2015. október 23., péntek
Sokáig töprengtem, mi legyen a címe a mai posztnak: hiszen öt szinte mindenben különböző könyv került bele, melyeket pusztán az köt össze, hogy nem a szépirodalom kategóriájába tartoznak. Végül azért választottam az okos jelzőt, mert abban is hasonlítottak, hogy olvasás közben azt éreztem, lebilincsel a szerzők tiszta logikája, bölcsessége vagy nagy tudása.
Kovács Gellért: Alkony Budapest felett - Az embermentés és ellenállás története 1944-45-ben
Libri, 2014
Mi kötheti össze a svéd diplomatát, az olasz üzletembert, a magyar csendőrtisztet, a református lelkészt, a nők jogaiért harcoló apácát, a kereskedelmi attasét, a szélsőjobboldali parlamenti képviselőt, az apostoli nunciust, a volt miniszterelnököt, a kormányzó menyét és a Nobel-díjas professzort? A válasz két szó: az embermentés és az ellenállás. A magyar születésű, de Svédországban felnőtt fiatal történész és tanár, Kovács Gellért könyve arról ad átfogó képet, hogyan kísérelte meg néhány külföldi és magyar megszervezni a magyar ellenállást a második világháború idején, s miképpen próbálták meg a magyar vidéki zsidóság elhurcolása után legalább a budapesti zsidók életét megmenteni. Az összkép vegyes: egyszerre jellemzi siker és sikertelenség. Egyetlen megmentett életért is hála jár, ugyanakkor azok számára, akik nem éltek a korban, szinte lehetetlen és hihetetlen szembenézni azzal, milyen sokan haltak meg. A magyarországi ellenállás szinte teljesen sikertelennek tekinthető, az 1944-45 folyamán történő akciók során pedig csak a lehetséges áldozatok töredékét sikerült megmenteni. Mégis: volt embermentés és volt ellenállás. Utóbbival kapcsolatban fontos, hogy nemcsak a kommunistákhoz volt köthető, ahogyan az sokáig kitűnhetett a szórványosan elérhető, erről szóló forrásokból. Ehelyett meglepően színes csapat munkálkodott a németek és a német megszállás ellen, amelyben régi barátok és esküdt ellenségek dolgoztak együtt, illúziók és reális tervek közepette. Ami pedig az embermentést illeti, Kovács Gellért is Raoul Wallenbergtől, a legendás hőstől indul el, forrásai alapján azonban bonyolult hálózatot tár fel, sőt, azt is megpróbálja kikövetkeztetni, melyik embermentő mikor és hogyan próbált kapcsolatba lépni távoli társaival. Miközben megismerjük Wallenberg, Giorgio Perlasca, Valdemar és Nina Langlet, Carl Lutz, Friedrich Born, Angelo Rotta és a magyar embermentők tevékenységét, legendák oszlanak szét, s izgalmas tények kerülnek napvilágra. Hihetetlenül jó könyv az Alkony Budapest felett, ráadásul az, ahogyan a szerző a messzi és demokratikus Svédországból tekint történelmünkre és jelenünkre, példaként is szolgálhat, s el is gondolkodtathat.
Fiziker Róbert: Leleplezett történelem - 39 história a huszadik századból
L'Harmattan, 2015
Hogyan halt meg Teleki Pál? Hát a kormányzó fia, Horthy István? Kik gyilkolták meg Tisza Istvánt? Ki volt Mata Hari? Hová tűnt a legendás orosz borostyánszoba? Hogyan fejezte be az életét a svéd embermentő, Wallenberg? Mit csinált Horthy Miklós a második világháború után? És Habsburg Ottó a háború alatt? Hogyan zajlott le a híres soproni népszavazás, amelynek eredményeként a "leghűségesebb város" magyar maradt? S hogyan rendezték meg az utolsó magyar királykoronázást? Miért pusztult el a második magyar hadsereg? Hogyan élte túl Leningrád a kilencszáz napos ostromot? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a szerző új történelmi könyve, amelyben az Élet és Tudományban tizenöt év alatt megjelent tudományos ismeretterjesztő cikkeit gyűjtötte össze. A harminckilenc feszes cikk a legfrissebb történészi kutatásokra és a legújabb forrásokra támaszkodva, ám kellemesen követhető, olvasmányos módon mesél a történelem históriáiról, legendáiról és rejtélyeiről. Minden ilyen könyvnek végtelenül örülök, legyen szó Hahner Péter mítoszoszlató tévhit-könyveiről, akár külföldi munkákról: mégis külön öröm, ha magyar szerző veszi a fáradságot, hogy összekösse a szakszerűt és megbízhatót az érdekessel és rejtélyessel. A kötetnek csak egy nagy hibája akad: a csomagolás. Már a borító is elég elriasztó szegletes kockafejeivel, de a nagy alak, a nehéz, fehér papír, az alig nyitható, akkor viszont gyűrődő puha kötés a legkevésbé sem akarja megkedveltetni a leendő olvasóval a kötetet. Hát még a fülszöveg, amelyből még az sem derül ki, mi ez a könyv: csak az utolsó félmondatból lehet arra következtetni, hogy itt 39 teljesen különböző és nagyon érdekes dologról olvashatunk majd. Ám még ekkor sem tudtam, hogy tudományos vagy népszerűsítő könyv került a kezembe - ahhoz bele kellett olvasnom. Ettől függetlenül mindenkinek a legjobb szívvel ajánlom a gyűjteményt: a kiadónak viszont azt, hogy vessen arra egy pillantást, hogyan csomagol szakszerű történelmet a Jaffa...
Gudula Walterskirchen: "A Franci kissé illetlen volt" - Mesélnek a Habsburgok udvarhölgyei
Gabo, 2014
Ez az a könyv, ami aztán jól elbújt... Kilenc hónapba került, mire észrevettem, hogy egyáltalán megjelent, egyetlen netes könyváruház kínálatában sem szerepelt hónapokig (most tűnt fel, téves, idei évszámmal), s boltban se láttam még soha... Nem tudom, azt jelenti-e ez, hogy a kiadó tulajdonképpen felhagyott remek és szép külsejű történelmi sorozatával, a Királyi Házakkal, amely 1998-2014 között folyamatosan jelen volt a kínálatban (idén azonban, bár már majdnem itt az október, még egyetlen kötet sem jelent meg benne), s ez így az utolsó kiadott kötet. De még ha csak a logisztika hibájáról van is szó, kár ennyire hallgatni erről a kiváló könyvecskéről (nagy az alakja, de nagyok belül a betűk is, így inkább rövid kötetnek nevezném). A szerzőnő ugyanis a Habsburgok udvarhölgyeinek nyomába eredt, s többük leveleit, naplóit és feljegyzéseit először feldolgozva hihetetlenül újszerű és érdekes képet rajzolt meg a 19-20. század Habsburgjairól, legyenek bár apró csemeték vagy agg uralkodók. A történet I. Ferenccel kezdődik, fiával, V. Ferdinánddal, majd utóbbi unokaöccsével, a rekordideig uralkodó I. Ferenc Józseffel folytatódik, végül megismerhetjük az utolsó magyar király, IV. Károly udvarának életét is. Kiderül, mi a különbség palotahölgy és udvarhölgy között, miért is felel egy főudvarmesternő, mi alapján választottak ki egy hölgyet udvarhölgynek és mihez kellett értenie. Elkísérhetjük Erzsébet királynét az utazásaira, megtudhatjuk, milyen kisfiú volt Franci, vagyis a leendő Ferenc József, s meglepő dolgok derülnek ki Zita királynéről is, például hogy hitt egy Habsburg-kísértetben. A színes, érdekes, kissé pletykás, de mindvégig szakszerű kötetet ráadásul fényképmelléklet egészíti ki. Kiváló szórakozás, ismerkedés, nemcsak Sissi-rajongóknak ajánlott!
Timothy Gowers: Matematika nagyon röviden
Tpyotex, 2010
Sose hittem volna, hogy valaha elolvasok egy ilyen témájú könyvet. De aztán ott volt az alkalom, a polc, s a polcon ez a pici, fehér, kemény táblás kötetke - elolvastam és nem csalódtam! A szerző, aki a Cambridge-i Egyetem matematikaprofesszora, nyolc érdekes és rövid fejezetben mutatja be, mitől szép a matematika. Beavat a matematikai gondolkodás módszerébe, rászoktat az absztrakcióra, s még olyan gyakori kérdéseket is megválaszol, mint hogy miért olyan kevés a matematikusok között a nő, együtt jár-e a matematika és a zene, vagy hogy miért neveznek a matematikusok bizonyos tételeket és bizonyításokat szépnek. A matematikai modellektől elindulva izgalmas példákon és "leellenőrizhető" bizonyításokon át vezet el a számokhoz, az irracionalitás megértéséhez, a geometria igazságaihoz, a határértékhez és a végtelenhez. Nekem legjobban a becslésekről és a dimenziókról szóló fejezet tetszett, mivel olyan fogalmakat tett érthetővé számomra, amelyekről már sokszor olvastam, de igazán sosem voltam tisztában a szabatos értelmezésükkel. A szerző azonban hisz benne, hogy ha az ember elfogadja az absztrakt igazságokat, később meg tudja érteni a dolgok működését. Ha viszont, "filozófus" módon, először definiálni akarja az adott igazságokat, sosem jut túl rajtuk. Ez a hozzáállás, és persze a remek írói tálentum abszolút olvashatóvá, sőt, szerethetővé tette a könyvet számomra, a kívülálló számára. Bár azért hozzáteszem: az olvasás megkezdését mindenkinek csakis egy nagy csésze habos kakaó mellett ajánlom - ez volt az én módszerem, s lám, sikerrel járt...
Grób László: A magyar detektívregény fénykora 1930-1948
Attraktor, 2015
Úgy gondolom, ha valaki egy kicsit is érdeklődik a két világháború közötti magyar szórakoztató irodalom ("ponyva") iránt, előbb-utóbb eljut a szerző valamelyik könyvéhez. Grób László ugyanis az elmúlt években összeállította A magyar ponyva képes bibliográfiájának négy kötetét is (helyesbítve bennük a korábbi, a Magyar Könyvészet által is elkövetett hibákat). E kötetek azonban nemcsak cím- és szerzőlistát adnak, de képeskönyvek is: bennük ugyanis megtalálható az összes Palladis Pengős és Félpengős Regény, az összes Athenaeum Detektív(és Kalandor-)regény, valamennyi a Friss Újság Színes Regénytárában illetve a Tarka Regénytár keretei között megjelent kötet címlapja is, színes fotón. Gondolom, nem kell mondanom, milyen izgalmas nézelődés vár a könyvek segítségével azokra, akik - hozzám hasonlóan - szerelmesek a "ponyvaborítókba".
Ezúttal azonban nem egy ilyen képeskönyv került a kezembe, hanem egy összefüggő tanulmányokat vagy fejezeteket tartalmazó kötet, amely a magyar szerzők által írott detektívtörténeteket mutatja be, különös tekintettel fénykorukra, az 1930-tól a fordulat évig tartó időszakra. A könyv lapjain találkozhattam olyan régi kedvenceimmel, mint Barsi Ödön, L. L. Rogger, Spencer Walls, Charles Baldwin, vagy épp a teljesen elfelejtett, de három izgalmas, ráadásul magyar tárgyú krimit megíró Törökné Kovács Hermin. Egyúttal a könyvkezdő áttekintés a (nemcsak magyar) krimi korabeli fórumait is bemutatja: a nevezetes sorozatokat, a legfontosabb kiadókat, s a magyar szórakoztatóirodalom-kiadás korabeli kalandjait, buktatóit és halálát is. Külön örültem, hogy a szerző a blogomat is felvette az irodalomjegyzékébe!!! (Ezzel kapcsolatban MEGJEGYZÉSEIM alább.)
Bár jó pár dologban eltér a véleményünk - én például többre becsülöm Barsi Ödönt és kevésbé érzem sokszínűnek Spencer Walls munkásságát, Charles Baldwin könyvei legfontosabb vonásának sem azt tartom, hogy van bennük szerelmi szál -, s úgy gondolom, a krimitörténeti előzményeknél lett volna még kikről írni (pl. a századfordulón már elismert krimiket író Tábori Róbertről: A szobor titka kiváló detektívregény 1885-ből), Grób László munkája nemcsak elismerésre méltó és hasznos, de igen élvezetes olvasmány is. Így mindenkinek csak ajánlani tudom, akit egy kicsit is érdekel a korszak.
MEGJEGYZÉSEIM
Meg kell azonban jeleznem, hogy ez az ún. hivatkozás a blogomra (azaz az, hogy az irodalomjegyzékben fel van sorolva a blogom URL-je ezzel a megjegyzéssel: "a témában talán a legjobb magyar internetes portál, sok izgalmas, apró részlettel, hozzászólással, stb. stb." (sic), 142.) átkozott nagy csalódás is volt számomra.
