegyem.
Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Orosz. Szovjet. Sötét. Groteszk. Misztikus. Abszurd. Szomorkás. Szép. Ezek a szavak jutottak először eszembe, amikor befejeztem a könyvet, amely egyedülálló volt az év megjelenései között. Két tucat különös szöveget tartalmaz: az élő irodalmi legendának számító írónő szavai szerint dalokat, allegóriákat, rekviemeket és meséket. Ezekből rajzolódik ki a félelmetes, természetfeletti, mégis mindennapi módon iszonyú világ, amely egyszerre szól a szovjet múltról, a posztszovjet jelenről, sőt, akár a saját életünkről is.
A regényről itt írtam bővebben.
Denis Guedj: A papagájtétel
A papagájtételben, ebben a különös, könnyed, bölcs és megható tudománytörténeti enciklopédiában keveredik egy felnőtteknek írt meseregény, egy népszerűsítő matematikatörténet, a krimi és a fantasztikus szépirodalom. Mindvégig kutatunk és nyomozunk benne: ám ez a detektíveskedés nemcsak egy titok, hanem a matematika szépségének a felfedezése is. Monumentális alkotás: majdnem hatszáz oldal ábrákkal, szövegbetétekkel, versekkel, idézetekkel és feladványokkal megtűzdelve, amely különös egészbe áll össze.
A regényről itt írtam bővebben.
Itt olvashatsz a sorozat más köteteiről:
Typotex Világirodalom 1.
Typotex Világirodalom 2.
Typotex Világirodalom 3.
Röptében a világ körül 1.
Röptében a világ körül 2.
Röptében a világ körül 3.
Röptében a világ körül 4.
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei
Az 1966-os születésű bolgár író 2008-ban írta meg ezt a különös és kalandos regényt, amely első kézbevételkor különös, faramuci, ízig-vérig spanyol későreneszánsz pikareszk regénynek adja ki magát. Két főszereplője van: Monardes doktor, akinek alapvető természettudományos elmélete, hogy a dohány füstje univerzális gyógyszer a világ minden fizikai, sőt, lelki és politikai bajára, továbbá a spanyol doktor (a mester, sőt, Mester) alázatos, ám gyakran határozott különvéleménnyel rendelkező, portugál tanítványa (sőt, Tanítványa), Guimarães. A két gyógyász végigutazza a 16. század Európáját és bölcselkedik meg gyógyít. Avagy: okoskodik és sarlatánkodik.
A legnagyobb probléma pedig az, hogy tulajdonképpen csak nézőpont kérdése, hogy mi az igazság. Ha a két hőst elintézzük azzal, hogy a babonás és tudatlan 16. századi tudományosság két lábon járó példái, akkor valószínűleg ugyanúgy félreértelmezzük őket, mint ha egyszerűen szélhámos csodadoktorként tekintenénk rájuk, akik csak és kizárólag pénzhez akarnak jutni. Mint 16. századi, autentikus szereplők is, valahol középen vannak, bolondság és bölcsesség között. És akkor még szó sem esett arról, hogy természetesen nem lehetnek 16. századi korhű alakok, hiszen egy 21. századi bolgár szerző regényében járnak fel- s alá, s mindketten (de persze főleg Guimarães) egyfolytában kibeszélnek a modern, az európai, sőt, kifejezetten a kelet-közép-európai olvasókhoz. Finom irónia és harsány szójátékok, végletekig vitt, ékesszóló bölcselkedések és lazán odavetett, szlenges kiszólások, önparódiába forduló jelenetek (például a sevillai borbéllyal) és a dohánygyógyászat különös vadhajtásai tarkítják a kötetet. Amelyen végeredményben remekül lehet szórakozni. Ám egy kissé ijesztő is, ahogyan könnyed keretek közepette vizsgálni kezdi, milyen is a viszonyunk nekünk, embereknek Istenhez vagy bármiféle tekintélyhez (lankadó, cinikus), a pénzhez (szoros és még szorosabbra fűzendő), az igazsághoz (nem fontos, relatív) és a tudományhoz (komolyan vehetetlen, ezért bármi eladható ekként).
Legalább is nekem ezek jutottak eszembe a könyvről. Talán másnak más. Egy azonban biztos: ha Ruszkovnak jelenne meg újabb kötete is magyarul, már ott is lennék, hogy megvegyem.
Orosz. Szovjet. Sötét. Groteszk. Misztikus. Abszurd. Szomorkás. Szép. Ezek a szavak jutottak először eszembe, amikor befejeztem a könyvet, amely egyedülálló volt az év megjelenései között. Két tucat különös szöveget tartalmaz: az élő irodalmi legendának számító írónő szavai szerint dalokat, allegóriákat, rekviemeket és meséket. Ezekből rajzolódik ki a félelmetes, természetfeletti, mégis mindennapi módon iszonyú világ, amely egyszerre szól a szovjet múltról, a posztszovjet jelenről, sőt, akár a saját életünkről is.
A regényről itt írtam bővebben.
A papagájtételben, ebben a különös, könnyed, bölcs és megható tudománytörténeti enciklopédiában keveredik egy felnőtteknek írt meseregény, egy népszerűsítő matematikatörténet, a krimi és a fantasztikus szépirodalom. Mindvégig kutatunk és nyomozunk benne: ám ez a detektíveskedés nemcsak egy titok, hanem a matematika szépségének a felfedezése is. Monumentális alkotás: majdnem hatszáz oldal ábrákkal, szövegbetétekkel, versekkel, idézetekkel és feladványokkal megtűzdelve, amely különös egészbe áll össze.
A regényről itt írtam bővebben.
Itt olvashatsz a sorozat más köteteiről:
Typotex Világirodalom 2.
Typotex Világirodalom 3.
Röptében a világ körül 1.
Röptében a világ körül 2.
Röptében a világ körül 3.
Röptében a világ körül 4.
A Typotex Világirodalom sorozat kötetei
