2014. május 13., kedd
A havi rovatnak ebben a részében ismét történelmi könyvek kerülnek terítékre. Remek újdonságok jelentek meg, de antikvár is sok kiváló kötetet sikerült beszereznem, ezek közül válogattam ki most hetet.
John Lukacs: A huszadik század rövid története
Európa, 2014
Hosszas és elmélyült borítótervezéssel sikerült olyan fehér fedelet megalkotni a könyvnek, amely azt a hatást kelti, hogy nem idei, hanem vagy harmincéves, a könyvesboltban már megsárgult és megavasodott kiadásról van szó... Ettől függetlenül azonban az új Lukacs könyv olyan, mint egy pohár tej: abszolút friss, hűvös, tiszta, pontosan addig tart, ameddig kell, és már hozzányúlni is élvezetet ígér. A szerző a tőle már megszokott szellemességgel, objektív, de csevegő hangú fejezetekben mutatja be a világ dolgait, természetesen alapvetően Európára koncentrálva. Szintén a tőle megszokott módon a hidegháborús világ kettéosztottságának és a kommunista rendszereknek sokkal kisebb súlyt tulajdonít, mint a nemzetiszocializmusnak és a világháborúknak. Élmény vele még vitázni is. (Más Lukacs-könyvekről itt írtam.)
Mihályi Péter: A magyar gazdaság útja az adósságválságba 1945-2013
Corvina, 2013
Ezt a könyvet igazi élvezet volt olvasni. A Kádár hitele után (lásd lejjebb) nagyon vágytam valami másik, hasonlóképpen érthetően magyarázó, ám témájában átfogóbb műre. Így sikerült megtalálnom a magyar gazdaság állapotáról már korábban is látleletet adó, kiváló közgazdász új könyvét, amelyben megvalósul a lehetetlen: a szerző úgy ír áttekintően, távlatosan, előremutatóan és logikusan a magyar gazdaság jelenségeiről, hogy néhány (jegyzetben aztán megmagyarázott) rövidítésen kívül minden szót rögtön értettem... Laikus, de a történelem és a politika iránt érdeklődő személyként azt gondolom, ha Magyarországon az ezredfordulón is rosszul megy a gazdaság és gazdaságpolitika, annak sok más mellett az egyik oka biztosan az, hogy sem az átlagemberek, sem a dolgokat általában irányító jogászok és bölcsészek nem látják át a gazdaság jelenségeit istenigazából. És nem, erre nem az a megoldás, hogy még egy tárgy megjelenik az alaptantervben, amit gazdaságtannak hívnak (egyébként már van benne ilyesmi): inkább ilyen közérthető, okos és érdekfeszítő könyveket kellene írni. Még sokat. Az érvek engem többé-kevésbé meggyőztek, mind a stop-go gazdaságpolitika anomáliáiról, mind az államadósság és hitelek hetven éven át tartó húzd-meg-ereszd-meg-játékáról írottak. Már csak el kellene gondolkoznunk a leírottakon...
Mong Attila: Kádár hitele - A magyar államadósság története 1956-1990
Libri, 2012
A kiadó történelmi sorozatában sorra látnak napvilágot a Kádár-korszakkal foglalkozó művek, Mong Attila könyve azonban kiemelkedik a társai közül, mivel óriási, teljesen eredeti, előtte még feldolgozatlan forrásanyagra, az IMF és amerikai levéltárak irataira, rengeteg beszélgetésre, valamint saját statisztikákra és számításokra támaszkodva mutatja be a Kádár-korszak gazdaságpolitikáját, annak legfontosabb problémáit, a fő döntési pillanatokat, és a legfontosabb döntéshozókat. Vajon hányan tudják, hogy a magyar gazdaság 1956-ban, a Kádár-kormány megalakulásakor a csőd szélén táncolt és a politikusok a transzfermoratóriumot fontolgatták? Mennyire közismert, hogyan szerzett Fekete János 1962-ben hitelt? Hányan mondanák a helyes számot a kérdésre, hányszor akart belépni Magyarország az IMF-be 1982-ig? És azt mennyien tudják, hogyan sikerült ezt a csatlakozást végül megvalósítani? A könyv egyrészt érdekes (ritka fotókkal, emlékezésekből vett anekdotákkal, sőt, még politikai viccekkel is színesíti szövegét) - másrészt viszont rendkívül átfogó és szakszerű. Öröm olvasni!
Valuch Tibor: Magyar hétköznapok - Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig
Napvilág, 2013
Valuch Tibor elkötelezett kutatója a huszadik századi magyarok mindennapi életének. Ráadásul eredményeit képes olvasmányos és népszerű hangú kötetekben is bemutatni (Hétköznapi élet Kádár János korában, Magánélet Kádár János korában, A lódentől a miniszoknyáig). Ebben a kis híján vadonatfriss, szép külsejű könyvében szívósan végighaladva a különböző témákon, amilyen például a fogyasztás, az árak és bérek viszonya, a lakásépítés és lakásszerzés, az otthonok tárgyi világának kialakítása, a divat és az öltözködés, illetve az étkezési és az élelmiszervásárlási kultúra változásai, megismerteti az olvasókat a huszadik század második felének magyar hétköznapjaival. Rengeteg különféle forrással találkozhatunk: az öltözködésről leírtakat például hagyatéki leltárak, Nők Lapja-cikkek, szociológiai felmérések eredményei kísérik, az átlagbér- és átlagárszámításokat tartalmazó táblázatok mellett van olyan is, amely például a lakásépítést, a társbérletek számának csökkenését, vagy épp azt szemlélteti, mennyi pénzt fordíthatott egy-egy árucikk beszerzésére egy család egyik vagy másik évtizedben. Sok a megdöbbentő adat, számomra például kétszeresen is sikeresnek tűnik a Kádár-korszak (jó, tudjuk, milyen árú) életszínvonal-növelése, amióta e könyvből láttam, honnan indult a magyar életszínvonal nemhogy 1945-ben, de még 1956-ban is... Ez egy több mint hatszáz lábjegyzettel, tizennégy oldalnyi forrásjegyzékkel ellátott szakkönyv, ezért nem írom ide, hogy illett volna több, esetleg színes kép hozzá... Azt viszont határozottan úgy gondolom, jó lett volna, ha a rendszerváltás utáni időszak vállaltan csak kitekintésként jelenik meg a tematikában, mivel mindig összehasonlíthatlanul rövidebb és adatolatlanabb a fejezetek ezzel foglalkozó záró része, mint mindaz, ami előtte van. Mindezek ellenére mindenkinek örömmel ajánlom a kötetet: nagyon izgalmas!
Kun Miklós: Sztálin alkonya
Unicus, 2012
A szerző igazi jelenség a ruszisztika magyar művelői körében is: élmény hallgatni előadásait, emlékezéseit, témájához mindig teljesen sajátos, egyedi nézőpontból közelít, s hihetetlenül hatalmas az a tudásanyag, melyet az oral history interjúi készítése során, a szocialista-kommunista idők utolsó mohikánjainak értő kikérdezésével szerzett meg. Új könyvének új kiadása is erre a bázisra épül. Célja bemutatni Sztálin alkonyát, a második világháború utáni idők változásait. Unikális, soha nem látott fotók, különleges információmorzsákból összerakott következtetések, érdekes és sosem hallott történetek montázsa - ebből áll össze a könyv, amelynek rövid, szemléletes fejezetei végigkísérik az egyre betegebb, szétesőbb, mániákusabb és hisztérikusabb, ugyanakkor a hatalommal magát már véglegesen körülbástyázó diktátor végnapjait. Körülötte - már életében - zajlik az utódok titkos harca a hatalom átvételéért, miközben ő az újabb nagy tisztogatást, az antiszemita orvospert készíti elő... A könyv lapozgatása épp olyan érdekes, mint az olvasása, mivel az oldalak legalább egyharmada csupa kép: mégpedig ritka és különleges, alapos magyarázó szövegekkel ellátott fotó Sztálinról és köréről. A képek pedig már bevezetnek a diktátor életének korai szakaszaiba is, így teljes biográfiát nyújtanak a sokak által félreismert Sztálinról.
Clare Mullay: A kémnő, aki sokakat szeretett
Gabo, 2013
Egy abszolút friss, 2012-es angol könyv, melynek témája "Nagy-Britannia legbátrabb háborús hősnőjének élete és titkai". A nálunk talán kevéssé ismert, külföldön pedig általában bulvárosan félreismert Krystyna Skarbek (közismert nevén Christine Granville) valóban sok férfiba volt szerelmes, s sajnos az utolsó, jelentéktelen férfiú, akinek nem fogadta el az udvarlását, 1952-ben egyszerűen leszúrta az akkor negyvennégy éves hölgyet. E szomorú végnél azonban sokkal fontosabb, hogy Christine a második világháború egyik legsikeresebb és legtöbbet bevetett kémnője volt. Lengyelországban született egy lengyel (címét egyébként jogtalanul használó) gróf és egy zsidó gyároslány gyermekeként, huszonévesen tűnt fel izgalmas arcával néhány szépségversenyen, a harmincas évek végére azonban már elkötelezett lengyel hazafiként segítette a lengyel menekülteket. 1938-tól azon dolgozott, hogy szépségét és ártatlan külsejét kihasználva lengyeleket juttasson át a magyar és a szlovák határon, nem egyszer síelve. Később Magyarországon tevékenykedett, mint szövetséges ügynök: több akcióban részt vett, menekülteket mentett, iratokat, jelentéseket szállított. Később Egyiptomba ment, majd Palesztinában akarták bevetni. 1944-től a SOE-vel együttműködve a francia marquisard-okkal harcolt együtt - azon kevesek közé tartozott, akiket nem fogtak el a SOE ügynökei közül. Izgalmas élete sokban kapcsolódik Magyarország történetéhez, s ha életrajzában akad is néhány pontatlanság (melyeket a fordító egyébként gondosan korrigált), minden magyar történelemkedvelőnek érdemes megismerni a különleges kémnő történetét.
Heike B. Görtemaker: Eva Braun - Életre-halálra Hitlerrel
Noran Libro, 2010
Mindig is érdekelt Eva Braun személyisége. Abban biztos vagyok, hogy megkedvelni nem tudnám (sem őt, sem élete témáit), hiszen Adolf Hitler élettársa mindenben azonosult azzal a sötétséggel, amely a diktátorból áradt. Mégis kíváncsi voltam rá, hiszen a fanatikus és fantáziátlan családanya Gerda Bormann-nál, a gyerekgyilkos, mániákus náci first lady Magda Goebbels-nél, a hatalom- és pénzvágyó, népszerűségben sütkérező és "semmit sem látó" egykori színésznő Emmy Göringnél és a többi náci asszonynál mégis "normálisabb", emberszerűbb embernek tűnik ez a fiatal nő. Aki (a kor "mindjárt öngyilkos leszek"-divatjának engedelmeskedve) érzelmi zsarolásaival kikövetelte magának Hitler hűségét, a Berghof talán egyetlen átlagos lakójaként (fontos számára a dzsessz, rúzs, selyemharisnya, körömlakk, rádiózás, újságok, filmvetítés és elve, hogy ne késsünk el a vacsoráról) szeretőből meghatározó személlyé tudott válni Hitler életében. Aki (nyilván pótcselekvésként) rengeteget fotózott és filmezett, így furamód ezen az amatőr-filmes szemüvegen keresztül kívülről is látta (és láttatja ma is) a depressziósan fanatikus náci világot. Aki sokak szerint buta volt, de ahhoz mégis elég céltudatos, hogy a teljesen összeomlott és szétesett Hitlert elkísérje a halálba. (Ne mondja senki, hogy becsvágyból, csak azért, hogy elvegyék: a felmagasztosulást nem egy bukott zsarnok elszenesedett holttestének párdarabjaként képzeljük el, az égő Valhalla-típusú mítoszokra pedig Eva Braun sosem, a boldog időkben sem volt fogékony, ehhez tényleg túl "buta", misztikátlan gondolkodású volt...) Nos, bátran mondhatom, hogy amikor Angela Lambert Eva Braun elsüllyedt élete (Európa, 2007) című, több mint hatszáz oldalas, "nagyon női" és sok helyen szerintem túl szubjektív életrajza helyett végül a német történésznő "csak" háromszáz oldalas, de jóval szakszerűbb és sokoldalúbb biográfiáját szereztem meg magamnak, jól döntöttem. Másoknak is ezt ajánlom: nagyon okos, messzebbre vezető kötet.
Linkek:
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Európa, 2014
Hosszas és elmélyült borítótervezéssel sikerült olyan fehér fedelet megalkotni a könyvnek, amely azt a hatást kelti, hogy nem idei, hanem vagy harmincéves, a könyvesboltban már megsárgult és megavasodott kiadásról van szó... Ettől függetlenül azonban az új Lukacs könyv olyan, mint egy pohár tej: abszolút friss, hűvös, tiszta, pontosan addig tart, ameddig kell, és már hozzányúlni is élvezetet ígér. A szerző a tőle már megszokott szellemességgel, objektív, de csevegő hangú fejezetekben mutatja be a világ dolgait, természetesen alapvetően Európára koncentrálva. Szintén a tőle megszokott módon a hidegháborús világ kettéosztottságának és a kommunista rendszereknek sokkal kisebb súlyt tulajdonít, mint a nemzetiszocializmusnak és a világháborúknak. Élmény vele még vitázni is. (Más Lukacs-könyvekről itt írtam.)
Corvina, 2013
Ezt a könyvet igazi élvezet volt olvasni. A Kádár hitele után (lásd lejjebb) nagyon vágytam valami másik, hasonlóképpen érthetően magyarázó, ám témájában átfogóbb műre. Így sikerült megtalálnom a magyar gazdaság állapotáról már korábban is látleletet adó, kiváló közgazdász új könyvét, amelyben megvalósul a lehetetlen: a szerző úgy ír áttekintően, távlatosan, előremutatóan és logikusan a magyar gazdaság jelenségeiről, hogy néhány (jegyzetben aztán megmagyarázott) rövidítésen kívül minden szót rögtön értettem... Laikus, de a történelem és a politika iránt érdeklődő személyként azt gondolom, ha Magyarországon az ezredfordulón is rosszul megy a gazdaság és gazdaságpolitika, annak sok más mellett az egyik oka biztosan az, hogy sem az átlagemberek, sem a dolgokat általában irányító jogászok és bölcsészek nem látják át a gazdaság jelenségeit istenigazából. És nem, erre nem az a megoldás, hogy még egy tárgy megjelenik az alaptantervben, amit gazdaságtannak hívnak (egyébként már van benne ilyesmi): inkább ilyen közérthető, okos és érdekfeszítő könyveket kellene írni. Még sokat. Az érvek engem többé-kevésbé meggyőztek, mind a stop-go gazdaságpolitika anomáliáiról, mind az államadósság és hitelek hetven éven át tartó húzd-meg-ereszd-meg-játékáról írottak. Már csak el kellene gondolkoznunk a leírottakon...
Libri, 2012
A kiadó történelmi sorozatában sorra látnak napvilágot a Kádár-korszakkal foglalkozó művek, Mong Attila könyve azonban kiemelkedik a társai közül, mivel óriási, teljesen eredeti, előtte még feldolgozatlan forrásanyagra, az IMF és amerikai levéltárak irataira, rengeteg beszélgetésre, valamint saját statisztikákra és számításokra támaszkodva mutatja be a Kádár-korszak gazdaságpolitikáját, annak legfontosabb problémáit, a fő döntési pillanatokat, és a legfontosabb döntéshozókat. Vajon hányan tudják, hogy a magyar gazdaság 1956-ban, a Kádár-kormány megalakulásakor a csőd szélén táncolt és a politikusok a transzfermoratóriumot fontolgatták? Mennyire közismert, hogyan szerzett Fekete János 1962-ben hitelt? Hányan mondanák a helyes számot a kérdésre, hányszor akart belépni Magyarország az IMF-be 1982-ig? És azt mennyien tudják, hogyan sikerült ezt a csatlakozást végül megvalósítani? A könyv egyrészt érdekes (ritka fotókkal, emlékezésekből vett anekdotákkal, sőt, még politikai viccekkel is színesíti szövegét) - másrészt viszont rendkívül átfogó és szakszerű. Öröm olvasni!
Napvilág, 2013
Valuch Tibor elkötelezett kutatója a huszadik századi magyarok mindennapi életének. Ráadásul eredményeit képes olvasmányos és népszerű hangú kötetekben is bemutatni (Hétköznapi élet Kádár János korában, Magánélet Kádár János korában, A lódentől a miniszoknyáig). Ebben a kis híján vadonatfriss, szép külsejű könyvében szívósan végighaladva a különböző témákon, amilyen például a fogyasztás, az árak és bérek viszonya, a lakásépítés és lakásszerzés, az otthonok tárgyi világának kialakítása, a divat és az öltözködés, illetve az étkezési és az élelmiszervásárlási kultúra változásai, megismerteti az olvasókat a huszadik század második felének magyar hétköznapjaival. Rengeteg különféle forrással találkozhatunk: az öltözködésről leírtakat például hagyatéki leltárak, Nők Lapja-cikkek, szociológiai felmérések eredményei kísérik, az átlagbér- és átlagárszámításokat tartalmazó táblázatok mellett van olyan is, amely például a lakásépítést, a társbérletek számának csökkenését, vagy épp azt szemlélteti, mennyi pénzt fordíthatott egy-egy árucikk beszerzésére egy család egyik vagy másik évtizedben. Sok a megdöbbentő adat, számomra például kétszeresen is sikeresnek tűnik a Kádár-korszak (jó, tudjuk, milyen árú) életszínvonal-növelése, amióta e könyvből láttam, honnan indult a magyar életszínvonal nemhogy 1945-ben, de még 1956-ban is... Ez egy több mint hatszáz lábjegyzettel, tizennégy oldalnyi forrásjegyzékkel ellátott szakkönyv, ezért nem írom ide, hogy illett volna több, esetleg színes kép hozzá... Azt viszont határozottan úgy gondolom, jó lett volna, ha a rendszerváltás utáni időszak vállaltan csak kitekintésként jelenik meg a tematikában, mivel mindig összehasonlíthatlanul rövidebb és adatolatlanabb a fejezetek ezzel foglalkozó záró része, mint mindaz, ami előtte van. Mindezek ellenére mindenkinek örömmel ajánlom a kötetet: nagyon izgalmas!
Unicus, 2012
A szerző igazi jelenség a ruszisztika magyar művelői körében is: élmény hallgatni előadásait, emlékezéseit, témájához mindig teljesen sajátos, egyedi nézőpontból közelít, s hihetetlenül hatalmas az a tudásanyag, melyet az oral history interjúi készítése során, a szocialista-kommunista idők utolsó mohikánjainak értő kikérdezésével szerzett meg. Új könyvének új kiadása is erre a bázisra épül. Célja bemutatni Sztálin alkonyát, a második világháború utáni idők változásait. Unikális, soha nem látott fotók, különleges információmorzsákból összerakott következtetések, érdekes és sosem hallott történetek montázsa - ebből áll össze a könyv, amelynek rövid, szemléletes fejezetei végigkísérik az egyre betegebb, szétesőbb, mániákusabb és hisztérikusabb, ugyanakkor a hatalommal magát már véglegesen körülbástyázó diktátor végnapjait. Körülötte - már életében - zajlik az utódok titkos harca a hatalom átvételéért, miközben ő az újabb nagy tisztogatást, az antiszemita orvospert készíti elő... A könyv lapozgatása épp olyan érdekes, mint az olvasása, mivel az oldalak legalább egyharmada csupa kép: mégpedig ritka és különleges, alapos magyarázó szövegekkel ellátott fotó Sztálinról és köréről. A képek pedig már bevezetnek a diktátor életének korai szakaszaiba is, így teljes biográfiát nyújtanak a sokak által félreismert Sztálinról.