Egy tudományos munkában ugyanis egy olyan internetes blogra, amelynek szövege egyértelmű témával és címmel rendelkező, sokszor több Word-oldalt kitevő posztokra (kvázi fejezetekre) van osztva, s a fenti könyv kiadásakor is már stabilan öt éve működik (nem változtat szervert, elérhetőséget stb.), nem egy, az irodalomjegyzékben elbújtatott honlap-címmel kellett volna utalni!
Hanem pl. így: Katherine Grey (de a szerzővel leveleztem, így tudta a valódi nevem!): Elfelejtett detektívregények 5. - Charles Baldwin, Katherine's Bookstore blog, 2012. augusztus 13. https://katherines-bookstore.blogspot.com/2012/08/elfelejtett-detektivregenyek-5-charles.html. (Linkje itt.)
Már csak azért is ezt a példát választottam, mert - tiszteletben tartva, hogy a szerző nyilván már a velem való megismerkedés előtt ismerte, olvashatta valamennyi Palladis-kötetet, így a Baldwin-regényeket is -, abban biztos vagyok, hogy a Charles Baldwin/Seress Albin esetleges álnév-kapcsolatra kifejezetten személyesen hívtam fel a figyelmét (miszerint az angol szerzőnév és könyvei idegen nyelven nem fellelhetők, a "fordító" neve viszont egybecseng az angol (ál)névvel). Ezek után könyve vonatkozó fejezetben mégsem jutott eszébe 2013-as posztomra, vagyis a saját szellemi termékemre, gondolatmenetemre hivatkozni, holott - a kötetek tartalmának ismertetésén és véleményezésén kívül - semmi olyan adatot nem vett fel a szövegébe (115-119.), amely eredetileg ne szerepelt volna az én posztomban.
Hasonló módon lehetséges, hogy egy kivételével tőlem származik minden életrajzi adat és nyomozás az L. L. Roggerről szóló fejezetben is. Hogy Grób gyakorlatilag mindössze leellenőrizte az én 2012-es posztomba már összegyűjtött adatokat, majd kifejtette róluk a véleményét (Louis Lucien Rogger - Egy eltűnt író nyomában, 79-85.), azt legjobban a 79. oldal következő mondata mutatja: "Más információk szerint Aigner és Aczél két magyar emigráns fényképész volt, akik gyakran dolgoztak együtt és közösen voltak az Aral ügynökség tulajdonosai." A mondat ugyan végjegyzetelve van, de az 57. végjegyzet mindössze ide vezet: "De például a www.histoire-du-polar.com szerint Rogger amerikai volt és 1901-1999 között élt volna..." (137.) Vagyis a könyv szövegéből nem derül ki, hogy a "más információk" mégis honnan jöttek. Mivel tudomásom szerint magyar nyelven először ezt az állítást én fejtettem ki a blogom említett, 2012-es posztjában, 2015-ben talán hivatkozni kellett volna rám. Persze ha a szerző más forrástól szerezte az információt, akkor meg arra kellett volna utalnia: ez az akkor a témában már professzionális kutatást folytató Kálai Sándor lehetett volna, aki végül 2016-ban megjelent két publikációjában tisztázott is minden félreértést, s a Grób-könyvben szereplő valamennyi életrajzi kérdésre választ adott. Ha azonban a forrás Kálai valamely 2016 előtti előadása stb. lett volna, Gróbnak sokkal több adatot kellett volna ismernie. Ehelyett könyvében tudományos "fejedelmi többesben" mindössze megismételte a blogposztomban feltett kérdéseimet...
Mindez azért volt számomra kellemetlen, mert kiválóan rávilágított arra, hogy a hivatásos szakma mennyire nincsen tekintettel arra, hogy a nyilvánosan elérhetővé tett információ, akár szakmai is, akár megbízható is, főleg speciális, periférikus témákban, gyakran nem a szokásos csatornákon érkezik a kutatóhoz a 21. században, hanem akár egy magánblog hasábjain lesz megtalálható. Ez azonban nem változtat azon a szakmai etikai hozzáálláson, hogy az "olvastam valahol" ezeknek a szövegeknek a felhasználásakor sem elégséges: azokra ugyanúgy hivatkozni kell, mint egy tudományos folyóirat tanulmányára. Főleg, ha azok szerzője ellentétben a fent idézett, irodalomjegyzéki "dicsérettel", nem egy portál, hanem egyetlen ember.
