A Könyvhéthez mindenki viszonyul valahogy, aki könyves blogot vezet: sajnálja, hogy nem tud elmenni, örül, hogy ott lesz, kívánságlistákat készít, tervez, szervez, spórol... A kívánságlista-készítés rám is teljes mértékben igaz: íme azoknak a könyveknek a listája, amelyeket előbb vagy utóbb szeretnék megszerezni, és most jelennek majd meg, júniusban, vagy épp a Könyvhétre. A furcsa az, hogy egyet kivéve valamennyi krimi - az meg krimiizgalmú történelem lesz...

1. Arnaldur Indriðason: Hipotermia
Animus (már kapható)
Nemrég szomorúan panaszoltam, hogy - bár örülök, hogy Kristina Ohlssontól már a negyedik regény jelenik meg magyarul - mennyire sajnálom, hogy nagy kedvencem, az izlandi Arnaldur Indriðason tollából három éve nem látott napvilágot detektívregény magyarul. Valószínűleg olyan hangosan írhattam, hogy meghallották az égiek, ugyanis az Animus Kiadó idén ott folytatta, ahol 2011-ben abbahagyta: a következő Erlendur-történetben a felügyelő a fülszöveg szerint egy öngyilkos nő múltjában keresgél, és rendhagyó módon magánnyomozásra kényszerül. Épp most olvastam újra az eddig kiadott öt remek Erlendur-regényt - jöhet a következő! Egészen elképesztő, borongósan, magányosan magához vonzó hangulata van ezeknek a könyveknek: kellenek! (A szerző könyveiről itt írtam, a skandináv krimikről pedig itt.)
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

2. Michael Hjorth & Hans Rosenfeldt: A tanítvány
Animus
Erre is izgatottan vártam már egy ideje: folytatódik a svéd szerzőpáros nálunk 2012-ben kiadott első regénye, az Ingovány, amely a rokonszenves rendőrcsapat mellett megismertetett a keserű múltú, ám zseniális Sebastian Bergman kriminálpszichológussal. Ahogy a legjobb skandináv krimik szokták, az Ingovány is nagyívű, és sok problémával, sok témával terhelt, ám izgalmas és fordulatos, nagyon mai nyomozás volt, ám igazán meglepő, sokcsavarású véggel. Bízom benne, A tanítvány is ezt a receptet követi majd: ezúttal egy sorozatgyilkos állítva a középpontba. Bergman nagyon érdekes és emberi figura, aki ráadásul az előző kötetben rájött, ki a sosem ismert lánya: remélem, a nyomozás mellett ez az izgalmas magánéleti szál is kibomlik majd a könyvben.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

3. Steven Saylor: A nílusi rablók
Agave
A kiadó már januárban beharangozta, hogy - a kényszerű, ám kellemes kitérő után, amit a 19. században játszódó A holtak méltósága jelentett - folytatódik a szerző hihetetlenül egyéni és különleges Gordianus-sorozata. Az angolul is idén megjelenő A nílusi rablók  a Gordianus fiatalkorába elvezető A hét csoda címet viselő novellagyűjtemény (regény?) egyenes folytatása. Magamban szeretem azt hinni, hogy nemcsak azért áll a sorozat lineáris idővonala Caesar győzelme pillanatában, s nemcsak azért születnek mostanában olyan Saylor-művek, amelyek a római nyomozó ifjúkorát mutatják be "visszamenőleg", mert az író enged a kiadói akaratnak. Inkább arra tippelek, hogy bármilyen bátor választás is volt tőle első regényében egy középkorú átlagember-nyomozót felléptetnie, aki azóta egyre öregebb, s nemsokára a hetvenes éveit tapossa, hisz benne, hogy a fiatalságnak van varázsa, s engedi olvasóinak, hogy egy kicsit még élvezzék Gordianus ifjúkorát a nagy finálé előtt... 
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla. 