Gabo, 2013
Egy abszolút friss, 2012-es angol könyv, melynek témája "Nagy-Britannia legbátrabb háborús hősnőjének élete és titkai". A nálunk talán kevéssé ismert, külföldön pedig általában bulvárosan félreismert Krystyna Skarbek (közismert nevén Christine Granville) valóban sok férfiba volt szerelmes, s sajnos az utolsó, jelentéktelen férfiú, akinek nem fogadta el az udvarlását, 1952-ben egyszerűen leszúrta az akkor negyvennégy éves hölgyet. E szomorú végnél azonban sokkal fontosabb, hogy Christine a második világháború egyik legsikeresebb és legtöbbet bevetett kémnője volt. Lengyelországban született egy lengyel (címét egyébként jogtalanul használó) gróf és egy zsidó gyároslány gyermekeként, huszonévesen tűnt fel izgalmas arcával néhány szépségversenyen, a harmincas évek végére azonban már elkötelezett lengyel hazafiként segítette a lengyel menekülteket. 1938-tól azon dolgozott, hogy szépségét és ártatlan külsejét kihasználva lengyeleket juttasson át a magyar és a szlovák határon, nem egyszer síelve. Később Magyarországon tevékenykedett, mint szövetséges ügynök: több akcióban részt vett, menekülteket mentett, iratokat, jelentéseket szállított. Később Egyiptomba ment, majd Palesztinában akarták bevetni. 1944-től a SOE-vel együttműködve a francia marquisard-okkal harcolt együtt - azon kevesek közé tartozott, akiket nem fogtak el a SOE ügynökei közül. Izgalmas élete sokban kapcsolódik Magyarország történetéhez, s ha életrajzában akad is néhány pontatlanság (melyeket a fordító egyébként gondosan korrigált), minden magyar történelemkedvelőnek érdemes megismerni a különleges kémnő történetét.
Noran Libro, 2010
Mindig is érdekelt Eva Braun személyisége. Abban biztos vagyok, hogy megkedvelni nem tudnám (sem őt, sem élete témáit), hiszen Adolf Hitler élettársa mindenben azonosult azzal a sötétséggel, amely a diktátorból áradt. Mégis kíváncsi voltam rá, hiszen a fanatikus és fantáziátlan családanya Gerda Bormann-nál, a gyerekgyilkos, mániákus náci first lady Magda Goebbels-nél, a hatalom- és pénzvágyó, népszerűségben sütkérező és "semmit sem látó" egykori színésznő Emmy Göringnél és a többi náci asszonynál mégis "normálisabb", emberszerűbb embernek tűnik ez a fiatal nő. Aki (a kor "mindjárt öngyilkos leszek"-divatjának engedelmeskedve) érzelmi zsarolásaival kikövetelte magának Hitler hűségét, a Berghof talán egyetlen átlagos lakójaként (fontos számára a dzsessz, rúzs, selyemharisnya, körömlakk, rádiózás, újságok, filmvetítés és elve, hogy ne késsünk el a vacsoráról) szeretőből meghatározó személlyé tudott válni Hitler életében. Aki (nyilván pótcselekvésként) rengeteget fotózott és filmezett, így furamód ezen az amatőr-filmes szemüvegen keresztül kívülről is látta (és láttatja ma is) a depressziósan fanatikus náci világot. Aki sokak szerint buta volt, de ahhoz mégis elég céltudatos, hogy a teljesen összeomlott és szétesett Hitlert elkísérje a halálba. (Ne mondja senki, hogy becsvágyból, csak azért, hogy elvegyék: a felmagasztosulást nem egy bukott zsarnok elszenesedett holttestének párdarabjaként képzeljük el, az égő Valhalla-típusú mítoszokra pedig Eva Braun sosem, a boldog időkben sem volt fogékony, ehhez tényleg túl "buta", misztikátlan gondolkodású volt...) Nos, bátran mondhatom, hogy amikor Angela Lambert Eva Braun elsüllyedt élete (Európa, 2007) című, több mint hatszáz oldalas, "nagyon női" és sok helyen szerintem túl szubjektív életrajza helyett végül a német történésznő "csak" háromszáz oldalas, de jóval szakszerűbb és sokoldalúbb biográfiáját szereztem meg magamnak, jól döntöttem. Másoknak is ezt ajánlom: nagyon okos, messzebbre vezető kötet.
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