Ezt a Rogger-kutatást alapjaiban megváltoztató Kálai Sándor például a legmesszemenőbbekig tiszteletben tartotta: annak ellenére, hogy az ő, nagyrészt idegen nyelven folytatott kutatásai (amelyekről és eredményeiről itt írtam) mind eredményességükben, mind szakmaiságukban messze meghaladták azt, amit én Rogger-témában valaha is alkottam.
Utolsó frissítés: 2024.11.01.
Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók
Könyvek és vélemények 17. - Bűnös történetek
Libri, 2014
Mi kötheti össze a svéd diplomatát, az olasz üzletembert, a magyar csendőrtisztet, a református lelkészt, a nők jogaiért harcoló apácát, a kereskedelmi attasét, a szélsőjobboldali parlamenti képviselőt, az apostoli nunciust, a volt miniszterelnököt, a kormányzó menyét és a Nobel-díjas professzort? A válasz két szó: az embermentés és az ellenállás. A magyar születésű, de Svédországban felnőtt fiatal történész és tanár, Kovács Gellért könyve arról ad átfogó képet, hogyan kísérelte meg néhány külföldi és magyar megszervezni a magyar ellenállást a második világháború idején, s miképpen próbálták meg a magyar vidéki zsidóság elhurcolása után legalább a budapesti zsidók életét megmenteni. Az összkép vegyes: egyszerre jellemzi siker és sikertelenség. Egyetlen megmentett életért is hála jár, ugyanakkor azok számára, akik nem éltek a korban, szinte lehetetlen és hihetetlen szembenézni azzal, milyen sokan haltak meg. A magyarországi ellenállás szinte teljesen sikertelennek tekinthető, az 1944-45 folyamán történő akciók során pedig csak a lehetséges áldozatok töredékét sikerült megmenteni. Mégis: volt embermentés és volt ellenállás. Utóbbival kapcsolatban fontos, hogy nemcsak a kommunistákhoz volt köthető, ahogyan az sokáig kitűnhetett a szórványosan elérhető, erről szóló forrásokból. Ehelyett meglepően színes csapat munkálkodott a németek és a német megszállás ellen, amelyben régi barátok és esküdt ellenségek dolgoztak együtt, illúziók és reális tervek közepette. Ami pedig az embermentést illeti, Kovács Gellért is Raoul Wallenbergtől, a legendás hőstől indul el, forrásai alapján azonban bonyolult hálózatot tár fel, sőt, azt is megpróbálja kikövetkeztetni, melyik embermentő mikor és hogyan próbált kapcsolatba lépni távoli társaival. Miközben megismerjük Wallenberg, Giorgio Perlasca, Valdemar és Nina Langlet, Carl Lutz, Friedrich Born, Angelo Rotta és a magyar embermentők tevékenységét, legendák oszlanak szét, s izgalmas tények kerülnek napvilágra. Hihetetlenül jó könyv az Alkony Budapest felett, ráadásul az, ahogyan a szerző a messzi és demokratikus Svédországból tekint történelmünkre és jelenünkre, példaként is szolgálhat, s el is gondolkodtathat.
L'Harmattan, 2015
Hogyan halt meg Teleki Pál? Hát a kormányzó fia, Horthy István? Kik gyilkolták meg Tisza Istvánt? Ki volt Mata Hari? Hová tűnt a legendás orosz borostyánszoba? Hogyan fejezte be az életét a svéd embermentő, Wallenberg? Mit csinált Horthy Miklós a második világháború után? És Habsburg Ottó a háború alatt? Hogyan zajlott le a híres soproni népszavazás, amelynek eredményeként a "leghűségesebb város" magyar maradt? S hogyan rendezték meg az utolsó magyar királykoronázást? Miért pusztult el a második magyar hadsereg? Hogyan élte túl Leningrád a kilencszáz napos ostromot? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a szerző új történelmi könyve, amelyben az Élet és Tudományban tizenöt év alatt megjelent tudományos ismeretterjesztő cikkeit gyűjtötte össze. A harminckilenc feszes cikk a legfrissebb történészi kutatásokra és a legújabb forrásokra támaszkodva, ám kellemesen követhető, olvasmányos módon mesél a történelem históriáiról, legendáiról és rejtélyeiről. Minden ilyen könyvnek végtelenül örülök, legyen szó Hahner Péter mítoszoszlató tévhit-könyveiről, akár külföldi munkákról: mégis külön öröm, ha magyar szerző veszi a fáradságot, hogy összekösse a szakszerűt és megbízhatót az érdekessel és rejtélyessel. A kötetnek csak egy nagy hibája akad: a csomagolás. Már a borító is elég elriasztó szegletes kockafejeivel, de a nagy alak, a nehéz, fehér papír, az alig nyitható, akkor viszont gyűrődő puha kötés a legkevésbé sem akarja megkedveltetni a leendő olvasóval a kötetet. Hát még a fülszöveg, amelyből még az sem derül ki, mi ez a könyv: csak az utolsó félmondatból lehet arra következtetni, hogy itt 39 teljesen különböző és nagyon érdekes dologról olvashatunk majd. Ám még ekkor sem tudtam, hogy tudományos vagy népszerűsítő könyv került a kezembe - ahhoz bele kellett olvasnom. Ettől függetlenül mindenkinek a legjobb szívvel ajánlom a gyűjteményt: a kiadónak viszont azt, hogy vessen arra egy pillantást, hogyan csomagol szakszerű történelmet a Jaffa...