4. Baráth Katalin: Az arany cimbalom
Agave
Az Agave hisz abban, hogy a szerzői sorozatoknak mindig nyert ügye van a krimifronton. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet: szeretem a sokszerzős zsánersorozatokat is, s szívesen veszek "független" könyvet a kezembe, ha valamiért megtetszik. Mégis örülök, hogy Baráth Katalin ékes nyelvű, monarchiás történelmi krimijéből sorozat lett, amely A fekete zongora óta immár a negyedik kötetét éri meg. Ez az új regény 1914-ben, közvetlenül a boldog békeidők végső lezárulása, az első világháború kitörése előtt játszódik, s remek új kalandokat ígér. Meg remélem, egy kis feminista szerelmet is. Csak azt sajnálom, hogy ezzel lassan betelik a sorozat kerete: a világháború elvesztése, a forradalmak, a vörös- vagy a fehérterror napjaiban nem hinném, hogy nőne még fű a bátor, okos, független és bájos Dávid Veron számára.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla. 

5. Carola Dunn: Daisy és a télikert rejtélye
Ulpius-ház
Erről a könyvről már írtam, de azért meg kell említeni, hogy jön, jön, jön. Az angol hölgy, Daisy Dalrymple, aki az újságírói pályán jeleskedik, remek húszas évekbeli alak, aki először a Daisy és a jégbefagyott Don Juan című könyvben nyomozott. Míg abban a regényben a korcsolyapályán lelt egy félig lékbe fagyott férfihullát, második történetében a télikertben bukkan egy szobalány elásott holttestére: a lány ráadásul várandós volt. Remélem, olyan kedélyes és izgalmas lesz a második nyomozás is mint az első. Nem tudom, mi a célja az Ulpiusnak azzal, hogy ebben az évben elárasztja mosolygósan angol-amerikai krimiregényekkel az olvasóit: én mindenesetre örülök, hogy idén Agatha Raisin és Hamish Macbeth, a (nem bűnügyekben nyomozó) Miss Pym, a Fánkpalotát fenntartó Suzanne Hart és az új lelkész, Peter Harris mellé felzárkózott Maisie Dobbs és Daisy Dalrymple is. Várom az új kalandokat. 
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

6. Daphne Du Maurier: Madarak
Gabo
Nagyon szeretem az írónő regényeit és elbeszéléseit: legyenek akár detektívtörténetek, akár bűntörténetek, akár hangulatnovellák, akár történelmi művek. (Itt már írtam is róluk, itt pedig A Manderley-ház asszonyáról külön is.) Legnagyobb kedvencem a nálunk A fogadó titka címen megjelent kalandos könyv és persze A Manderley-ház asszonya. Ám igazán érdekes volt megismerkedni rövidebb műveivel is a Ne nézz vissza! című 2008-as gyűjteményből. Így aztán különösen örülök neki, hogy végre új (nálunk új) novelláskötete jelenik meg magyar nyelven, benne a Hitchcock-filmhez alapul szolgáló Madarak című elbeszéléssel, amit antológiából már ismerek, és csak azt mondhatom, teljesen más, mint a film, de remek. Remélem, a fordítás is kiváló lesz: ebből a szempontból a magyar könyvkiadás nemigen kényeztette el a szerzőt eddig.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla. 

És +1:
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? - Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből
Jaffa
Nemrég írtam róla, milyen remek történelmi köteteket ad ki a Jaffa Kiadó. Most pedig - bár még alkalmam sem volt elolvasni a Szoros emberfogás című, a Kádár-korszakkal foglalkozó kötetet - máris itt egy újabb könyv, Ungváry Krisztián történelmi tanulmányainak gyűjteménye. Különös a címbeli kriminológiai hozzáállás a magyar történelem utolsó századához, ám hogy vannak-e huszadik századi történelmünkben jól meghatározható áldozatok és tettesek, illetve olyan áldozatok, akik később tettessé, s olyan tettesek, akik áldozattá váltak, nem is kérdéses. Mint ahogy az sem, hogy bizonyos szempontból (majdnem) mind tettesek is voltunk bizonyos cselekedetekben, miközben mindig és mindenben szeretjük magunkat áldozatnak látni. Nagyon várom a könyvet: biztos, hogy örömmel olvasom majd.
Frissítés: elolvastam és itt írtam róla.

Linkek:
Itt az április, könyvekkel tele
Márciustól már ezekre is vágyakozhatom
Mit várok legjobban a közeljövő könyves megjelenései közül?
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek