2016 márciusában új könyvsorozat indult a Kossuth Kiadónál A magyar történelem rejtélyeiről. Új posztszériámban ezek darabjairól írok, s általában azokról a könyvekről is, amelyeket A magyar történelem rejtélyeinek egyes darabjai az eszembe juttattak.

A széria ötödik és hetedik könyve esetében azonban nemigen találtam ilyen párhuzamokat. Mindkét téma ugyanis - a nagyszentmiklósi kincs története és a honfoglalás időpontjának meghatározása - annyira régi, fontos és általános kérdésnek tűnik elsőre, hogy oldalakon át lehetne sorolni a könyveket, amelyek a velük kapcsolatos részválaszokkal foglalkoznak. A két új albumnak, A nagyszentmiklósi kincsnek (Bálint Csanád) és a Mikor volt a honfoglalás?-nak (Fodor István) azonban pontosan az az erénye, hogy szemléletük új, lényegre törő és rövid tartalmuk olyasmit ad, ami még nem létezett korábban, semmilyen formában.

Épp ezért ez a bejegyzés épp erről szól: hogy miért olyan egyedülálló a maga nemében ez a két szerény külsejű, negyvennyolc oldalas album.

Kezdjük a korábbival. Szerzője, Fodor István elismert szaktekintélye Magyarországnak. Régész és történész, akinek olyan szerencséje lehetett, hogy már moszkvai egyetemista korában volgai bolgár városok feltárásán dolgozhatott. Egész élete a Nemzeti Múzeumhoz kapcsolja, amelynek volt tudományos munkatársa, osztályvezetője, 1986-1993 között főigazgatója, majd címzetes főigazgatója. Az ELTE, majd a Szegedi Egyetem oktatója, később tanszék-, sőt, intézetvezetője, akinek kandidátusi címe is van. Számtalan tudományos intézet és társaság tagja és elnöke. Ha valakit ma a honfoglalásról érdemes kérdezni, akkor az ő.

Ez a könyve mégis meglepett. Egyrészt rendkívül lényegre törő volt. Másrészt nagyon színes, érdekes, váratlan nézőpontváltásokkal teli. Harmadrészt számos olyan dolog szerepelt benne, amiről így még sehol sem olvastam. Miközben stabil és megbízható információkhoz juthattunk arról, hogyan is zajlott le a honfoglalást megelőző vándorlás, hogy kitörölhető-e Levédia a vándorlás állomásai közül (nem), hogy hitelt lehet-e adni a kettős honfoglalás elméletének és hogy mikor vetették fel először (nem, és, bármily hihetetlen, 1895-ben), hogy hogyan, mikor és miért írtak krónikáink úgy a honfoglalásról, ahogy azt ma elolvashatjuk - rengeteg tudományos apróságról és érdekességről is értesülhetünk a tatárföldi lelettől Bíborbanszületett Konstantin feljegyzésein keresztül odáig, hogy hogyan értékelték Munkácsy Honfoglalás-festményét a kortársai. A könyv utolsó harmada pedig azzal foglalkozik, amit oly kézenfekvőnek tekintünk: miként is jöttek rá a milléneum korának tudósai arra, hogy a honfoglalás 895-ben volt (kezdődött), s hogyan sikerült ezt az évszámot népszerűsíteniük úgy, hogy az ország közben ráadásul "technikai okokból" 1896-ban ünnepelte az ezredik évfordulót... Csak egyet sajnálok: Fodor néhol óvatosan fogalmazott, főleg élők esetében. Örültem volna, ha az "akad olyan kutató", "másik neves történészünk" vagy "elfogadhatatlan régészeti elképzelés" szavak helyett (legalább a függelékben) egyértelműen utalt volna arra, kit is cáfol. Csak biztos, ami biztos. Mindenesetre, aki elolvassa a kötetet, csalhatatlan biztonsággal fogja tudni a választ, Mikor volt a honfoglalás?, de egyúttal azt is érzi majd, mennyi munkába került ennek a válasznak az első kimondása és alátámasztása.

A másik könyv írójának, Bálint Csanádnak talán egy kissé könnyebb dolga volt. A nagyszentmiklósi kincsé ugyanis meglehetősen zárt téma (mármint népszerűsítő szinten), amit nagyon jól meg lehet írni. Bálint Csanád Széchenyi-djías régész, az MTA rendes tagja. Az ELTE-n végzett, majd a poitiers-i Középkori Civilizáció Felsőfokú Tanulmányi Központ ösztöndíjasa volt. Régészi pályáját a a szegedi Móra Ferenc Múzeumban kezdte, majd az MTA Régészeti Intézetében lett tudományos munkatárs, főmunkatárs, csoportvezető, végül 1994-től 2012-ig igazgató. Kandidátus, az MTA doktora, számtalan tudományos intézet és társaság tagja és elnöke.

Ami pedig a témáját illeti, adott egy hallatlanul szépséges kincslelet, huszonhárom edény, tíz kilónyi aranyból, amelyet 1799-ben a ma Romániában lévő Nagyszentmiklóson találtak, majd Bécsbe került, s ma is ott őrzik. A szerző ennek a leletnek a történetét mondja el apró részletekbe menően. Miként is került elő a leletegyüttes? Milyen, mire szolgáló darabokból áll? Mit lehet tudni ezek készítéséről, anyagáról, jelképeiről? Hogyan értelmezhetők a rajtuk található képek? És a feliratok? Mit képvisel a kincs mint értéktömeg, ötvösremek vagy épp műremek? E kérdések megválaszolása után a szerző bátran dönt, s leszögezi, hogy saját és a mérvadó kutatások alapján ez egy avar kincslelet. Majd csak úgy sorjáznak a bizonyítékok tipológiákról és kagánokról, kincsleletekről és ikonográfiáról, ornamentikáról és radiokarbon-mérésről, ötvöstechnikáról és józan észről. Akinek pedig ennyi jó kevés, kap egy káprázatos képeskönyvet is a magyarázatok mellé, amelyben nagyrészt eredeti méretben vagy nagyításban, pompás, színes fotókon és részletfotókon tanulmányozható a kincs. Nevetséges összegért vehetjük meg tehát ezeket a pazar, s máskor pazar áron is mért fényképeket, okos körítésben, akár ajándéknak is olyan ismerősünknek, akit lenyűgöznek a kincsek. Vagy: olcsón juthatunk hozzá egy nagyon meggyőző és röviden, tömören, ám szakszerűen megírt könyvhöz A nagyszentmiklósi kincsről, amelyet még káprázatos képek kísérnek. Mindkét esetben jól járunk.

Hogy melyik könyv is volt érdekesebb? Nem tudok dönteni. Az viszont különleges, hogy a véletlennek köszönhetően a szerzők egykorúak, mindketten 1943 szeptemberében születtek. Jó Magyarországnak, hogy történettudományának olyan művelői vannak, mint Fodor István és Bálint Csanád.

Linkek
Rejtélyes magyar történelem 1. - A Szent Korona
Rejtélyes magyar történelem 2. - Ki bombázta Kassát?
Rejtélyes magyar történelem 3. - Sisi-legendák