Gabo, 2014
Ez az a könyv, ami aztán jól elbújt... Kilenc hónapba került, mire észrevettem, hogy egyáltalán megjelent, egyetlen netes könyváruház kínálatában sem szerepelt hónapokig (most tűnt fel, téves, idei évszámmal), s boltban se láttam még soha... Nem tudom, azt jelenti-e ez, hogy a kiadó tulajdonképpen felhagyott remek és szép külsejű történelmi sorozatával, a Királyi Házakkal, amely 1998-2014 között folyamatosan jelen volt a kínálatban (idén azonban, bár már majdnem itt az október, még egyetlen kötet sem jelent meg benne), s ez így az utolsó kiadott kötet. De még ha csak a logisztika hibájáról van is szó, kár ennyire hallgatni erről a kiváló könyvecskéről (nagy az alakja, de nagyok belül a betűk is, így inkább rövid kötetnek nevezném). A szerzőnő ugyanis a Habsburgok udvarhölgyeinek nyomába eredt, s többük leveleit, naplóit és feljegyzéseit először feldolgozva hihetetlenül újszerű és érdekes képet rajzolt meg a 19-20. század Habsburgjairól, legyenek bár apró csemeték vagy agg uralkodók. A történet I. Ferenccel kezdődik, fiával, V. Ferdinánddal, majd utóbbi unokaöccsével, a rekordideig uralkodó I. Ferenc Józseffel folytatódik, végül megismerhetjük az utolsó magyar király, IV. Károly udvarának életét is. Kiderül, mi a különbség palotahölgy és udvarhölgy között, miért is felel egy főudvarmesternő, mi alapján választottak ki egy hölgyet udvarhölgynek és mihez kellett értenie. Elkísérhetjük Erzsébet királynét az utazásaira, megtudhatjuk, milyen kisfiú volt Franci, vagyis a leendő Ferenc József, s meglepő dolgok derülnek ki Zita királynéről is, például hogy hitt egy Habsburg-kísértetben. A színes, érdekes, kissé pletykás, de mindvégig szakszerű kötetet ráadásul fényképmelléklet egészíti ki. Kiváló szórakozás, ismerkedés, nemcsak Sissi-rajongóknak ajánlott!
Tpyotex, 2010
Sose hittem volna, hogy valaha elolvasok egy ilyen témájú könyvet. De aztán ott volt az alkalom, a polc, s a polcon ez a pici, fehér, kemény táblás kötetke - elolvastam és nem csalódtam! A szerző, aki a Cambridge-i Egyetem matematikaprofesszora, nyolc érdekes és rövid fejezetben mutatja be, mitől szép a matematika. Beavat a matematikai gondolkodás módszerébe, rászoktat az absztrakcióra, s még olyan gyakori kérdéseket is megválaszol, mint hogy miért olyan kevés a matematikusok között a nő, együtt jár-e a matematika és a zene, vagy hogy miért neveznek a matematikusok bizonyos tételeket és bizonyításokat szépnek. A matematikai modellektől elindulva izgalmas példákon és "leellenőrizhető" bizonyításokon át vezet el a számokhoz, az irracionalitás megértéséhez, a geometria igazságaihoz, a határértékhez és a végtelenhez. Nekem legjobban a becslésekről és a dimenziókról szóló fejezet tetszett, mivel olyan fogalmakat tett érthetővé számomra, amelyekről már sokszor olvastam, de igazán sosem voltam tisztában a szabatos értelmezésükkel. A szerző azonban hisz benne, hogy ha az ember elfogadja az absztrakt igazságokat, később meg tudja érteni a dolgok működését. Ha viszont, "filozófus" módon, először definiálni akarja az adott igazságokat, sosem jut túl rajtuk. Ez a hozzáállás, és persze a remek írói tálentum abszolút olvashatóvá, sőt, szerethetővé tette a könyvet számomra, a kívülálló számára. Bár azért hozzáteszem: az olvasás megkezdését mindenkinek csakis egy nagy csésze habos kakaó mellett ajánlom - ez volt az én módszerem, s lám, sikerrel járt...
Attraktor, 2015
Úgy gondolom, ha valaki egy kicsit is érdeklődik a két világháború közötti magyar szórakoztató irodalom ("ponyva") iránt, előbb-utóbb eljut a szerző valamelyik könyvéhez. Grób László ugyanis az elmúlt években összeállította A magyar ponyva képes bibliográfiájának négy kötetét is (helyesbítve bennük a korábbi, a Magyar Könyvészet által is elkövetett hibákat). E kötetek azonban nemcsak cím- és szerzőlistát adnak, de képeskönyvek is: bennük ugyanis megtalálható az összes Palladis Pengős és Félpengős Regény, az összes Athenaeum Detektív(és Kalandor-)regény, valamennyi a Friss Újság Színes Regénytárában illetve a Tarka Regénytár keretei között megjelent kötet címlapja is, színes fotón. Gondolom, nem kell mondanom, milyen izgalmas nézelődés vár a könyvek segítségével azokra, akik - hozzám hasonlóan - szerelmesek a "ponyvaborítókba".
Ezúttal azonban nem egy ilyen képeskönyv került a kezembe, hanem egy összefüggő tanulmányokat vagy fejezeteket tartalmazó kötet, amely a magyar szerzők által írott detektívtörténeteket mutatja be, különös tekintettel fénykorukra, az 1930-tól a fordulat évig tartó időszakra. A könyv lapjain találkozhattam olyan régi kedvenceimmel, mint Barsi Ödön, L. L. Rogger, Spencer Walls, Charles Baldwin, vagy épp a teljesen elfelejtett, de három izgalmas, ráadásul magyar tárgyú krimit megíró Törökné Kovács Hermin. Egyúttal a könyvkezdő áttekintés a (nemcsak magyar) krimi korabeli fórumait is bemutatja: a nevezetes sorozatokat, a legfontosabb kiadókat, s a magyar szórakoztatóirodalom-kiadás korabeli kalandjait, buktatóit és halálát is. Külön örültem, hogy a szerző a blogomat is felvette az irodalomjegyzékébe!!! (Ezzel kapcsolatban MEGJEGYZÉSEIM alább.)
Bár jó pár dologban eltér a véleményünk - én például többre becsülöm Barsi Ödönt és kevésbé érzem sokszínűnek Spencer Walls munkásságát, Charles Baldwin könyvei legfontosabb vonásának sem azt tartom, hogy van bennük szerelmi szál -, s úgy gondolom, a krimitörténeti előzményeknél lett volna még kikről írni (pl. a századfordulón már elismert krimiket író Tábori Róbertről: A szobor titka kiváló detektívregény 1885-ből), Grób László munkája nemcsak elismerésre méltó és hasznos, de igen élvezetes olvasmány is. Így mindenkinek csak ajánlani tudom, akit egy kicsit is érdekel a korszak.
MEGJEGYZÉSEIM
Meg kell azonban jeleznem, hogy ez az ún. hivatkozás a blogomra (azaz az, hogy az irodalomjegyzékben fel van sorolva a blogom URL-je ezzel a megjegyzéssel: "a témában talán a legjobb magyar internetes portál, sok izgalmas, apró részlettel, hozzászólással, stb. stb." (sic), 142.) átkozott nagy csalódás is volt számomra.
Egy tudományos munkában ugyanis egy olyan internetes blogra, amelynek szövege egyértelmű témával és címmel rendelkező, sokszor több Word-oldalt kitevő posztokra (kvázi fejezetekre) van osztva, s a fenti könyv kiadásakor is már stabilan öt éve működik (nem változtat szervert, elérhetőséget stb.), nem egy, az irodalomjegyzékben elbújtatott honlap-címmel kellett volna utalni!
Hanem pl. így: Katherine Grey (de a szerzővel leveleztem, így tudta a valódi nevem!): Elfelejtett detektívregények 5. - Charles Baldwin, Katherine's Bookstore blog, 2012. augusztus 13. https://katherines-bookstore.blogspot.com/2012/08/elfelejtett-detektivregenyek-5-charles.html. (Linkje itt.)
Már csak azért is ezt a példát választottam, mert - tiszteletben tartva, hogy a szerző nyilván már a velem való megismerkedés előtt ismerte, olvashatta valamennyi Palladis-kötetet, így a Baldwin-regényeket is -, abban biztos vagyok, hogy a Charles Baldwin/Seress Albin esetleges álnév-kapcsolatra kifejezetten személyesen hívtam fel a figyelmét (miszerint az angol szerzőnév és könyvei idegen nyelven nem fellelhetők, a "fordító" neve viszont egybecseng az angol (ál)névvel). Ezek után könyve vonatkozó fejezetben mégsem jutott eszébe 2013-as posztomra, vagyis a saját szellemi termékemre, gondolatmenetemre hivatkozni, holott - a kötetek tartalmának ismertetésén és véleményezésén kívül - semmi olyan adatot nem vett fel a szövegébe (115-119.), amely eredetileg ne szerepelt volna az én posztomban.
Hasonló módon lehetséges, hogy egy kivételével tőlem származik minden életrajzi adat és nyomozás az L. L. Roggerről szóló fejezetben is. Hogy Grób gyakorlatilag mindössze leellenőrizte az én 2012-es posztomba már összegyűjtött adatokat, majd kifejtette róluk a véleményét (Louis Lucien Rogger - Egy eltűnt író nyomában, 79-85.), azt legjobban a 79. oldal következő mondata mutatja: "Más információk szerint Aigner és Aczél két magyar emigráns fényképész volt, akik gyakran dolgoztak együtt és közösen voltak az Aral ügynökség tulajdonosai." A mondat ugyan végjegyzetelve van, de az 57. végjegyzet mindössze ide vezet: "De például a www.histoire-du-polar.com szerint Rogger amerikai volt és 1901-1999 között élt volna..." (137.) Vagyis a könyv szövegéből nem derül ki, hogy a "más információk" mégis honnan jöttek. Mivel tudomásom szerint magyar nyelven először ezt az állítást én fejtettem ki a blogom említett, 2012-es posztjában, 2015-ben talán hivatkozni kellett volna rám. Persze ha a szerző más forrástól szerezte az információt, akkor meg arra kellett volna utalnia: ez az akkor a témában már professzionális kutatást folytató Kálai Sándor lehetett volna, aki végül 2016-ban megjelent két publikációjában tisztázott is minden félreértést, s a Grób-könyvben szereplő valamennyi életrajzi kérdésre választ adott. Ha azonban a forrás Kálai valamely 2016 előtti előadása stb. lett volna, Gróbnak sokkal több adatot kellett volna ismernie. Ehelyett könyvében tudományos "fejedelmi többesben" mindössze megismételte a blogposztomban feltett kérdéseimet...
Mindez azért volt számomra kellemetlen, mert kiválóan rávilágított arra, hogy a hivatásos szakma mennyire nincsen tekintettel arra, hogy a nyilvánosan elérhetővé tett információ, akár szakmai is, akár megbízható is, főleg speciális, periférikus témákban, gyakran nem a szokásos csatornákon érkezik a kutatóhoz a 21. században, hanem akár egy magánblog hasábjain lesz megtalálható. Ez azonban nem változtat azon a szakmai etikai hozzáálláson, hogy az "olvastam valahol" ezeknek a szövegeknek a felhasználásakor sem elégséges: azokra ugyanúgy hivatkozni kell, mint egy tudományos folyóirat tanulmányára. Főleg, ha azok szerzője ellentétben a fent idézett, irodalomjegyzéki "dicsérettel", nem egy portál, hanem egyetlen ember.
Ezt a Rogger-kutatást alapjaiban megváltoztató Kálai Sándor például a legmesszemenőbbekig tiszteletben tartotta: annak ellenére, hogy az ő, nagyrészt idegen nyelven folytatott kutatásai (amelyekről és eredményeiről itt írtam) mind eredményességükben, mind szakmaiságukban messze meghaladták azt, amit én Rogger-témában valaha is alkottam.
Utolsó frissítés: 2024.11.01.
Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók
Könyvek és vélemények 17. - Bűnös történetek
ez igen! gratula
Köszönöm.